⚾🥎⚾🥎 Ha még nem ismerős a kamázás, az sem probléma, mindenkit szeretettel várunk ezen remek miskolci eredetű sport űzésére, megismerésére, elsajátítására és megszeretésére.
Ha még nem ismerős a kamázás, az sem probléma, mindenkit szeretettel várunk ezen remek miskolci eredetű sport űzésére! Ismerd meg és szeresd meg Miskolc sportját, a kama vagy erszénylabda játékot!
Várunk mindenkit, jöhetnek baráti társaságok, családok, vagy akár egyedül is csatlakozhatsz egy barátságos, befogadó közösséghez!
Facebook-esemény:
Diósgyőr eltűnőben? – szellemidéző műhelymunka, közösségi emlékezet- és örökségmentő program
🫵 Támogatásoddal te is hozzájárulhatsz ahhoz, hogy megvalósulhasson a tervezett kötet és programsorozat és folytathassuk munkánkat!
Ezt az alábbi, CIB Bankos bankszámlaszámra utalva teheted meg:
⚾🥎⚾🥎Ha még nem ismerős a kamázás, az sem probléma, mindenkit szeretettel várunk ezen remek miskolci eredetű sport űzésére, megismerésére, elsajátítására és megszeretésére.
Ha még nem ismerős a kamázás, az sem probléma, mindenkit szeretettel várunk ezen remek miskolci eredetű sport űzésére, megismerésére, elsajátítására és megszeretésére.
This game consists of the rivalry of two teams. It’s a combination of volleyball and basketball. This game improves tactical thinking and allows you to prepare for the game of volleyball in an accessible way.
Parameters (playground, accessories):
Accessories: net with 3 holes (middle – diameter 70cm, left hole- diameter 50cm, right hole- diameter 50cm), ball.
Playground: volleyball court measuring 18m x 9m, two halves divided by a net set at 2.24cm.
Rules:
The match takes place between two teams of 4 people on a volleyball court measuring 18m x 9m. Three players (in each team) are attackers who have the right to throw the ball to the other side through the holes in the net. The fourth player plays as a quarterback. The attackers stand in the back half of the pitch, and the quarterback stands round the net in a 1.5m field where only he can be. The quarterback’s job is to give the ball to his teammates. He can’t throw the ball through holes or block them. The game begins the same as in volleyball – by serve. Serves must be made in such a way that the ball flew over the net. Then the action begins. The opposing team catches the served ball. The catched ball can be given to the teammates up to 2 times. The third throw must pass through the holes in the net. Passing the ball through the holes is allowed only if it’s made with both hands. The middle hole is the largest (diameter 70cm), the two side ones are slightly smaller and have 50cm in diameter. After each point action there is a rotation of players in the team by one position clockwise. The point is reached when the ball touches the ground after flying through one of the holes. Every earned point causes the team that earned it to start another action by serve. The game is usually played up to 2 or 3 winning sets (every set up to 15, 21 or 25) – this must be established before the start of the match. If the ball goes off the field, then we are dealing with an ”out” which results in the awarding a point to the opposing team.
Variation of rules:
There is only one version of the policy. However, you can resize the playing field or ball (according to your preferences and abilities), but you should not significantly distort the original assumptions and rules of the pierścieniówka. The game should keep its form so that it continues to be a pierścieniówka.
Additional information
GAME CONTEXT
Origin, distribution, history:
Pierścieniówka is a game invented by a Polish gymnastics teacher – Władysław Robakowski in 1936. He was inspired by fishermen who flipped buoys and floated through holes fishing nets on Polish lakes. He tried to flip the fishing fun on purely sporty ground. In this way, he came up with a pierścieniówka, the name of which comes from three holes (holes in polish -pierścienie) in the net. He even wrote a manual for this sport. The development of this discipline was indisputably prevented by the outbreak of World War II. It experienced its renaissance in the early 21st century thanks to Prof. Wojciech Lipoński and Prof. Małgorzacie and Michał Bronikowski from Poznań’s AWF. In 2003, the first experimental match was played, but the rules were slightly changed to boost the game.
Who and where (did) they play?
Pierścieniówka is a sport that has never managed to break into the consciousness of the majority of the public immediately after its invention. World War II was important here, the outbreak of which greatly hindered its development. Pierścieniówka gained in the eyes of many sports promoters and began to be promoted at various universities and schools only at the turn of the 20th and 21st century. It was played mainly by students as part of physical education classes. That’s when it started to gain more popularity. It is also part of various shows, festivals and celebrations, e.g. the World and European Traditional Sports Games. Pierścieniówka has an unusual feature of connecting people, because it can be played together by people with disabilities with able-bodied people.
Additional information:
Pierścieniówka is one of the sports included in the EU’s Erasmus+Sport programme entitled ,,Activation and integration of people with disabilities through adapted traditional games’’.
A játék két csapat versengéséből áll. Ez a röplabda és a kosárlabda kombinációja. A játék fejleszti a taktikai gondolkodást, és akadálymentes körülmények között teszi lehetővé a felkészülést a röplabdameccsre.
Paraméterek (pálya, kellékek):
Felszerelés: 3 lyukkal ellátott háló (a középső lyuk 70 centiméter átmérőjű, a baloldali lyuk 50 centiméter átmérőjű, a jobboldali lyuk ugyancsak 50 centiméter átmérőjű).
Játéktér: 18 méter x 9 méteres röplabdapálya, a két térfelet egy 2,24 méteres magasságban felfüggesztett háló választja el.
Szabályok:
A meccset két négyfős csapat között, egy 18m x 9m méretű röplabdapályán rendezik. Három játékos (mindkét csapatból) támadó, akik a hálóba vágott lyukakon keresztül a másik térfélre dobhatják a labdát. A negyedik játékos hátvédként funkcionál. A támadók a pálya hátsó felében állnak, a hátvéd pedig a háló 1,5 méteres körzetében, ahol egyedül ő tartózkodhat. A hátvéd feladata, hogy a labdát a csapattársainak feladja. Ő maga azonban nem dobhatja át a labdát a lyukakon, és nem is blokkolhatja őket (a labdát? vagy a lyukakat?). A játék a röplabdához hasonlóan adogatással indul. Az adogatást oly módon kell végrehajtani, hogy a labda átrepüljön a háló felett. Ezt követően veszi kezdetét az akció. Az ellenfél csapata fogadja az adogatott labdát. A fogadott labdát legfeljebb kétszer lehet a csapattárshoz passzolni. A harmadik labdaérintéssel a labdát át kell juttatni a hálón vágott valamelyik lyukon. A lyukon keresztül a labdát csak két kézzel szabad továbbítani. A középső lyuk a legnagyobb (70 cm átmérőjű), a két oldalon a lyukak valamivel kisebbek, 50 cm átmérőjűek. Minden egyes pontszerzésre irányuló akció után a játékosok rotálnak, az óramutató járásával azonos irányban egy pozíciót forognak. Pontot ér, ha a labda a talajra esik, miután átrepült a hálón vágott lyukak egyikén. A pontot szerző csapat adogatással újabb akciót indíthat. A játékot általában két vagy három nyert szettig játsszák (minden szett 15, 21 vagy 25 pont) ezt a mérkőzés előtt kell meghatározni. Ha a labda pályán kívülre kerül, az „out” helyzet miatt az ellenfél csapatának ítélnek pontot.
Szabályváltozatok:
A játéknak csak egy változata van. Ugyanakkor a játéktér vagy a labda mérete módosítható (preferenciáid és képességeid szerint), de a pierścieniówka eredeti felállását és szabályait nem szabad jelentősen eltorzítani. A játéknak meg kell őriznie ezt a formát ahhoz, hogy továbbra is pierścieniówka maradjon.
A JÁTÉK KONTEXTUSA
Eredet, elterjedés, történet:
A pierścieniówka játékot Władysław Robakowski lengyel tornatanár találta ki 1936-ban. Halászok ihlették meg, akik bójákat és úszókat úsztattak át a szakadt halászhálókon a lengyel tavakon. A halászok szórakozását próbálta tisztán sporttá alakítani. Innen jött a pierścieniówka ötlete, a játék neve a hálón található három lyukból (lengyelül a lyuk pierścienie) ered. Tankönyvet is írt e sporthoz. A sportág fejlődését vitathatatlanul ellehetetlenítette a II. világháború kitörése. A poznańi Testnevelési Egyetemről (AWF) Wojciech Lipoński és Małgorzacie professzoroknak, ill. Michał Bronikowskinak köszönhetően a XXI. században a játék reneszánszát éli. 2003-ban játszották az első kísérleti mérkőzést, ám a szabályokat némileg módosították, hogy felpörgessék a játékot.
Kik és hol játsszák (játszották)?
