- English
- Magyar
- Română
KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ
Kanászozás is a traditional folk game, whose version in Hévízgyörk was known as Süttülülü. The name comes from the counting rhyme belonging to the game. One characteristic moment of the game is that “the swineherd could drive the ‘pig’ into the big hole” — that is, the rag ball into the central pit.
A local recollection describes it as follows:
“During Lent we were not allowed to sing, dance, or anything. We played Süttülülü, played with spinning shells, and played tag.”
(“Süttülülü” is the Hévízgyörk name of the game kanászozás.)
Playing area and equipment
The game is played on an area of about 10×10 meters or larger.
Required equipment:
• a rag ball (“pig”),
• a stick or stake about 1 meter long or reaching to the hip for each player,
• chalk or another tool for marking.
Rules of the game
In the center of a large circle, the players dig a pit large enough for the rag ball to fit into; this will be the “castle.” Around the circle, about one and a half meters from the center, each player digs a smaller hole — but there are always fewer small holes than the number of players.
The detailed recollection describes the course of the game as follows:
“We take a big rag ball, that will be the pig.
We draw a circle, that will be the castle. In the middle of the castle we dig a hole large enough for our rag-ball pig to fit into. We give each player a stick. The players dig themselves a smaller hole around the pig, about one and a half meters away. But we must dig one fewer than the number of players.
At the beginning of the game we take the rag-ball pig out of the middle hole and place it on the edge of the circle. They stick the sticks into the middle hole, then, walking around, we say the rhyme:
Süttülülü one,
Süttülülü two,
Süttülülü three!
At the word ‘three’ everyone jumps to get a hole where they can put their stake. Of course one person does not get one — he becomes the swineherd. The pig remains at the edge of the hole; it must be hit away by someone who already has a hole. One must be clever because the swineherd stands in the circle, and if we do not hit it away so that we can quickly put our stick back into the hole, the swineherd occupies it. Then the other becomes the swineherd.
If we manage to hit the pig well, the swineherd must go after it and drive it back. Meanwhile he always watches who takes their stick out of their hole. If a player takes it out to hit the pig, the swineherd, if he can, quickly puts his own stick there — thus that player becomes the swineherd. If the swineherd can drive the pig into the big hole, the game is over and can start again. It goes on like this until they get bored.”
Note on the course of the game
Sometimes a player does not try to occupy a small hole but instead wants to drive the pig into the central big hole at all costs. In the long run this makes the game boring, because there is no change of swineherd. To prevent this, it is worth hitting the pig very far away, so the player has to run a lot for it — he usually gets tired of this quickly and returns to the normal way of playing.
Origin and spread
Kanászozás was mainly a game of shepherd children; it was not played in mountainous regions.
Who played it?
• Age: from about 8 years
• Gender: primarily boys
• Group size: minimum 3 players, most often 5–10 players
Further variations
The players may occasionally swap the sticks placed in the small holes — either openly or by tricking each other. If someone takes their stick out to hit the pig and runs back, they may be surprised to find that another player has occupied their place in the meantime. These little “pranks” can cause a lot of laughter and lively confusion.
Source
Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok
KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ
A kanászozás egy hagyományos népi játék, amelynek hévízgyörki változatát Süttülülü néven ismerték. A név a játékhoz tartozó kiolvasó mondókából ered. A játék egyik jellemző mozzanata, hogy „a kondás bele tudta hajtani a disznót a nagy lyukba” — vagyis a rongylabdát a központi mélyedésbe.
Egy helyi visszaemlékezés így írja le:
„A böjtben nem szabadott se dalolni, se táncolni, se semmit. Süttülülüztünk, csigáztunk, megkapócskáztunk.”
(A „Süttülülü” a kanászozás hévízgyörki neve.)
Játéktér és eszközök
A játék egy körülbelül 10×10 méteres vagy annál nagyobb területen zajlik.
