Sztekiel

  • English
  • Magyar
  • Polski

The essence of the game:

Sztekiel is a simple punching and throwing game, which consists of knocking out a wooden pin with a wooden stick. It was a game very important for the war and post-war generation of Poles.

Parameters (playground, accessories):

Game Square: No special game square required. It can be anywhere. A certain convenience, however, may be a piece of land, which is marked with units of measurement, so that it is easier to measure the distance of the stamped wooden pin. However, this is not necessary.

Accessory: Small wooden pin sharpened on two sides, flat or rounded stick (length about 60cm), circle (It can be plastic, wooden or any circle into which a wooden pin will be inserted).

Rules:

The game consists of tapping a wooden stick in a sharpened wooden peg (dagger) placed in a circle, so that the one after tapping lifted in the air, during which the player must knock it out as far as possible. To hit the pin is used a flat or rounded stick, which measures about 60 cm. Points are awarded for knocking a wooden pin out of a circle (if an opponent in the same round fails to knock the pin out of the circle) or if it knocks the wooden pin further than the opponent. The player who first scores the established before number of points wins all game. This game leaves a lot of space for improvisation, but it should always retain its essence (i.e. hitting a wooden peg so that it can lift and then knock it out). However, the goal for which points will be allocated to individual players may change. The number of points that will result in one player (or team) winning a match or game may also change.

Variation of rules:

In the sztekiel (kiczka) you can play individually and as a team. Points can only be awarded for knocking out a wooden pin from the circle in the middle where it’s located or for more distant punching it than the opponent did. The sets (rounds) can also be divided into 5 attempts to break the peg and at the end of the round the distances from all 5 attempts can be summed – the one whose sum of distances will be greater wins.

GAME CONTEXT

Origin, distribution, history:

This game originates from war-torn Poland. Thanks to the undemanding conditions that were necessary to play it – it spread very quickly. During World War II in Poland, this game was called the „game of freedom”, because during the war it allowed at least a moment to forget about traumatic events. After the war, it was also of great importance. As Henryk Walendowski (one of the witnesses of the war and an active player of sztekiel), said: „for us it was a sport of freedom. In a city full of post-war rubble, we went to the field and played the sztekiel. It was an opportunity for us to meet and have a genuine sense of freedom after the war.”

Who and where (did) they play?

Sztekiel was played primarily by rural youth and children from Wielkopolska, but not only. Adults also participated in the sztekiel competition. They were mainly people from Greater Poland Voivodeship’s villages, but there are also signs about the presence of this game in Poznań (capital city of Greater Poland Voivodeship) itself. This occurred during and after World War II.

Further variations:

Sztekiel is a game that has its counterparts in different areas of Polish. In Malopolska, for example, the sztekiel is called ‘kiczka”.

Additional information:

Nowadays, sztekiel has been pushed into the drawer of forgotten games. However, there is a tournament in which graduates of the High School of Ignacy Paderewski in Poznań from the 1950s take part, for which the sztekiel was the main pastime.

Sztekiel reached great popularity at the 2008 TAFISA World Traditional Sports Games in South Korea.

SOURCES:

  1. Blog of polish traditional sports passionate Bartosz Prabucki https://inspirowanysportem.pl/sztekiel-ciekawa-gra-powojennego-pokolenia-polakow/  (access 22.07.2021 r.)
  2. Wikipedia https://pl.wikipedia.org/wiki/Sztekiel (access od 22.07.2021 r.)

A játék lényege:

A sztekiel egy egyszerű ütő- és dobójáték, lényegében egy fakorong (fapörgettyű?) elütése fabottal. Ez a játék nagyon fontos volt a háborús és a háború utáni időszak lengyel nemzedékek számára.

Paraméterek (pálya, kellékek)

Játéktér: Nem szükséges külön játéktér, bárhol játszható. Bizonyos könnyebbséget biztosíthat azonban egy mértékegységekkel jelölt terület, hogy könnyebben mérhető legyen a fakorong által megtett távolság. Ugyanakkor ez nem kötelező.

Kellékek: Kis méretű, két oldalán hegyes fakorong (pörgettyű?), lapos vagy lekerekített bot (kb. 60 centiméter hosszúságú), kör (lehet műanyag, fa vagy bármilyen kör, amelybe a fakorong beilleszthető).

