- English
- Magyar
- Română
The Castle Game
Essence of the game:
A throwing game in which the team that stays in the competition the longest wins.
Parameters and characteristics (playground, equipment):
The game was played exclusively outdoors.
The number of players was always even, with at least 8 players required.
A ball made of rags or animal hair was used.
Rules:
The group was divided into two teams: those inside the castle and those on the castle.
A circle with a diameter of 20–30 meters was drawn on the ground.
The players inside the castle stood 1–2 steps apart and could not leave the circle.
They threw the ball to each other, and at some point one of them threw it toward the players on the castle.
The players on the castle ran in zigzag patterns to avoid being hit.
If a player on the castle hit someone inside, the hit player could pick up the ball and try to hit one of the players on the castle:
– if successful, that opponent was eliminated;
– if not, the player inside was eliminated.
If the players on the castle ran out, they could be redistributed around the perimeter of the castle, at equal distances, but not inside the circle.
The team that ran out of players lost.
The game continued with teams switching roles.
Other rule variations:
None known.
Notes on ball making:
The animal-hair ball was made from hair collected during the spring shedding season.
Sheep wool was valuable and not allowed for playing; children received only low-quality wool (from legs, head, rump).
Dog hair smelled bad, so it was used inside the ball, covered with other types of hair.
Cow hair was short, strong and fluffy, easily found — when mixed with horsehair, it made an excellent ball.
Horsehair was longer and silkier.
The hair was moistened with saliva and kneaded until compact.
Rag ball:
Made simply by stuffing textile scraps into a cut sock and sewing it closed.
Context, origin and spread:
Székely Land, Háromszék, Transylvania, Romania, Europe.
Who played it and where:
Mainly boys, in large open spaces suitable for drawing circles.
Other popular variants:
“Run to the Castle” – the attackers try to enter the castle from outside.
Defenders (at least 8 players) could move only in one direction, in pairs, forming a “wall” by holding hands or standing back-to-back.
There could be many attackers, but if 8 managed to enter, they won.
The goal was to conquer the castle.
Notes:
None of these castle games are played today.
Research methods:
– collection through interviews and questionnaires
– research in museums, archives, libraries
– study of existing game collections
– photographic documentation
Sources:
Lőrinczi Etelka – Fejezetek Árapatak népi életéből, Kriza János Publishing
Bálinth Zoltán
Nagy Mari – Vidák István – Data on the European spread of the ancient hair-ball toy
3szek article (link in original text)
A játék lényege:
Dobójáték. A legtovább fennmaradó csapat győzelme.
Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):
- Csak a szabadban játszották.
- A játékosok száma mindig páros, legkevesebb 8 játékosra volt szükség.
- Rongy vagy szőrlabdával játszották.
Szabályok:
- Két csoportra osztották tetszés szerint magukat. A VÁRBAN és a VÁRON levők.
- Rajzoltak egy 20-30 méter átmérőjű kört.
- A körön egyenlő távolságra 1-2 lépésnyi körben a váron levők helyezkedtek el. Ők csak ebben a körben mozoghattak.
- A váron levők egymásnak dobták a labdát, majd az egyik pillanatban, az egyik megdobta a várban levőt. A várban levők szaladgáltak – cikáztak – a labda elől. Ha a váron levő eltalált egy várban levőt, az akit eltaláltak felkaphatta a labdát és megdobhatott egy váron levőt ha eltalálta a váron levő kiesett, ha nem akkor a várban eltalált esett ki. Ha a váron levők fogynak, újraoszthatják magukat a várfalon (a körön, nem a körben), egyenlő távolságra.
- Az a csapat veszít, akinek elfogynak a játékosai. Helycserével folytatódik tovább a játék.
Egyéb megjegyzés:
Szőrlabda: az állatok tavaszi vedlésekor összegyűjtött szőr.
Juhok gyapja kellett szőni, fonni nem kaphatták meg a gyerekek, a gyapjú érték volt, gyapjúhoz állatőrzésekor jutottak hozza, összegyűjtve azt ami az ágakra akadt.
A juh értéktelenebb gyapját – lábról, fejről nyírtat – is megkaphatták.
Kutya szőre: büdös volt, azt legfentebb középre rakták, majd körétekerték más állat szőrét…..
Tehén szőre, rövidebb, erősebb,bolyhosabb a szarvasmarha, gyakori volt a házaktáján, könnyen hozzá lehetett jutni. Keverve a lószőrrel kiváló szőrlabda készült.
A ló szőre, hosszabb, selymesebb.
A készítés időpontját más oldalról nézve is a természet adta meg. „Szent György napja előtt már örömmel vakartuk a teheneket, lovakat, mert hullott a téli szőrük s nekünk kellett ez a szőrlabdához. Egy hétig is gyűjtöttük mire összejött a kívánt mennyiség. Egy tehénről, egy borjúról és egy lóról.
Az összegyúlt szőröket, nyállal, gyúrással tömörítették.
Rongylabda.
Legegyszerűbb változata az elhasználódott megfelelő formára, nagyságra vágott harisnyába tömött hulladék anyagból készült. A tömött harisnyát bevarrták.
