Palant

  • English
  • Magyar
  • Polski

The essence of the game:

The game consists of competing two teams (minimum 10 people, 5 people in each team). One team acts as an attacking team and the other as a defending team. The attacking team is often called ‘team of heaven’ and the defending team is called ‘team of hell’. Points can be earned by knocking out the ball in course of which the player (who knocked out the ball) must overcome the longest possible distance and earn bases or lines (it depends on the version of the game). It allows  ‘the heaven’s team’ to score points. At the same time, the main goal of ‘hell’s team’ is to catch the ball and throw it to the other side (heaven’s team’s part of the field).

Parameters (playground, accessories):

Playground: The dimensions of the playing field depend on the possibilities offered by the area where players want to play the match. Most often it’s: 20m (width) x 40m (length) and 25m (width) x 60m (length). The two opposite, shorter sides of the pitch are appropriately named: the heaven line and the line of hell. In the middle of the pitch is the centerline. In the middle of the outer side of the heaven’s line is a semicirc circle from which balls are knocked out. Also from the outer side of the heaven’s line on the right is a waiting place for ,,burnt’’ players.

Accessories: wooden stick for knocking out the ball, ball

Rules:

Captains of two teams (1 captain to one team) are selected from the group of gathered players. If the conditions are favorable for this, then it’s also worth choosing a referee who will oversee the course of the game and who will stand up for fair competition. The referee, together with the captains of both teams must determine the playing time, which must be at least 40 minutes (20 minutes for the bouncing and catching team). After that, the captains of both teams draw the playing field. Then the process of selecting team compositions begins. The captain of the heaven’s team begins to choose and alternately with the captain of the team of hell choose the team members until the last gathered player. After selecting team squads, both teams can take their catches. The heaven’s team stands behind the heaven’s line, and the hell’s team stands across the square behind the centerline. Team captains (mothers) can bounce the ball 3 times and ordinary players only 1 time.  Hell’s team players are lined up to bounce the ball. The last in line is always the captain (mother). The player bouncing the ball is placed in the „slot” – (pl. gniazdo). In one hand he holds a stick and in the other the ball. It’s allowed to bounce the ball from above, from below and from the side. The ball can only be hit after throwing it with your own hand. It’s also important that the ball after impact must crosses the centre line  – it can roll over or pass it in flight. The ball can’t fly diagonally without crossing the center line. The player who sends such a strike will be in the burned (offside) position. After hitting the ball, the player abandons the stick and runs in a straight line to the line of hell and back to the heaven’s line. The entire run cycle is (slot-centerline-hell’s line-centerline-heaven’s line). The player must stop when the ball crosses the center line and can continue his run after the next player bounces the ball. Otherwise, he will be in the offside position.

In a offside position, the player is when:

  • a bouncing player will miss his shot.
  • when the ball after bounce will fly out (fly diagonally, without crossing the center line).
  • when the running player continues to run after the ball crosses the centre line
  • when a running player is ‘beaten’ (pol.zbity) by hell’s team players.

”Burning” – (being in an offside position) means that the player is temporarily excluded from the game and that he must be set up in the burnt-out lobby (burnt players waiting place). He can’t bounce the ball or run. He is waiting for the moment when he will be restored back to the game by a player who happily runs his distance, crossing the line of heaven. The hell’s team which is located on the other side of the playing field must catch the ball and throw it behind the center line to the side of the heaven’s team. The hell’s team has no possibilities of earning points, so their ultimate goal is to change sides as soon as possible.

The change of sides is possible when:

  • When a player of the hell’s team will catch the ball in one or both hands.
  • When ,,the palant’’ (a stick used to bounce the ball) is outside the slot (no matter how).
  • When there won’t be no one in the heaven’s team to bounce the ball anymore.
  • When the specified time (fixed bilaterally by the teams) will end without any change of sides.

A team of hell can only impede the opponent’s team to score points by beating their players.  ”Beating’ is a situation where the ball touches a running player of the heaven’s team. A player of hell’s team can touch the heaven’s team player by ball or throw it at him when he is far enough away. He can beat heaven’s team players when they are between the lines. Then the ”beaten” player returns to the waiting place  (for ,,burnt’’ players) and waits for the restore back by his teammates.