Szabályok:

A játék abból áll, hogy a körbe helyezett hegyes fakoronghoz (tőr) érintjük a faütőt, hogy az a levegőbe emelkedjen, miközben azt a játékosnak minél messzebbre kell elütnie. A korong elütésére mintegy 60 centiméter hosszúságú, lapos vagy lekerekített ütő használatos. Pontot szerez az, aki a fakorongot a körből kiüti (ha az ellenfélnek ugyanabban a körben nem sikerül a körből kiütnie a fakorongot), vagy az, aki a fakorongot messzebbre üti az ellenfelénél. Az a játékos nyeri a játékot, aki az előre meghatározott számú pontot hamarabb megszerzi. A játék nagy teret enged a rögtönzésnek, de a lényegét mindig meg kell őriznie (fakorong elütése úgy, hogy levegőbe emelkedjen és ki lehessen ütni). Ugyanakkor az egyes játékosok módosíthatják a célokat, amelyért pont szerezhető. Az is változhat, hogy hány ponttal nyerhet meccset vagy játékot egy játékos (vagy csapat).

Szabályváltozatok:

A sztekiel (kiczka) egyénileg és csapatban is játszható. Pont azzal szerezhető, ha a fakorongot a játékos kiüti a kör közepéből, ahol az elhelyezkedik, vagy pedig messzebbre üti azt el, mint az ellenfele. A szettek (körök) akár öt ütési kísérletre oszthatóak, és a kör végén az öt kísérlet során elért távolság összegezhető – az nyer, akinél az össztávolság nagyobb.

A JÁTÉK KONTEXTUSA

Eredet, elterjedés, történet:

Ez a játék a háború sújtotta Lengyelországból ered. Annak köszönhetően, hogy nem volt túl felszerelés- vagy helyigényes, gyorsan terjedt. A II. világháború alatti Lengyelországban a „szabadság játékának” hívták, mivel legalább pillanatokra feledtette a háború borzalmait. A háború után szintén nagyon fontos játék volt. Ahogy azt (a háború egyik tanúja, egyben aktív sztekiel játékos) Henryk Walendowski mondta: „számunkra ez a szabadság sportja volt. A háború utáni romokkal teli városba kimentünk a mezőre, és sztekielt játszottunk. Ez lehetőséget kínált számunkra, hogy újra találkozzunk, és a háború után megtapasztaljuk a valódi szabadság érzését.”

Kik és hol játsszák (játszották)?

A sztekielt főként, de nem kizárólag a Nagy-Lengyelország (Wielkopolska) vajdaságbeli vidéki fiatalok és gyerekek játszották. Felnőttek is részt vettek a sztekiel versenyeken. Főként a Nagy-Lengyelország vajdaságbeli falvakból, de feljegyzések szerint Poznań-ban, a vajdaság fővárosában is jelen volt e játék. Ez a II. világháború alatt és után történt.

További változatok:

A sztekiel játéknak megvannak a maga változatai Lengyelország különböző régióiban. Kis-Lengyelország (Malopolska) vajdaságban például „kiczka” néven ismert a sztekiel.

További információ:

  • Mára a sztekiel az elfeledett játékok fiókjába került. Ugyanakkor létezik még egy torna, ahol a poznańi Ignacy Paderewski Középiskola 1950-es évekbeli hallgatói vesznek részt, akiknek a sztekiel a fő szabadidős tevékenységük volt.
  • A sztekiel nagy népszerűségre tett szert a 2008-as dél-koreai TAFISA Hagyományos Sportok Világjátékokán.

FORRÁSOK:

  1. A hagyományos lengyel sportokért rajongó Bartosz Prabucki blogja (hozzáférés 2021.07.22.)
  2. Wikipedia (hozzáférés 2021.07.22.)

Istota gry:

Sztekiel to prosta gra wybijakowo-rzutna, która polega na wybijaniu drewnianego kołka za pomocą drewnianego kija. Była to gra bardzo ważna dla wojennego i powojennego pokolenia Polaków.

Parametry (plac zabaw, akcesoria):

Plac gry: Nie jest wymagany specjalny plac gry. Może to być dowolne miejsce. Pewnym udogodnieniem może być jednak kawałek ziemi, który jest oznaczony jednostkami miar, tak by łatwiej było mierzyć odległość wybitego drewnianego kołka. Nie jest to jednak konieczne.

