Négysoros versben kellett „megzenésíteni” az időutazás élményét – ez volt az egyik feladat a közelmúltban rendezett első vetélkedőn. A Miskolci Galériában és a belváros közeli, érdekes helyein tartott akció keretében a részt vevő iskolás csoportok derekasan állták a sarat: mindőjüknek sikerült a poétáskodás.
Összegyűjtöttük a feladat keretében született versezeteket, s az alábbiakban az irodalombarát nagyérdemű elé tárjuk. Hozzá kell még tenni elöljáróban, hogy aznap, amikor a játék zajlott, esett az eső – ez láthatóan nagyban rányomta a bélyegét a témaválasztásra; olykor még jelent-jövőt-múltat menteni érkezett szépreményű időutazóink fantáziáját is meghatározta, elnyomva a közel száz évnyi „repülés” élményét bennük a zivatar javára…
(A rímfaragványok előtt a választott csapatnevek láthatók)
Eco-manók
2099-ben indult utazásunk 2013-ba.
Kicsit el is áztunk,
de csupa csodát látunk
a nagyvilágból.
Altes Wohnflache
Ülünk a múltban búsan egyedül,
és a fájó jövőre gondolunk.
Odakint az utcán lassan fény dereng,
És az órán pereg a homok.
Szeretném a katasztrófát megállítani,
A jövőmet teljesen megváltoztatni…
ccc
Régmúlt homályát fedő köd lekerül,
mikor a jelen Miskolcáról a lepel lerepül.
A jövő igéje a múltban gyökeredzik,
és a Kama ezen helyen feltörekszik.
Dömdödöm
Esik az eső,
Hideg az idő.
Ideje lenne enni,
Megmelegedni,
S a jövőbe visszamenni.
