Újabb játékleírások, szabályismertetők, változatok a kamáról! És jöhet még, küldjetek!
– Mi kétféleképpen is játszottuk! Az egyik volt a „dugós”, a másik a „félpályás” kama.
Alapvetően egy játékról van szó: két csapattal játszottuk egy kézilabdapályán, rendszerint teniszlabdával. A másik kapuba kellett bejuttatni a labdát, és ha ez simán sikerült, az egy pontot ért – viszonylag nehéz mutatvány volt, a jó magasra dobott és levágódó dobásokkal lehetett leginkább elérni, de egyébként sem volt nehéz elvéteni és nem megfogni a kapu felé közeledő labdát. Ha megfogta valaki az adott csapatból a levegőben repülő labdát, az volt a kama. Ilyenkor két pontot lehet szerezni, de a kétféle módon!
A dugós kamában a kamát fogó csapat tagjai a pólójuk alá rejtik a kezüket, egyikük a labdát, és megindulnak a másik csapat kapuja felé. Ha az ellenfél „leüt” egy játékost, vagyis meg tudja érinteni, akkor a támadónak meg kell állnia, és vagy rádobnia a labdát, onnan, ahol éppen megállítottak, vagy passzolhatott valamelyik csapattársnak is. Ha sikerült bedobni a kapuba a labdát, két pont járt a támadóknak. Ha a rádobott labda nem lett gól, hanem a levegőben elkapva védte a védekező csapat, vagyis kamát ért el, akkor a következő akcióból már 4 pontot lehetett elérni, ez volt a négyes kama, ha esetleg az is kamával végződött, akkor nyolcas kama következett és így tovább…
A félpályás kamában is duplázódott a kama értéke, de ebben a változatban ez könnyebben is ment. Ha valaki kamát fogott, félpályáról kellett kapura dobnia a másik csapat kapusának. Ha a kapus el tudta kapni a levegőben, ő következett a félpályáról a másik kapura dobva a négyes, nyolcas kamát.
Jó volt!
(R.M.)
– A 3-as iskolába jártam az Asvason, most már Kazinczy Ferenc Általános Iskola. Alsó tagozat vége, felső tagozat eleje felé játszottuk; olyan huszonöt évvel ezelőtt. Tehát akkoriban úgy kamáztunk, teniszlabdával, hogy beálltunk egy nagy körbe, öten-hatan, egy körülbelül 10-15 átmérőjű körbe, úgy dobáltuk egymásnak. Teljesen szabályok nélkül. Elkaptuk a felénk dobott labdát – gyakorlatilag ennyi volt. Inkább lányok játszották-e? Erre már nem emlékszem. Azt hiszem, vegyesen. Talán mégis a fiúk jobban; mert a lányok gumiztak. A kislabdadobás inkább fiús sport szerintem.
(Szigetvári Eszter)