A pierścieniówka feltalálását követően soha nem sikerült a köztudatba betörnie. A II. világháború fontos tényező ebből a szempontból, a sport fejlődését nagyban hátráltatta. A pierścieniówka sokat nőtt a sportpromóterek szemében, és a XX.-XXI. század fordulóján elkezdték népszerűsíteni különböző egyetemeken és iskolákban. Főként egyetemi hallgatók játszották, a testnevelés-oktatás részeként. Ekkor kezdett népszerűbbé válni. Különböző bemutatókon, fesztiválokon és ünnepségeken is szerepelt, pl. a Hagyományos Sportok Európai és Világjátékán. A pierścieniówka különlegessége, hogy kapcsot képez az emberek között, ugyanis azt fogyatékkal élő és ép sportolók együtt is játszhatják.
További információ:
A pierścieniówka az EU Erasmus+Sport „Fogyatékkal élők integrálása és aktív életre nevelése adaptált hagyományos játékok révén” programjába felvett sportok egyike.
Gra ta polega na rywalizacji dwóch drużyn. Jest ona połączeniem siatkówki i koszykówki. Jest to gra poprawiająca myślenie taktyczne i pozwalająca na przygotowanie do gry w siatkówkę w przystępny sposób.
Parametry (plac zabaw, akcesoria):
Akcesoria: siatka z 3 otworami (środkowy – średnica 70cm, dwa boczne – średnica 50cm), piłka siatkowa.
Plac gry: boisko siatkarskie o wymiarach 18m x 9m, dwie połowy dzieli siatka ustawiona na 2,24cm.
Zasady:
Mecz toczy się między dwoma drużynami liczącymi po 4 osoby na boisku siatkarskim o wymiarach 18m x 9m. Trzech zawodników (w każdej drużynie) pełni rolę atakujących, którzy mają prawo przerzucać piłkę na drugą stronę przez otwory w siatce. Czwarty zawodnik pełni rolę rozgrywającego. Atakujący stoją w tylnej części swojej połowy boiska, a rozgrywający stoi przy siatce w polu o długości 1,5m, w której może znajdować się tylko on. Zadaniem rozgrywającego jest podawanie piłki swoim partnerom z drużyny. Nie może on przerzucać piłki przez otwory, ani blokować ich. Grę rozpoczyna się tak samo jak w siatkówce – serwem. Serw musi być wykonany w ten sposób, aby piłka przeleciała nad siatką. Wówczas rozpoczyna się akcja. Zespół przeciwny łapie zaserwowaną piłkę. Złapaną piłkę można podać do swoich partnerów maksymalnie 2 razy. Trzeci rzut musi przejść przez otwory w siatce. Przerzucenie piłki przez otwory dopuszczalne jest tylko, wtedy gdy jest wykonane oburęcznie. Środkowy otwór jest największy (średnica 70cm), dwa boczne są nieco mniejsze i mają po 50cm. Po każdej akcji punktowej następuje rotacja zawodników w drużynie o jedną pozycję zgodnie z ruchem wskazówek zegara. Punkt zdobywa się, wtedy gdy piłka po przeleceniu przez jeden z otworów dotknie podłoża. Każdy zdobyty punkt powoduje, że drużyna, która go zdobyła rozpoczyna kolejną akcję serwe. Gra się zazwyczaj do 2 lub 3 wygranych setów (do 15, 21 lub 25) – należy ustalić to przed rozpoczęciem meczu. Jeśli piłka wyjdzie poza boisko, to mamy wtedy do czynienia z ,,outem’’, który skutkuje przyznaniem punktu drużynie przeciwnej.
Wariacja zasad:
Istnieje tylko jedna wersja zasad. Można jednak zmieniać rozmiary placu gry lub piłki (według swoich preferencji i możliwości), lecz nie powinno się w znaczny sposób zniekształcać pierwotnych założeń i zasad pierścieniówki. Gra powinna zachować swoją formę, by nadal była pierścieniówką.