Akcesoria: Mały zaostrzony z dwóch stron drewniany kołek, płaski lub zaokrąglony kij (długość około 60cm), okrąg (Może to być plastikowy, drewniany lub jakikolwiek okrąg, do którego środka zostanie włożony drewniany kołeczek).

Zasady:

Gra polega na stuknięciu drewnianym kijem w zaostrzony drewniany kołeczek (sztekiel) ulokowany w kole, tak by ten po stuknięciu uniósł się w powietrzu w czego trakcie zawodnik musi wybić go jak najdalej. Do wybicia kołeczka służy płaski lub zaokrąglony kij, który mierzy około 60 cm. Punkty przyznawane są za wybicie drewnianego kołka z okręgu (jeśli przeciwnik w tej samej rundzie nie zdoła wybić kołka z okręgu) lub jeśli wybije on drewniany kołeczek dalej niż przeciwnik. Gra się do ustalonej przed rozpoczęciem rozgrywki ilości punktów.

Wariacja zasad:

Gra ta pozostawia wiele pola do improwizacji, jednak zawsze powinna zachować swoją esencję, czyli to na czym tak naprawdę polega (tj. uderzanie w drewniany kołek tak by się uniósł a następnie wybijanie go). Może się jednak zmieniać cel, za który będą przydzielane poszczególnym zawodnikom punkty. Może się także zmieniać liczba punktów, która będzie skutkowała wygraniem przez jednego zawodnika (lub drużyny) meczu lub partii. W szteklu (kiczce) można grać indywidualnie i drużynowo. Punkty można przyznawać tylko za wybicie drewnianego kołka z okręgu, w którego środku się znajduje lub za dalsze jego wybicie niż zrobił to przeciwnik. Partie można także podzielić np. na 5 prób wybicia kołeczka i na koniec rundy zsumowywać odległości ze wszystkich 5 prób – wygrywa ten, którego suma odległości będzie większa. 

KONTEKST GRY

Pochodzenie, dystrybucja, historia:

Gra ta wywodzi się z pogrążonej II wojną światową Polski. Dzięki niewymagającym warunkom, które były konieczne do gry w nią – rozpowszechniła się ona bardzo szybko. W Polsce gra ta nazywana była ,,grą wolności’’, ponieważ w trakcie wojny pozwalała ona przynajmniej na chwilę zapomnieć o traumatycznych wydarzeniach. Po wojnie również miała wielkie znaczenie. Jak mówi jeden ze świadków wojny i czynny gracz sztekla Henryk Walendowski: “dla nas to był sport wolności. W mieście pełnym powojennego gruzu, chodziliśmy na pole i graliśmy w sztekla. Była to dla nas okazja do spotkania i autentycznego poczucia wolności po czasach wojny”.

Kto i gdzie grał?

W sztekla grała przede wszystkim wiejska młodzież i dzieci z wielkopolski, ale nie tylko. Dorośli także brali udział w rozgrywkach sztekla. Byli to ludzie głównie z wielkopolskich wsi, ale istnieją też zapiski mówiące o obecności tej gry w samym Poznaniu. Miało to miejsce podczas II wojny światowej oraz po jej zakończeniu.

Dalsze warianty:

Sztekiel to gra, która ma swoje odpowiedniki w różnych rejonach Polski. Na przykład w Małopolsce na sztekiel mówi się ,,kiczka’’.

Informacje dodatkowe:

Obecnie sztekiel został zepchnięty do szuflady gier zapomnianych. Istnieje jednak turniej, w którym biorą udział absolwenci Liceum im. Ignacego Paderewskiego w Poznaniu z lat 50. XX wieku, dla których sztekiel był główną rozrywką.

Sztekiel cieszył się dużą popularnością na Światowych Igrzyskach Sportów Tradycyjnych TAFISA w 2008, które odbyły się w Korei Południowej.  

ŹRÓDŁA:

  1. Blog polskiego pasjonata sportów Bartosza Prabuckiego https://inspirowanysportem.pl/sztekiel-ciekawa-gra-powojennego-pokolenia-polakow/  (dostęp 22.07.2021 r.)
  2. Wikipedia https://pl.wikipedia.org/wiki/Sztekiel (dostęp od 22.07.2021 r.)