Kedves kamázó!

A miskolci helytörténettel, városismerettel és környezetvédelemmel foglalkozó projektünk újabb fázisába érkezett: elkészült a hosszasan fejlesztett, saját tematikájú online játékunk!

A KAMA2099-et a weboldalra regisztrált résztvevők játszhatják. Azok, akik eddig is velünk játszottak a KAMA projektben, és olyanok is, akik csak most kapnak kedvet csatlakozni. Miután regisztráltál, kattints a fenti menüsorban látható linkre, s máris megnyílik a jövőbeli - az óvilágvége utáni újjáépítés időszakát élő - Miskolc térképe! Ezen a maihoz (2014) viszonyítva jóval kisebb a civilizáció lábnyoma: a természet hihetetlen gyorsasággal foglalta vissza a város romjait. A emberiség helyi túlélő csoportjai fenn akarnak maradni, újra akarják teremteni életük alapjait: élelmüket, ruházatukat, új lakóhelyeiket és a szükséges energiát! Ezen dolgozhatnak és versenyezhetnek az online kamázók, azáltal, hogy csapataik - most túlélő kis közösségük - számára területet foglalnak, természeti erőforrásokat vesznek birtokba, épületeket és azokat kiszolgáló egységeket hoznak létre: fejlesztenek - ezúttal fenntartható módon, a benépesített terület eltartó képességéhez igazodva.

Kama

Mentsd meg a jövőt!

Ki látott már fotón kamát?

Aki 30-40-es éveiben van vagy azon túl és miskolci, nagy valószínűséggel jól emlékszik a gyerekkori kamázásra. „Miskolc sportja” az erszénylabda (ez utóbbi csak napjainkban kitalált név), hiszen mint a friss helytörténeti kutatásokból kiderült, ezt a különleges labdás csapajátékot csak a borsodi megyeszékhelyen ismerték-ismerik, meg a megyében még ahova innen továbbterjedt. A kislabdával, azt kapura dobva és elkapva játszott sportág eredete minden bizonnyal az 1950-es évekre és a Vasgyárba, az ottani néhai fiúiskolába nyílik vissza. A 70-80-as években népszerű volt szerte a városban, több városrészben, főleg lakótelepeken, a Győri kaputól az Avasig, a Vörösmartytól Diósgyőrig. (Elterjedtségéről az Észak-Keleti Átjáró Egyesület kutatói kamatérképet készítettek, itt megtalálható.)

Szóval nyilvánvaló, hogy három-négy évtizeddel ezelőtt a városbeli gyerekek ezrei, vagy inkább tízezrei kamáztak nap mint nap, iskolaudvarokon, lakótelepi játszótereken. Sok százra rúg az átjárósok erre vonatkozóan gyűjtött személyes visszaemlékezései, interjúi száma. És emiatt meglepő, hogy mindezt fényképeken vagy filmfelvételeken egyelőre nem sikerült dokumentálni. Egyetlen egy (!) fotó sem került még elő a privát archívumokból, sem a korabeli sajtóból, amely kamázó tizenéveseket ábrázolna. A felhívások e tekintetben visszhangtalanok maradtak. Szinte hihetetlen volna, hogy egyetlen szülő se kattintotta le, ahogy gyermekei a kislabdával szaladgálnak a ház előtt, egyetlen fotóriporter sem, ahogy a diákok az iskolai szünetben ide-oda dobálják a játékszert… Más sportokról, játszadozó fiatalokról azért csak fel-fel bukkannak képek, pláne az utóbbi időben a közösségi média nosztalgikus-lokálpatrióta tematikájú gyűjtőhelyein.

Vajon a kamáról, kamázásról találnak-e olvasóink fotót, ha utánanéznek régi fényképeik között?

  • A 2016 óta a miskolcikumok, azaz a hivatalosan elismert helyi értékek közé tartozó kama történetét, eredetét kutatva az Észak-Keleti Átjáró, valamint a Zöld Meteor sportegyesület nemsokára kiállítást rendez. Ezen a mindmáig feltárt emlékeket kívánják bemutatni – köztük, ha kerülnek elő, a múlt század második felében készült, kamázást ábrázoló fotókat, filmfelvételeket. A tervek szerint idén az iskolai kamabajnokságok sorozata is folytatódik, amellyel újra népszerűvé kívánják tenni a játékot a fiatalok között; ez 2014-től zajlik.

 

Fenti szövegű sajtóközlemény került ki a Minap és az Észak-Magyarország című újságokhoz, előbbiben így jelent meg:

  Vissza