Beating is void when:

  • The ball will bounce off the ground and only then will touch the heaven’s team player.
  • When a running player of the heaven’s team will catch the ball thrown at him (he must then throw the ball to the side of the heaven’s team and go back to the line he reached before trying to get it.

The all game wins the team which accumulates more points during a certain period of time. Points are earned by running through the heaven’s team player the entire cycle (slot-centerline-hell’s line-centerline-heaven’s line).

Variation of rules:

  • The first variation of the ,,palant’’ is the palant, in which instead of reaching the lines, you can reach bases spaced around the playing field (located at an equal distance from each other). Points are then awarded in the same way as when reaching a line, only that after each full lap.
  • The second variant of palant is palant developed by Polish Palant’s Ball Association for school activities. The game square was between 50-75m (length) and 20-25m (width). The dimensions depended on the age of the players. This variation differed from the common version in that there was no centerline in it (the player after knocking the ball had to run from the slot to the finish line and back) and the dimensions of the playing field.
  • The third variation of the fingering consisted of a game on a rectangular pitch, behind the lines of each of the shorter sides there were fields called „kingdoms”. About 25m from the center of the border of „kingdom” was „halfway”, and at a distance of 50m it was meta. These points were determined by the posts dug into the ground. There were nearly 11 players on each of the two teams. In each of them there was a ‘mother’, a ‘redeemer’ and 9 ‘kids’. The game was started by a team that was in the kingdom, which was determined by an earlier draw. The ball was first knocked by the kids (have 1 hit), then the redeemer (has 2 hits) and the mother (has 3 hits). The ball was bounced after it was knocked out of its own hands without being thrown by the opponent. The ball had to cross the halfway line after the bounce. After the ball was bounced, the player made a run to the halfway post or finish line. This depended on the moment that the ball returned to the kingdom side, which was the goal of the opposing team. She could also „beat” a running player by throwing or touching him with the ball. If this was done when the running player was outside the kingdom and didn’t touch any post, then the bouncing team was losing the kingdom. The whole game won the team which reached more dashes which was earned for bouncing the ball and ‘buying out’ all players (1 dash) or for making the same one string (2 dashes). 
  • The fourth variant of the palant is the palant, in which the ball wasn’t thrown by own hand, but it was thrown by the opponent. This variety resembles the most modern baseball. It was considered the most difficult.

Additional information:

  • Palant can be played on any surface and on the playing field of different dimensions (it depends on the needs and capabilities of the players collected).
  • The way that bases or lines are selected is also not strictly defined.

GAME CONTEXT

Origin, distribution, history:

The word ‘palant’ is derived from the Italian word ‘pallante’, which means a football player. The beginnings of the palant can be found in the Middle Ages, specifically during the reign of King Sigismund Augustus and Sigismund the Old. The first mention of the palant in Polish context is dated for 1610. This mention is related to a palant playing in the Czech Republic. However, according to the author, poles played the best. In the 18th century, Priest Jędrzej Kitowicz wrote that even doctoral and professorial staff played entertainment matches in their spare time. In the 19th century, the palant was so widespread what allowed to includ it in the physical education school program.  After World War II, a palant league was established in Silesia. In 1957 was founded Polish Palant’s Ball Association. In the 1960s, the palant lost its importance because it was the victim of a media’s witch-haunting. The Polish Palant’s Ball Association was then abolished, and the increasing industrialization and urbanization began to push the sport even further into the abyss of oblivion, eliminating the playing areas that were needed for development. However, there is now an increasing trend in interest in palant.

Who and where (did) they play?           

Palant was a sport of the whole society. It was played by people from every class and social strata. It was a sport widespread in every region of Poland, but according to many sources – the best region was Silesia, where was organised even the league competition. This sport was played on league pitches and city backyards.

British historian Norman Davies (in his book God’s Games) wrote that baseball popular in the United States originates from a palant played by a large group of Polish immigrants.

Palant lost its importance in Poland in the 1960s. However, it doesn’t exclude the existence of traditions associated with this sport. For several centuries, a religious and sporting celebration has been organized every year in Grabów in the Łódzkie voivodeship in honor of the palant. It is the Feast of the Palant. It is an event that attracts crowds of residents of Grabów and surrounding villages and even tourists from remote areas Polish. This holiday allows to continue the traditions associated with Polish traditional sport, the beneficiaries of which are young people, adults and the elderly. This confirms that the palant has a close connection with the Polish national identity.

