Tehát az elmúlt két évbeliekhez hasonló versengés legközelebbi színhelye a hámori Waldorf iskola lesz. Az időpont április 17., péntek, kezdés délelőtt 10 órakor.
Az előzetes szervezés folytán négy miskolci iskola csapatainak részvételére számítunk, de szívesen fogadjuk újabb érdeklődők, jelentkezők megkereséseit. E-mailben várjuk a jelentkezést (mintegy 6-8-10 fővel), az atjarok@gmail.com címre.
A résztvevők pontos számának függvényében alakítjuk le a lebonyolítás rendjét.
A szabályok hasonlóak/azonosak azzal, ami alapján a KAMA Projekt keretében már több iskolai bajnokság során játszottuk a kamát (valamint a tavalyi KAF fesztiválon is Varbón), rövid leírása megtalálható a KAMA2099 című kiadványban (PDF-verzióban itt: 8-9. oldal), illetve az alábbiakban:
Egyébként a játék múltját, eredetét, változatait illető kutatásaink is gyarapodtak néhány új visszaemlékezés révén. Ezúttal tanárokat kérdeztünk, méghozzá a Földes Ferenc Gimnázium vezetőit. Mindkét kis történet érdekes új adalékokkal szolgált. Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet révén érzékelhettük, hogy a nőket-lányok sem hagyta hidegen a kama-téma, Veres Pál által pedig eddig ismeretlen szál került a történetbe: nem csak Miskolcon és környékén, de még Ózdon ismerik-ismerték a játékot!
– Arra emlékszem, hogy a kamalabdákat bőr- meg rongydarabokból rakták össze. Ez egy tenyérben elférő spéci kislabda. A szabályokra egyáltalán nem emlékszem már. Azt tudom, hogy két térfél volt, az iskolai pálya két térfelén álltak a csapatok, onnan kellett hajítani… kihajítani talán. Szaladgálás is volt valami. Lehetett elkapni is. De én inkább csak a férjemtől tudom. A papírgyári általános iskolába jártam, a Sas utcaiba, ott is volt. De amire jobban emlékszem, azok a férjem emlékei, ő mesélte mindig, hogy kamalabda. És otthon, mikor a fiaim kicsik voltak, ő a kislabdát kamalabdának hívta. A vasgyári fiúiskolába járt, 40-45 évvel ezelőtt.
(Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet)
– Úgy emlékszem rá, valamilyen kidobósszerű játék volt. Nekem is a kamalabda maradt meg az emlékezetemben. Ha elkapta, akkor… tehát arra ment, hogy két csapat, dobták egymásnak, de aki elkapta, visszadobhatta, aki nem kapta el, hanem eltalálták, az kiesett, valami ilyesmi, nem tudom a részleteket már. Ózdon volt a Béketelep, az ottani általános iskolába jártam. Annak az udvarán játszottunk. A hetvenes évek közepén.
(Veres Pál)
Korábbi értekezéseink a játékváltozatokról:
Dugós és félpályás kama
Így játsszátok ti!