Informacje dodatkowe:
KONTEKST GRY
Pochodzenie, dystrybucja, historia:
Pierścieniówka to gra wymyślona przez polskiego nauczyciela gimnasyki – Władysława Robakowskiego w 1936 r. Zainspirował się on rybakami, którzy przerzucali boje i pływaki przez dziurawe sieci rybackie nad polskimi jeziorami. Próbował on przerzucić rybackie zabawy na czysto sportowy grunt. W ten sposób wymyślił pierścieniówkę, której nazwa pochodzi od trzech otworów (pierścieni) w siatce. Napisał on nawet podręcznik poświęcony temu sportowi. Rozwojowi tej dyscypliny bezdyskusyjnie przeszkodził wybuch II wojny światowej. Swój renesans pierścieniówka przeżyła na początku XXI wieku dzięki prof. Wojciechowi Lipońskiemu oraz prof. Małgorzacie i Michałowi Bronikowskim z poznańskiej AWF. W 2003 r. rozegrano pierwszy eksperymentalny mecz, lecz zasady zostały nieco zmienione w celu zdynamizowania rozgrywki.
Kto i gdzie grał?
Pierścieniówka to sport, który nie zdołał się nigdy przebić do świadomości większości społeczeństwa od razu po jego wymyśleniu. Znaczenie miała tutaj II wojna światowa, której wybuch znacznie utrudnił jej rozwój. Pierścieniówka zyskała w oczach wielu promotorów sportu i zaczęła być promowana na różnych uczelniach i w szkołach dopiero na przełomie XX i XXI. Grali w nią głównie studenci i uczniowie w ramach zajęć z Wychowania Fizycznego. Wtedy zaczęła zyskiwać większą popularność. Jest też częścią różnych pokazów, festynów i uroczystości tj. np. Światowe i Europejskie Igrzyska Sportów Tradycyjnych. Pierścieniówka posiada niezwykłą cechę łączenia ludzi, ponieważ mogą w nią grać razem osoby niepełnosprawne z osobami pełnosprawnymi.
Informacje dodatkowe:
Pierścieniówka jest jednym ze sportów wchodzącym w ramy unijnego programu Erasmus+Sport pt. Aktywizacja i integracja osób niepełnosprawnych przez adaptowane gry tradycyjne.
A minimum of six players, the playing field is two 8 by 8 squares, behind which are the „partisan areas” (with a depth of about 4 meters). That’s all you need for the game, plus two larger, but not too heavy-hard balls (so as not to cause injury).
Gameplay:
The game starts with the rush, during which the teams starting from their baseline can get the balls placed in the middle. The first throw must be preceded by a pass. Afterwards: the aim of the game is to throw out the opponent’s players. If the ball touches the player in such a way that he cannot catch it, he is out of the game and goes to the partisan area. The team captain has been at the partisan area from the beginning. When everyone has been kicked out of a given team, they go to the back field – and continue the game from the partisan area, i.e. throwing the ball – at this time the captain enters the playing field. He has two lives, he has to be discarded twice, then the other side wins the point.
Against running out of time: if both balls are on one side of the field, at least one of them must be thrown over within 5 seconds! You can go out for balls that are outside the playing field, but you can only return across the baseline. The partisans can only move in their zone, they cannot leave it even for the ball.
Do not aim at the head! The shoulder and below are hit, if the ball then falls to the ground.
Szabályok:
Hat-hat játékos minimum, két 8-szor 8-as térfél, amik mögött a “partizánterületek” húzódnak (kábé 4 méteres mélységgel). Ennyi szükséges a játékhoz, no meg két nagyobb méretű, de nem túl nehéz-kemény labda (hogy sérülést ne okozhasson).
A játék menete:
A meccs a rohammal kezdődik, ami során az alapvonalukról induló csapatok megszerezhetik a középen letett labdákat, Az első dobást passznak kell megelőznie. Utána: cél az ellenfél játékosainak kidobása. Ha a labda úgy érinti a játékost, hogy az nem tudja elkapni, akkor kiesik, a partizánterületre megy. Egyvalaki, a csapatkapitány, kezdettől ott tartózkodik.
Mikor mindenkit kidobtak adott csapatból, vagyis hátrakerülnek – és innen is folytatják a játékot, azaz a dobálózást -, a kapitány meg be helyettük a játéktérre. Neki két élete van, kétszer kell kidobni, a másik fél akkor nyeri meg a pontot.
Időhúzás ellen: ha egyik térfélen van mindkét labda, 5 másodpercen belül legalább az egyiket át kell dobni! A játéktéren kívülre került labdákért ki lehet menni, de visszatérni csak az alapvonalon át. A partizánok csak zónájukban mozoghatnak, még labdáért sem léphetnek ki onnan.
Fejre célozni tilos! A váll és az alatti találat ér, amennyiben utána a labda a földre esik.