A játék lényege:

A játék két, egymással versengő csapatból áll (legalább 10 fő, csapatonként 5 fő). Az egyik csapat támad, míg a másik védekezik. A támadó csapatot gyakran a „menny csapata” elnevezéssel illetik, a védekező csapat pedig a „pokol csapata”. Pont a labda kiütésével szerezhető, oly módon, hogy a (labdát kiütő) játékosnak a lehető legnagyobb távolságot kell megtennie és (a játék változataitól függően) bázisokat vagy vonalakat szereznie. Ennek révén a „menny csapata” szerezhet pontokat. Ezzel párhuzamosan a „pokol csapatának” alapvető célja, hogy elkapja a labdát, és a másik térfélre (a menny csapatának térfelére) játssza azt át.

Paraméterek (játéktér, kellékek)

Játéktér: A pálya kiterjedése a játékosok rendelkezésére álló terület kínálta lehetőségektől függ. Leggyakrabban: 20 méter (szélesség) x 40 méter (hosszúság), ill. 25 méter (szélesség) x 60 méter (hosszúság). A pálya egymással szembeni két rövidebb oldalának neve, stílszerűen, a menny vonala és a pokol vonala. A pálya közepén található a középvonal. A menny vonala külső részének közepén található terület félkör alakú, a labdát innen kell kiütni. Szintén a menny vonalának külső részén helyezkedik el a „megégett” játékosok várakozására kijelölt rész.

Kellékek: a labda kiütésére szolgáló faütő, labda

Szabályok:

Az összegyűlt játékosok közül kiválasztják a két csapatkapitányt (egy csapat egy kapitányt). Amennyiben a feltételek engedik, célszerű bírót is választani, játék menetének felügyeletére és az igazságos verseny biztosítása érdekében. A bíró a két csapat kapitányával együtt határozza meg a játékidőt, ami legalább 40 perc (20 perc az ütő és az elkapó csapatnak). Ezt követően a kapitányok sorsolás útján térfelet választanak. Majd megkezdődik a csapattagok kiválasztása. A menny csapatának kapitánya választ először, majd a kapitányok felváltva választanak csapattagokat az utolsó játékosig. A csapatok összeállítása után mindkét csapat elfoglalja a helyét. A menny csapata a menny vonala mögött áll, míg a pokol csapata a középvonalon túli négyzetben helyezkedik el. A csapatkapitányok (anyák) háromszor dobhatnak a labdával, míg a normál játékosok csak egyszer. A pokol csapatának játékosai felsorakoznak a labda ütésére. A kapitány (anya) mindig az utolsó a sorban. Az ütő játékos az erre kijelölt mezőben, az „ütődokörben” (pl. gniazdo) helyezkedik el. Egyik kezében az ütőt fogja, a másik kezében a labdát. A labdát alulról, felülről és oldalról is meg lehet ütni. A labdába csak akkor lehet ütni, miután azt a saját kezeddel feldobtad. Fontos, hogy a labdának az ütést követően át kell haladnia a középvonalon   átgurulhat azon vagy röptében is átlépheti. A labda nem röpülhet átlósan, anélkül, hogy a középvonalon áthaladna. Az ilyen labdát ütő játékos „megég”, azaz játékon kívül kerül. A labda elütését követően a játékos leteszi az ütőt, és egyenes vonalban a pokol vonala felé szalad, majd onnan vissza a menny vonala felé. A teljes futókör a következő: ütőkör-középvonal-pokol vonala-középvonal-menny vonala. A játékosnak meg kell állnia, amikor a labda áthalad a középvonalon, és akkor folytathatja a futást, mikor a következő játékos elütötte a labdát. Ellenkező esetben játékon kívülre kerül. Egy játékos akkor kerül játékon kívülre:

  • ha az ütő játékos elvéti az ütést,
  • ha a labda az ütést követően kirepül a pályáról (átlós irányban repül, anélkül, hogy áthaladna a középvonalon),
  • ha a futó játékos tovább fut, miután a labda áthaladt a középvonalon,
  • ha a futó játékost a pokoli csapat játékosai „legyőzik” (pol.zbity).

