- Magyar
- English
- Српски
Görcölés
A játék lényege, hogy a labdát eljuttassák a pálya négy sarkában lévő lyukakba, miközben a „görcölők” botjaikkal különböző feladatokat végeznek. A játék elsajátításához gyakorlás szükséges, mivel a mozdulatok és együttműködések összehangoltak.
A játék menete
A pálya négy sarkában lyukak találhatók, ide helyezik a játékosok a botjaik végét. A pálya két végén adogatók állnak. A játék több mozzanat egymásra épülésével tanulható meg:
- Labdapassz és lyukba helyezés: az adogató átdobja a labdát, majd egy lyukhoz fut, ahol felemelt kézzel várja a visszadobást, és lehajolva a lyukba helyezi a labdát. Ezt a túloldali játékossal felváltva gyakorolják.
- Görcölés: a botjaikat a lyukból kiemelő botosok egymás felé futnak, botjaikat legalább egyszer összeütik, majd visszafutnak és újra a lyukba helyezik.
- A két mozzanat kombinálása: a labda átdobásának pillanatában a görcölők elhagyhatják helyüket, és megpróbálhatják elfoglalni a lyukat, mielőtt a passzoló játékos a labdát elhelyezi.
A begyakorlás után belép a labda elütése: a botosok a vonalról elüthetik az átdobott labdát, ezzel messzire küldve azt. Ez időt ad számukra minél több görcölésre, vagyis pontszerzésre. A játék során fontos a biztonság és a pontos helyezkedés.
Szabályok
A hatszemélyes változatban minden saroknál egy-egy görcölő áll botjával. A labdadobás pillanatában a párosok a felezővonalig futnak, összekoccantják a botokat, majd visszatérnek. Közben a labdát visszadobó játékos igyekszik a lyukba helyezni azt. Siker esetén a szerepek felcserélődnek: a görcölők adogatókká válnak, az adogatók pedig görcölőkké. Ha nem sikerül a behelyezés, folytatódik a passzolgatás és a következő páros görcölhet.
Szabályvariációk
A görcölések számát hangosan kell kiáltani, és minden összefutásnál újrakezdődik a számolás. A játék versenyformában bíróval vagy jegyzővel játszható, akik a pontokat rögzítik.
Játék kontextusa
A játékot 10–12 éves kortól játszották, fiúk és lányok egyaránt. A játékterület általában legalább 10×20 méteres, és labdán kívül ütőfák szükségesek hozzá.
A görcölők fontos készsége, hogy folyamatosan figyeljék a labda helyzetét és azt, mennyire van veszélyben az elhagyott lyuk. Ha a dobók még messze vannak a labdától, érdemes minél többet görcölni, mert így gyűjthetők a pontok. A játék izgalmát az időzítés adja: derültséget és feszültséget teremt, amikor a görcölők az utolsó pillanatban rohannak vissza a lyukhoz.
Forrás:
Hintalan László János, tanár
Irodalom: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).
***
Vajdasági változat:
A játékosok száma: 6 fő. A pályát előzetesen ki kell rajzolni, téglalap alakúra. A téglalap négy sarkába ásni kell egy-egy kis gödröt. Négy játékosnak van bot a kezében. Minden játékos a bottal egy-egy gödörhöz áll, és a bot egyik végét belehelyezi a gödörbe. A pálya hosszabb oldalán egymással szemben állók lesznek a párok. A pálya rövidebb oldalainak felénél áll az a kettő játékos, akiknek nincsenek botjaik. Ők a kapusok.
A labda az egyik kapusnál van, ő kezdi a játékot azzal, hogy átdobja a labdát, a szembeni oldalon álló egyik botosnak, akinek el kell találnia (elütni) a labdát a botjával. A labda elütéséhez ki kell vennie a botot a gödörből a játékosnak A másik kapus megpróbálja gyorsan megszerezni az elütött labdát és igyekszik minél előbb beletenni a megszerzett labdát az üres gödörbe, mielőtt a labdát elütő játékos vissza tenné a gödörbe a botot/ütőt. Ha előbb sikerül az üres gödörbe bele tennie labdát, mint ahogy a labdát elütő játékos visszateszi a botját, akkor az az ütőpár cserél a kapusokkal.
Úgy is játszották, hogy a labda elütése után, az ütőjátékos a pálya hosszabbik oldalán összefut a párjával és botjukkal háromszor összeütnek, majd visszafutnak a helyükre. Így a kapusoknak több idejük volt, hogy az üres gödörbe a labdát bele tegyék.
Korcsoport: 14 éves kortól
Zentagunaras (Vajdaság)
Görcölés
The main goal is to deliver the ball into small holes located in the four corners of the playing field, while the “görcölők” (stick players) perform coordinated tasks with their sticks. Mastery requires practice, as the movements and cooperation are tightly synchronized.