A JÁTÉK KONTEXTUSA
Eredete, elterjedése, története:
Árapatak, Háromszék, Árkos, Háromszék, Székelyföld, Erdély, Románia
Kik és hol játszották?
Főként fiúgyerekek játszották , nagyobb területen ahová a köröket fel tudták rajzolni.
További elterjedt verziói, variáció:
FUTÓ VÁRJÁTÉK, ahol a Várat ostromlók kintről próbálnak bejutni a várba.
Várvédők: legkevesebb 8 játékos, csapatként egy irányba mozoghat-szaladhat a várfalon – a csapat párokból áll – a párok egymással szemben állnak, kinyújthatják a kezüket egymás felé mint egy falat jelezve, a cselező ostromlók, csak a hátuknál surranhatnak, szaladhatnak be.
Csapatmozgás: Megbeszélt jelre fordulhatnak, mozoghatnak, szaladhatnak a várvédők egyszerre az egész csapat és csak egy irányba. .A várvédő párok egymáshoz viszonyítva kéz-kézzel, hát háttal-állnak, kéz háttal nem lehet.
Ostromlók: lehetnek többen is, de ha 8-an bejutottak győztek.
A játék lényege, bevenni a várat.
Egyéb megjegyzés:
Egyik várjátékot sem játszák ma már.
FORRÁSOK:
Lőrinczi Etelka: Fejezetek Árapatak népi életéből. Kriza János Könyvkiadó
Bálinth Zoltán, gyüjtő, az Árkosi Vasalóház Tájmúzeum megalapítója, tulajdonosa.
Nagy Mari-Vidák István: Adatok egy ősi játékszer, a szőrlabda európai elterjedtségéhez
.Jocul cetății
Esența jocului:
Joc de aruncare în care câștigă echipa care rămâne cel mai mult în competiție.
Parametri și caracteristici (loc de joacă, accesorii):
Jocul se desfășura exclusiv în aer liber.
Numărul jucătorilor era întotdeauna par, fiind necesari cel puțin 8 jucători.
Se folosea o minge din cârpe sau din păr de animale.
Reguli:
Grupul se împărțea în două echipe: cei în cetate și cei pe cetate.
Se desena un cerc cu diametrul de 20–30 de metri.
Cei din cetate stăteau în interior, la distanță de 1–2 pași unul de altul, fără a părăsi cercul.
Ei își aruncau mingea între ei, iar la un moment dat aruncau mingea spre cei de pe cetate.
Cei de pe cetate alergau în zigzag pentru a evita mingea.
Dacă un jucător de pe cetate lovea un jucător din cetate, cel lovit putea ridica mingea și încerca să lovească la rândul său un jucător de pe cetate:
– dacă reușea, adversarul era eliminat;
– dacă nu, era eliminat cel din cetate.
Dacă cei de pe cetate se terminau, puteau fi redistribuiți pe marginea cetății, la distanțe egale, dar nu în cerc.
Echipa rămasă fără jucători pierde.
Jocul continua cu schimbarea rolurilor.
Alte variante:
Nu sunt cunoscute.
Mențiuni privind mingea:
Mingea din păr de animale se făcea din părul adunat în timpul năpârlirii de primăvară.
Lâna de oaie era valoroasă și nu se dădea copiilor pentru joacă; primeau doar lâna mai puțin valoroasă (de la picioare, cap, crupă).
Părul de câine mirosea și era pus în interior, apoi învelit cu păr de la alte animale.
Părul de vacă era scurt, rezistent și pufos, ușor de găsit — amestecat cu păr de cal se obținea o minge excelentă.
Părul de cal era mai lung și mai mătăsos.
Părul se umezea cu salivă și se frământa până devenea compact.
Mingea de cârpă:
Se realiza simplu: deșeuri textile îndesate într-un ciorap tăiat și apoi cusut.
Context, origine și răspândire:
Secuime, Trei Scaune, Transilvania, România, Europa.
Cine se jucau și unde:
În principal băieți, într-un spațiu larg unde puteau desena cercurile.
Alte variante populare:
„Fuga în cetate” – asediatorii încearcă să intre în cetate din exterior.
Apărătorii (minim 8) se puteau mișca doar într-o singură direcție, în perechi, ținându-se de mâini sau spate în spate, formând un „zid”.
Asediatorii puteau fi mai mulți, însă dacă reușeau să intre 8, câștigau.
Scopul era cucerirea cetății.
Mențiuni:
Astăzi, aceste jocuri nu se mai joacă.
Metode de cercetare:
– colectare prin interviuri și chestionare
– documentare în muzee, arhive, biblioteci
– studierea colecțiilor de jocuri
– colectare material fotografic
Surse:
Lőrinczi Etelka – Fejezetek Árapatak népi életéből, Editura Kriza János
Bálinth Zoltán
Nagy Mari – Vidák István – Adatok egy ősi játékszer, a szőrlabda európai elterjedtségéhez
Articolul 3szek (link în textul original)