„Megégés” (játékon kívüli helyzet) a játékost átmenetileg kizárják a játékból, és a pálya megégett játékosoknak kijelölt részén kell várakoznia. Nem üthet a labdába, nem futhat. Várnia kell addig, míg újra játékba nem hozza egy, a futását sikeresen teljesítő és a menny vonalát átlépő játékos. A pálya másik részén elhelyezkedő pokol csapatának el kell kapnia a labdát, és a középvonalon túl a menny csapatának térfelére dobni azt. A pokol csapatának nincs pontszerzési lehetősége, ezért a végső céljuk az, hogy minél korábban térfelet cseréljenek. Térfélcserére akkor kerülhet sor:

  • Ha a pokol csapatának játékosa egy vagy két kézzel elkapja a labdát.
  • Ha a „palant” (vagyis a labda elütésére használt bot) az ütőkörön kívülre kerül (mindegy milyen módon).
  • Ha a menny csapatában nincs már több ütő játékos.
  • Ha a (csapatok által kétoldalúan rögzített) meghatározott idő térfélcsere nélkül telik el.

A pokol csapata csak úgy akadályozhatja meg az ellenfél pontszerzését, ha legyőzi a játékosait. A „legyőzés” abban a helyzetben áll elő, ha a labda hozzáér a menny csapatának futó játékosához. A pokol csapatának játékosa a labdával megérintheti a menny csapatának játékosát, vagy megdobhatja, ha elég távol van tőle. Akkor győzheti le a menny csapatának játékosait, amikor éppen a vonalak között vannak. Majd a „legyőzött” játékos visszatér (a megégett játékosok számára) várakozásra kijelölt helyre, és megvárja, míg a csapattársai újra játékba hozzák.

A legyőzés érvénytelen:

  • Ha a labda visszapattan a földről, és csak ezután ér a menny csapatának játékosához.
  • Ha a menny csapatának futó játékosa elkapja a hozzádobott labdát (ezután a menny csapatának térfelére kell dobnia a labdát, és vissza kell mennie a korábban elért vonalig).

A játékot az a csapat nyeri, amelyik több pontot szerez bizonyos idő alatt. A menny csapatának játékosa a teljes futókör (ütőkör-középvonal-pokol vonala-középvonal-menny vonala) teljesítésével szerez pontot.

Szabályváltozatok:

  • A „palant” első változata az a palant, melyben a vonalak elérése helyett a pályán (egymástól egyenlő távolságra) elhelyezett bázisokat érhetsz el. A pontok azonos módon, a vonalak elérésével szerezhetőek, minden egyes teljes kör után.
  • A palant második változata a Lengyel Palant Labdajáték-szövetség által iskolai tevékenység céljaira kifejlesztett palant. A játéktér 50-75 méter (hosszúság) és 20-25 méter (szélesség) közötti volt, a játékosok életkorától függően. Ez a változat annyiban tért el az alapváltozattól, hogy nem volt középvonal (a játékosnak a labda elütését követően az ütődoboztól a célig kellett elfutnia, majd vissza) és a pálya mérete különbözött.
  • A harmadik változatát a játéknak négyszögletű pályán játszották, a rövidebb oldalvonalak mögött helyezkedett el a „királyság” néven ismert mező. A „királyság” határának közepétől körülbelül 25 méterre volt a „felező”, 50 méterre pedig a méta. Ezeket a pontokat földbe ásott bottal jelölték. Közel 11 játékosa volt mindkét csapatnak. Minden csapatban volt egy „anya”, egy „megváltó” és 9 „gyerek”. A játékot az a csapat kezdhette, amelyik a királyságban helyezkedett el, ezt pedig sorsolás útján határozták meg. A labdát először a gyerekek üthették el (egy ütés), majd a megváltó (két ütés) és az anya (három ütés). A labdát saját kézből ütötték el, anélkül, hogy azt az ellenfél dobta volna. A labdának az ütés után át kellett lépnie a felezővonalat. A labda elütését követően a játékos elfutott a felezőig vagy a célvonalig. Ez attól függött, hogy a labda mely pillanatban tért vissza a királyság térfelére, ami az ellenfél csapatának gólját jelentette. A futó játékos szintén „legyőzhető”, ha megdobják vagy megérintik a labdával. Ha ez akkor történt, amikor a futó játékos a királyságon kívül tartózkodott, és nem érintett meg egy bázisjelzőt sem, akkor az ütő csapat elveszítette a királyságot. A teljes játékot az a csapat nyeri, amelyik több „vonást” szerzett a labda elütéséért és a játékosok „kivásárlásáért” (egy vonás) vagy ugyanazon sorozat eléréséért (2 vonás).
  • A palant negyedik variációja az a palant, amelyben a labdát nem saját kézzel dobták fel, hanem azt az ellenfél dobta. Ez a változat hasonlít a leginkább a modern baseballra. Ezt tartották a legnehezebbnek.

További információk:

  • A palant bármilyen felületen és különböző méretű játéktéren játszható (az összegyűlt játékosok igényeitől és képességeitől függően).
  • A bázisok vagy vonalak meghatározása sem szigorúan szabályozott.

Eredet, elterjedés, történet:

Maga a „palant” szó az olasz „pallante” szóból származik, ami labdarúgót jelent. A palant kezdete a középkorig vezethető vissza, különösen Zsigmond Ágost és Öreg Zsigmond királyok uralkodásáig. Lengyel szövegkörnyezetben a palant első említése 1610-re datálható. Ez az említés a Csehországban játszott palantra vonatkozik, ugyanakkor a szerző szerint a lengyelek a legjobb játékosok. A XVIII. században Jędrzej Kitowicz pap, történész azt írta, hogy még a doktorok és professzorok is játszották szabadidejükben, szórakozásképpen. A XIX. században a palant olyannyira elterjedt volt, hogy az iskolai testnevelési program keretei közé is beillesztették. A II. világháború után Sziléziában létrehozták a palant ligát. 1957-ben megalapították a Lengyel Palant Labdajáték-szövetséget. Az 1960-as években a palant elveszítette jelentőségét, áldozatául esett a média boszorkányüldözésének. A Lengyel Palant Labdajáték-szövetséget akkor betiltották, és a fokozódó iparosodás és városiasodás a feledés homályába taszította a sportot, a városfejlesztési igények miatt a játékra alkalmas területek eltűntek. Manapság azonban egyre nő az érdeklődés a palant iránt.

Kik és hol játsszák (játszották)?

A palant a társadalom egészének sportja volt. Minden társadalmi osztály és réteg tagjai játszották. Lengyelország minden régiójában széles körben elterjedt sport volt, de számos forrás szerint Sziléziában leginkább, ahol még bajnokságot is szerveztek. Ezt a sportot ligapályákon és városi udvarokon játszották.

Norman Davies brit történész (Isten játékai című könyvében) azt írta, hogy az Egyesült Államokban népszerű baseball a lengyel bevándorlók játszotta palantból eredeztethető.

Lengyelországban a palant az 1960-as években elveszítette jelentőségét. Azonban ez nem zárja ki az e sporthoz társítható hagyományok létezését. Évszázadok óta minden évben vallási és sportünnepséget szerveznek a Łódzi vajdaságbeli Grabów városában a palant tiszteletére, számos ország részvételével. Ez a Palant Ünnepe. A rendezvény tömegeket vonz Grabów és a környező falvak lakói közül, még Lengyelország távolabbi vidékeiről is érkeznek turisták. Ez az ünnep lehető teszi e tradicionális lengyel sporttal kapcsolatos hagyományok továbbélését, melynek egyaránt haszonélvezői a fiatalok, felnőttek és az idősebbek. Ez megerősíti, hogy a palant szorosan kapcsolódik a lengyel nemzeti identitáshoz.

FELHASZNÁLT MÓDSZEREK:

  • csapatjátékok független gyűjtése: interjúk kérdőívek segítségével (szabályok, játékleírás, játékváltozatok)
  • közgyűjteményi gyűjtés: múzeumok, levéltárak, könyvtárak stb., levéltárak vizsgálata
  • gyűjtés létező játékgyűjtemények tanulmányozása révén
  • (nem csupán szöveg gyűjtése, de képek és lehetőség szerint filmek stb.).
  • Tab 1
  • Tab 2
  • Tab 3

FORRÁSOK:

  1. A palant játék leírása (hozzáférés 2021. 07. 27.)
  2. Különböző sportok történetével foglalkozó honlap (hozzáférés 2021. 07. 27.)
  3. A hagyományos lengyel sportokért rajongó Bartosz Prabucki blogja (hozzáférés 2021. 07. 27.)
  4. Wikipédia (hozzáférés 2021. 07. 27.)

Istota gry:

Gra polega na rywalizacji dwóch drużyn (ogółem minimum 10 osób, po 5 osób w każdym zespole). Jedna drużyna pełni rolę drużyny atakującej, a druga broniącej. Drużyna atakująca często w wielu regionach nosi nazwę ,,drużyna nieba’’, a drużyna broniąca ,,drużyna piekła’’. Punkty zdobywa się poprzez wybijanie piłki, w trakcie czego wybijający piłkę musi pokonać jak najdłuższą drogę i zdobywać bazy lub linie, dzięki czemu drużyna nieba zdobywa punkty. W tym samym czasie celem drużyny piekła jest jak najszybsze oddanie piłki na stronę drużyny nieba.

Parametry (plac zabaw, akcesoria):

Plac gry: Wymiary placu gry są zależne od możliwości jakie oferuje teren, na którym gracze chcą rozegrać mecz. Najczęściej jednak jest to jednak 20m (szerokość) x 40m (długość) i 25m (szerokość) x 60m (długość). Dwa przeciwległe, krótsze boki boiska są odpowiednio nazwane: linia nieba oraz linia piekła. Na środku boiska jest linia środkowa. Na środku od zewnętrznej strony linii nieba przylega do niej półokrąg, z którego są wybijane piłki. Również od zewnętrznej linii nieba po prawej stronie jest poczekalnia dla spalonych.

Akcesoria: kij do odbijania piłki (palant), piłka.

Zasady:

Z grona zebranych graczy wybierani są kapitanowie dwóch drużyn (1 kapitan do jednej drużyny). Jeśli warunki ku temu sprzyjają, to warto jest też wybrać sędziego, który będzie nadzorował przebieg gry i stał na straży uczciwej rywalizacji. Ustala się czas gry, który musi liczyć przynajmniej 40 min (po 20 min dla zespołu odbijającego i łapiącego). Kapitanowie losują pole gry. Następnie rozpoczyna się proces wybierania składów drużyn. Wybierać zaczyna kapitan zespołu nieba i naprzemiennie z kapitanem zespołu piekła wybierają członków drużyn aż do ostatniego zebranego gracza. Po wybraniu drużyn obie zajmują swoje połowy na placu gry. Drużyna nieba staje za linią nieba, a drużyna piekła staje po drugiej stronie placu za linią środkową. Kapitanowie zespołów (matki) mogą odbić piłkę 3 razy a zwykli gracze tylko 1 raz. Zawodnicy drużyny piekła są ustawieni w kolejce do odbicia piłki. Ostatni w kolejce zawsze jest kapitan (matka). Zawodnik odbijający piłkę ulokowany jest w ,,gnieździe’’. W jednej ręce trzyma kij a w drugiej piłkę. Dozwolone jest odbicie piłki od góry lub od dołu. Wybicie piłki ma nastąpić tylko własnoręcznie. Ważne jest też, żeby piłka po uderzeniu przekroczyła linię środkową – może się przeturlać lub minąć ją w locie. Piłka nie może tylko polecieć na ukos, nie przekraczając linii środkowej. Gracz, który pośle takie uderzenie, znajdzie się na pozycji spalonej. Zawodnik po uderzeniu piłki porzuca kij i biegnie w linii prostej do linii piekła i z powrotem do linii nieba. Cały cykl biegu to (gniazdo-linia środkowa-linia piekła-linia środkowa-linia nieba). Jeżeli po odbiciu piłki graczowi nie uda się pokonanie całego dystansu, to musi się zatrzymać w momencie gdy piłka przekroczy linię środkową i ponownie kontynuować bieg po odbiciu piłki przez następnego gracza. W przeciwnym razie będzie on na pozycji spalonej.

Na pozycji spalonej gracz znajduje się, wtedy gdy:

  • gdy zawodnik przy odbiciu nie trafi w piłkę.
  • gdy piłka po odbiciu wyleci na ,,out’’, czyli poleci na ukos, nie przekraczając linii środkowej.
  • gdy gracz biegnący po odbiciu piłki będzie w ruchu w momencie przekroczenia linii środkowej przez piłkę.
  • gdy gracz biegnący po odbiciu piłki zostanie ,,zbity’’ przez graczy drużyny piekła.

,,Spalenie’’ oznacza, że gracz zostaje chwilowo wykluczony z gry i że musi się ustawić w poczekalni dla spalonych. Nie może on odbijać piłki ani biec. Czeka na moment, w którym z powrotem do gry przywróci go gracz, który szczęśliwie przebiegnie swój dystans, przekraczając linię nieba.

Drużyna piekła znajdująca się po drugiej stronie placu gry od linii środkowej, musi w tym samym czasie chwytać piłkę i odrzucać ją za linię środkową na stronę drużyny nieba.  Drużyna piekła nie ma możliwości zdobycia punktów, dlatego jej nadrzędnym celem jest jak najszybsza zmiana stron.

Zmiana stron jest możliwa, wtedy gdy:

  • gdy zawodnik drużyny piekła złapie piłkę w jedną lub obie ręce.
  • gdy palant (kij służący do odbijania piłki) znajdzie się poza gniazdem (obojętnie jakim sposobem).
  • gdy w drużynie nieba nie będzie już nikogo do odbijania piłki.
  • gdy minie określony czas (ustalony dwustronnie przez drużyny) bez żadnej zmiany stron.

Drużyna piekła może tylko i wyłącznie utrudniać drużynie nieba zdobywanie punktów poprzez zbijanie jej zawodników. ,,Zbicie’’ to dotknięcie przez piłkę gracza drużyny nieba, znajdującego się w ruchu. Zawodnik piekła może dotknąć piłką gracza nieba lub rzucić go nią, gdy ten znajduje się odpowiednio daleko. Zbijać zawodników można, wtedy gdy zawodnik nieba znajduje się między liniami. Zbity zawodnik wraca, wtedy do poczekalni dla spalonych i czeka na ,,odbicie’’ przez kolegów z drużyny.

Zbicie jest nieważne w momencie, gdy:

  • piłka odbije się od ziemi i dopiero wtedy dotknie zawodnika drużyny nieba.
  • gdy biegnący zawodnik drużyny nieba złapie rzuconą w niego piłkę (musi on wtedy odrzucić piłkę na stronę drużyny nieba a sam musi cofnąć się na linię, którą zdobył, zanim próbowano go zdobyć.

Wygrywa drużyna, która w określonym czasie gry zgromadzi większą ilość punktów. Punkty zdobywa się poprzez przebiegnięcie przez zawodnika drużyny nieba całego cyklu (gniazdo-linia środkowa-linia piekła-linia środkowa-linia nieba).

Wariacja zasad:

  • Pierwszą odmianą palanta był palant,  w którym zamiast zdobywania linii, można zdobywać bazy rozstawione dookoła placu gry (ulokowane w równej odległości od siebie). Punkty przyznaje się wtedy analogicznie jak w przypadku zdobywania linii, tylko że po każdym pełnym okrążeniu.
  • Drugą odmianą palanta jest palant opracowany przez Polski Związek Piłki Palantowej na potrzeby zajęć szkolnych. Plac gry miał od 50-75m (długość) oraz 20-25m (szerokość). Wymiary były zależne od wieku zawodników. Odmiana ta różniła się od powszechnej wersji tym, że nie było w niej linii środkowej (gracz po wybiciu piłki musiał pobiec z gniazda do mety i z powrotem) oraz wymiarami placu gry.
  • Trzecia odmiana palanta polegała na rozgrywce toczącej się na prostokątnym boisku, za liniami każdego z krótszych boków znajdowały się pola nazywane ,,królestwami’’. Około 25m od środka granicy ,,królestwa’’ i pola gry był ,,półmetek’’, a w odległości 50m była meta. Punkty te były wyznaczone przez wkopane w ziemię słupki. W każdej z dwóch drużyn było ściśle 11 osób. W każdej z nich była ,,matka’’, ,,wykupnik’’ oraz 9 ,,dzieciaków’’. Grę rozpoczynała drużyna, która znajdowała się w królestwie, co było ustalone dzięki wcześniejszemu losowaniu. Piłkę najpierw wybijały dzieciaki (po 1 uderzeniu), następnie wykupnik (2 uderzenia) i matka (3 uderzenia). Odbicie piłki następowało po wybiciu jej z własnej ręki, czyli bez ,,golenia’’ (rzutu piłki przeciwnika). Piłka po odbiciu musiała przekroczyć linię półmetka. Po odbiciu piłki gracz wykonywał bieg do słupka wyznaczającego półmetek lub metę. Było to zależne od momentu powrotu piłki na stronę królestwa, co było zadaniem drużyny przeciwnej. Mogła także ,,stłuc’’ biegnącego zawodnika poprzez rzucenie lub dotknięcie go piłką. Jeśli jej się to udało w momencie, gdy biegnący gracz był poza królestwem i nie dotykał żadnego słupka, wówczas drużyna odbijająca traciła królestwo. Czas gry wynosił 60 minut. Wygrywała drużyna, która zdobyła więcej ,,kresek’’, które zdobywano za odbicie piłki i ,,wykupienie’’ wszystkich graczy (jedna kreska) lub za zrobienie tego samego jednym ciągiem (2 kreski).
  • Czwartą odmianą palanta jest palant, w którym piłkę nie wyrzucano własnoręcznie, lecz była ona rzucana przez przeciwnika. Odmiana ta przypomina najbardziej współczesny baseball. Była ona uznawana za trudniejszą. Jej powszechna nazwa to ,,palant z goleniem’’. Z goleniem, czyli z rzutem piłki przeciwnika).