Eszközigénye:
- egy rongylabda („disznó”),
- minden játékosnak egy kb. 1 méteres vagy csípőig érő bot/karó,
- kréta vagy más eszköz a jelölésekhez.
A játék szabályai:
A játékosok egy nagy kör közepébe vájnak egy akkora mélyedést, hogy abba a rongylabda beleférjen; ez lesz a „vár”. A kör szélén, kb. másfél méterre a középponttól, mindenki kisebb lyukat váj magának – de ezekből mindig eggyel kevesebbet készítenek, mint ahány játékos van.
A részletes visszaemlékezés így írja le a játék menetét:
„Veszünk egy nagy rongylabdát, az lesz a disznó.
Rajzolunk egy kört, ez lesz a vár, a vár közepébe vájunk egy akkora lyukat, hogy a labdadisznónk beleférjen. Minden játékos kezébe adunk egy botot. A játékosok vájnak maguknak egy kisebb lyukat, körbe-körbe a disznótól úgy másfél méterre. De eggyel kevesebbet kell vájni, mint ahány játékos van.
A játék kezdetén kivesszük a labdadisznót a középső lyukból, és a kör szélére tesszük. A botokat a középső lyukba dugják, majd körbejárva mondjuk a mondókát:
Süttülülü egy,
Süttülülü kettő,
Süttülülü három!
A „három” szóra mindenki ugrik, hogy legyen neki lyuka, ahová beleteheti a karóját. Egynek persze nem jut, ő lesz a kondás. A disznó még ott marad a lyuk szélén; azt el kell ütni valakinek azok közül, akiknek már van lyukuk. Ügyesnek kell lenni, mert a kondás ott áll a körben, és ha nem úgy ütjük el, hogy rögtön vissza is tudjuk dugni a botunkat a lyukba, a kondás elfoglalja azt. Akkor a másik lesz a kondás.
Ha sikerül jól elütni a disznót, a kondásnak utána kell mennie és visszahajtania. Közben mindig azt figyeli, ki veszi ki a botját a lyukból. Ha valamelyik játékos kiveszi, hogy elüsse a disznót, a kondás, ha tudja, gyorsan beledugja oda a saját botját – így az a játékos lesz a kondás. Ha a kondás bele tudja hajtani a disznót a nagy lyukba, vége a játéknak, kezdhetik elölről. Így megy, míg meg nem unják.”
Megjegyzés a játék menetéről:
Előfordul, hogy valamelyik játékos nem a saját kisebb lyuk elfoglalására törekszik, hanem minden áron a disznót szeretné a középső nagy lyukba hajtani. Ez hosszabb távon unalmassá teszi a játékot, mert nem kerül sor kondáscserére. Ennek megelőzésére a disznót érdemes jó messzire elütni, hogy a játékosnak sokat kelljen érte futnia — ezt rendszerint hamar megunja, és visszatér a rendes játékhoz.
- Eredete, elterjedése:
A kanászozás főként pásztorgyerekek játéka volt; hegyvidéken nem játszották.
- Kik játszották?
- Életkor: kb. 8 éves kortól
- Nem: elsősorban fiúk
- Létszám: minimum 3 fő, leggyakrabban 5–10 játékos
További változatok:
A játékosok időnként cserélhetik a kisebb lyukakban tartott botjaikat – akár nyíltan, akár egymást megtréfálva. Ha valaki kiveszi a botját, hogy elüsse a disznót, majd futna vissza, könnyen meglepődhet, ha időközben más foglalta el a helyét. Ezek a kis „csínyek” sok derültséget és élénk kavarodást okozhatnak.
Forrás: Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok
kérjük!)
KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ
Kanászozás este un joc popular tradițional, iar varianta sa din Hévízgyörk era cunoscută sub numele Süttülülü. Numele provine dintr-o formulă de numărătoare folosită în joc. Unul dintre momentele caracteristice ale jocului este că „porcarul putea împinge ‘porcul’ în gaura mare” — adică mingea de cârpă în adâncitura centrală.