Gameplay
Four holes are placed in the corners of the field, where players position the ends of their sticks. At each end line, one server (thrower) stands. The game is learned through progressively combined steps:
- Ball passing and placing:
The server throws the ball across the field, then runs to a corner hole and raises a hand to receive the return pass. The returning player throws the ball back, and the receiving player places it into the hole. Players practice this alternately. - Görcölés (stick clashing):
The stick players lift their sticks from the holes, run toward each other along the field edge, clash their sticks at least once, then return to place them back. - Combining the two tasks:
After the ball is thrown, the stick players may leave their holes and try to reclaim them with their sticks before the returning player places the ball into the hole.
Once these basics are mastered, a new rule is introduced: ball hitting. Stick players may strike the incoming ball from the boundary line, sending it far away. This gives them more time to perform additional görcölések (stick clashes), which score points. Attention, safe movement, and timing are crucial.
Rules
In the six-player version, one player with a stick stands at each corner hole. At the moment of the throw, paired players run to the center line, clash sticks, then return. Meanwhile, the ball is returned and the receiver attempts to place it in the hole.
If successful, the stick players switch roles with the servers. If not, passing continues and the next pair performs görcölés.
Variants
The number of görcölések is shouted out loud, restarting from one at each run. For competitive formats, a judge or recorder keeps track of points.
Context
The game is traditionally played by boys and girls from about ages 10–12 and up. Typical field size is at least 10×20 meters, using a ball and wooden sticks.
Stick players must always watch the ball and the risk to their empty hole: if the ball is far away due to inaccurate passes, they can safely continue görcölés to earn points. The excitement of the game comes from last-second dashes back to the holes.
Sources and Methods
The documentation draws on interviews, archival research, and earlier folklore game collections. Notable references include works by László János Hintalan and Gyula Hajdu (Magyar népi játékok gyűjteménye. Bp., 1971). .
Gorcolješ
Suština igre je da se lopta ubaci u rupe koje se nalaze u četiri ugla terena, dok „gorcolješi“ obavljaju različite zadatke pomoću svojih štapova. Savladavanje igre zahteva vežbu, jer su pokreti i međusobna saradnja strogo usklađeni.
Tok igre
U četiri ugla terena nalaze se rupe u koje igrači stavljaju krajeve svojih štapova. Na oba kraja terena stoje dodavači. Igra se uči kroz nekoliko međusobno povezanih faza:
- Dodavanje lopte i ubacivanje u rupu: Dodavač prebaci loptu na drugu stranu terena, zatim dotrči do jedne rupe, gde podignutom rukom čeka povratno dodavanje. Kada primi loptu, saginje se i stavlja je u rupu. Ovo se naizmenično vežba sa igračem sa suprotne strane.
- Gorcoljenje (udaranje štapova): Igrači sa štapovima ih podižu iz rupa, trče jedan prema drugom i barem jednom udare štapovima jedan o drugi, zatim se vraćaju i ponovo ih stavljaju u rupe.
- Kombinacija dve faze: U trenutku kada se lopta prebacuje preko terena, „gorcolješi“ mogu napustiti svoje rupe i pokušati da ih zauzmu pre nego što igrač koji vraća loptu uspe da je ubaci u rupu.
Nakon što se sve ovo uvežba, uvodi se i izbijanje lopte: igrači sa štapovima mogu iz linije udariti prebačenu loptu i poslati je daleko. To im daje više vremena da izvedu što više „gorcoljenja“, odnosno da osvoje više poena. Tokom igre važne su bezbednost i pravilno pozicioniranje.
Pravila
U varijanti za šest igrača, u svakom uglu stoji po jedan „gorcolješ“ sa štapom. U trenutku kada se lopta baci, parovi trče do sredine terena, sudare štapove i vraćaju se. U međuvremenu, igrač koji vraća loptu pokušava da je ubaci u rupu. Ako uspe, uloge se menjaju: „gorcolješi“ postaju dodavači, a dodavači postaju „gorcolješi“. Ako ne uspe, dodavanje se nastavlja, a sledeći par može da gorcoljiše.
Varijacije pravila
Broj udaraca (gorcoljenja) izgovara se naglas, a brojanje se ponovo počinje pri svakom novom trku. U takmičarskoj verziji potreban je sudija ili zapisničar koji beleži osvojene poene.
Kontekst igre
Igru su igrala deca od 10–12 godina, i dečaci i devojčice. Teren je obično najmanje 10×20 metara, a pored lopte potrebni su i drveni štapovi.
Važna veština „gorcolješa“ je da neprestano prate gde se lopta nalazi i koliko je napuštena rupa ugrožena. Ako su dodavači daleko od lopte, isplati se izvesti što više udaraca, jer se tako osvajaju poeni. Uzbuđenje igre potiče od tajminga – napetost i zabava najjači su kada se igrači u poslednjem trenutku vraćaju do rupa.
Izvori i metode
Hintalan László János, profesor
Literatura: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Budimpešta, 1971).