Informacje dodatkowe:

  • W palanta można grać na każdej nawierzchni oraz na placu gry o różnych wymiarach (to zależy od potrzeb i możliwości zebranych graczy).
  • Sposób zaznaczania baz lub linii również nie jest ściśle określony.

KONTEKST GRY

Pochodzenie, dystrybucja, historia:

Słowo ,,palant’’ wywodzi się od włoskiego słowa ,,pallante’’, czyli zawodnika grającego w piłkę. Początków palanta można doszukiwać się w średniowieczu a dokładnie za panowania króla Zygmunta Augusta i Zygmunta Starego. Pierwsze wzmianki dotyczące palanta w kontekście Polski są datowane na 1610 r. Wzmianka ta dotyczyła palanta rozgrywanego na terenie Czech. Jednak według autora najlepiej w palanta radzili sobie Polacy i Ślązacy. Dyscyplina ta przeżywała swój rozkwit w XVII w. W XVIII wieku ksiądz Jędrzej Kitowicz pisał, że nawet kadry doktorskie i profesorskie rozgrywały rozrywkowe mecze palantowe w wolnym czasie. W XIX w palant był na tyle rozpowszechniony, że włączono go do programu szkolnego wychowania fizycznego.  Po II wojnie światowej na Śląsku utworzono ligę palantową. W 1957 r. utworzono Polski Związek Piłki Palantowej. W latach 60. nastąpił jednak kompletny odwrót w stosunku do palanta. Był to efekt nagonki medialnej, która umniejszała tej dyscyplinie sportu. Zlikwidowano wtedy Polski Związek Piłki Palantowej, a zyskująca na sile industrializacja i urbanizacja zaczęły ten sport jeszcze bardziej popychać w otchłań zapomnienia, likwidując place gry, które były potrzebne do zabudowy. Obecnie zauważa się jednak wzrostową tendencję, jeśli chodzi o zainteresowanie palantem.

Kto i gdzie grał?

Palant był sportem całego społeczeństwa. Grali w niego ludzie z każdej klasy i warstwy społecznej. Był to sport rozpowszechniony w każdym regionie Polski, lecz jak podają liczne źródła – najlepszym regionem był Śląsk, na którym utworzono nawet rozgrywki ligowe. W sport ten grano na ligowych boiskach, szlacheckich dworach i miejskich podwórkach.

Palant stracił w Polsce na znaczeniu w latach 60. XX wieku. Jednak nie wyklucza to istnienia tradycji związanych z tym sportem. Od kilku stuleci w miejscowości Grabów w województwie łódzkim co roku organizowana jest uroczystość religijno-sportowa na cześć palanta. Jest to Święto Palanta. Jest to wydarzenie, które przyciąga rzesze mieszkańców Grabowa i okolicznych miejscowości a nawet turystów z odległych rejonów Polski. Święto to pozwala kontynuować tradycje związane z polskim sportem tradycyjnym, czego beneficjentami jest młodzież, dorośli i osoby starsze. Jest to potwierdzenie tego, że palant ma ścisły związek z polską tożsamością narodową.

Brytyjski historyk Norman Davies w swojej książce ,,Boże igrzysko’’ wysnuł teorie, iż baseball popularny w Stanach Zjednoczonych wywodzi się od palanta, w którego grała liczna grupa polskich emigrantów.