O mărturie locală îl descrie astfel:
„În Post nu aveam voie să cântăm, să dansăm sau nimic. Ne jucam Süttülülü, ne jucam cu cochilii rotative și ne alergam.”
(„Süttülülü” este denumirea jocului kanászozás în Hévízgyörk.)
Spațiul de joc și echipamentul
Jocul se desfășoară pe un spațiu de aproximativ 10×10 metri sau mai mare.
Echipament necesar:
• o minge de cârpă („porcul”),
• pentru fiecare jucător un băț sau țăruș de aproximativ 1 metru sau până la nivelul șoldului,
• cretă sau alt instrument pentru marcaje.
Regulile jocului
În centrul unui cerc mare, jucătorii sapă o groapă suficient de mare pentru ca mingea de cârpă să încapă în ea; aceasta va fi „cetatea”. Pe marginea cercului, la aproximativ un metru și jumătate de centru, fiecare jucător sapă o gaură mai mică — dar întotdeauna se fac cu una mai puține decât numărul de jucători.
Mărturia detaliată descrie desfășurarea jocului astfel:
„Luăm o minge mare de cârpă, aceea va fi porcul.
Tragem un cerc, aceea va fi cetatea. În mijlocul cetății săpăm o groapă suficient de mare ca porcul-minge să încapă în ea. Fiecare jucător primește un băț. Jucătorii sapă o gaură mai mică pentru ei în jurul porcului, la aproximativ un metru și jumătate. Dar trebuie să săpăm cu una mai puține decât numărul de jucători.
La începutul jocului scoatem porcul-minge din gaura din mijloc și îl punem pe marginea cercului. Bățele sunt puse în gaura centrală, apoi, mergând în cerc, spunem formula:
Süttülülü unu,
Süttülülü doi,
Süttülülü trei!
La cuvântul „trei” toți sar ca să prindă o gaură în care să-și pună țărușul. Desigur, unul nu prinde și acela devine porcarul. Porcul rămâne pe marginea găurii; trebuie lovit de cineva care deja are o gaură. Trebuie să fii isteț, pentru că porcarul stă în cerc, și dacă nu lovim porcul astfel încât să putem băga repede bățul înapoi în gaură, porcarul o ocupă. Atunci celălalt devine porcarul.
Dacă reușim să lovim bine porcul, porcarul trebuie să alerge după el și să-l aducă înapoi. Între timp, el urmărește cine își scoate bățul din gaură. Dacă un jucător îl scoate ca să lovească porcul, porcarul, dacă poate, își bagă repede propriul băț acolo — astfel acel jucător devine porcarul. Dacă porcarul reușește să împingă porcul în gaura mare, jocul se termină și poate începe din nou. Așa merge până când se plictisesc.”
Observație privind desfășurarea jocului
Uneori un jucător nu încearcă să ocupe propria gaură mică, ci vrea cu orice preț să împingă porcul în gaura mare din centru. Pe termen lung, aceasta face jocul plictisitor, deoarece nu are loc schimbul de porcar. Pentru a preveni acest lucru, porcul este bine să fie lovit foarte departe, astfel încât jucătorul să fie nevoit să alerge mult după el — de obicei se plictisește repede și revine la jocul obișnuit.
Origine și răspândire
Kanászozás era în principal un joc al copiilor păstori; nu se juca în zonele montane.
Cine îl juca?
• Vârstă: de la aproximativ 8 ani
• Gen: în principal băieți
• Număr de jucători: minimum 3, de obicei 5–10
Alte variante
Jucătorii își pot schimba uneori bețele din găurile mici — fie pe față, fie păcălindu-se unul pe altul. Dacă cineva își scoate bățul ca să lovească porcul și se întoarce în fugă, poate fi surprins să vadă că altcineva i-a ocupat locul între timp. Aceste mici „farse” pot provoca multă veselie și agitație.
Sursă
Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok