Kelj fel
és játssz!

Blog

  • Afrikai kézilabda

    Afrikai kézilabda

    • Magyar
    • English

    Olyan labdajáték ez, amely nem pontszerzésre vagy gólszerzésre megy, de amely mégis a játékosok ügyességén alapszik, és kivált különös ritmusával tűnik ki. 

    A tetszés szerinti számú játékosok két csapatra oszlanak, és a játéktéren szétszélednek. A feldobott labdát valaki elkapja, és egy saját csapatához tartozó játékosnak továbbadja. Az egy harmadiknak, amaz egy negyediknek és így tovább. A játék célja az, hogy minél hosszabb ideig maradjon a labda az egyik csapatnál. A másik csapat természetesen igyekszik megakadályozni ezt, és azon törekszik, hogy a labdát megkaparintsa. Nem szabad azonban a labdát a játékosoktól erővel elvenniük, csakis dobás közben foghatják el.

    Valahányszor az egyik csapat a labdát megszerzi, tajgai – annak a játékosnak kivételével, akinél a labda éppen van – tenyerükkel ütemre tapsolnak, és a labdákkal ugyan erre az ütemre a földön dobbantanak.

    African handball

    It is a ball game that is not about scoring or scoring goals, but it is still based on the skill of the players and stands out for its peculiar rhythm. 

    Any number of players are divided into two teams and spread across the playing field. Someone catches the tossed ball and passes it to a player belonging to their own team. One for a third, one for a fourth and so on. The goal of the game is to keep the ball with one team as long as possible. The other team naturally tries to prevent this and tries to get hold of the ball. However, they must not take the ball from the players by force, they can only catch it while throwing. 

    Every time one team gets the ball, its members – with the exception of the player who currently has the ball – clap their hands to the beat and throw the balls on the ground to the same beat.

  • Kieső

    Kieső

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    Kieső, kiesőcske

    A játék lényege:

    A játékosok közül egy beáll a kapuba (= a kapus), a többiek egy előre meghatározott pontról (11-es vagy 16-os vonalról – megegyezés szerint) egyesével kapura rúgják a labdát. Ha az egyik játékos gólt rúg, akkor az őt követőnek is gólt kell rúgnia, különben az kiesik a játékból. Ha az előző játékos nem rúg gólt, akkor az őt követőnek sem muszáj, mégis játékban marad. Ha az előző játékos kiesett, mert nem szerzett gólt, akkor az őt követőnek nem muszáj gólt szereznie egészen addig, amíg az őt megelőző nem szerez gólt. A játékot az utolsó, játékban maradt játékos nyeri meg. 

    A kapus szerepét mindig a kieső játékos veszi át, így mindenki kiveszi részét a játékból. 

    Eszköz, játéktér:

    Focilabda, kapu, kültéri vagy beltéri sportpálya.

    Ez a játék kézilabdában és kosárlabdában is játszható. 

    Drop out

     The essence of the game:

    One of the players stands in the goal (goalkeeper), the others in advance designated point (11 m, from football pitch 16m and/or by agreement) shoot at goal one after the other. When one of the players scores a goal, that one who follows him must also score a goal, otherwise he drops out of the game. When the previous player does not score, then the next one does not have to score and stays in the game. In case the previous player dropped out because he did not score a goal, the next one also does not have to score until the player in front of him score a goal. The game is won by the last player to stay in the game.  

    The first player to lose takes the position of goalkeeper.

    Parameters (playground, accessories):

    Football ball, Football goal, outdoor or indoor playground.

    This game can also be played in handball and basketball.

    Vypadávačka

     Podstata hry:

    Jeden z hráčov sa postaví do brány (brankár), ostatní z vopred určeného bodu (11 m, z úrovne 16-ky a podľa dohody) strieľajú na bránu jednotlivo za sebou. Keď jeden z hráčov dá gól, za ním nasledujúci tiež musí dať gól, inak vypadáva z hry. Keď predchádzajúci hráč nedá gól, potom ani za ním nasledujúci nemusí dať a ostáva v hre. V prípade, že predchádzajúci hráč vypadol, lebo nedal gól, za ním nasledujúci tiež nemusí dať dovtedy, kým pred ním strieľajúci nedá gól. Hru vyhráva posledný hráč, ktorý ostáva v hre.  

    The first player to lose takes the position of goalkeeper.

    Parametre:

    Football ball, Football goal, outdoor or indoor playground.  

    This game can also be played in handball and basketball.

  • Kidobó

    Kidobó

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    Kidobó, kiütősdi

    A játék lényege:

    Ez egy kontakt nélküli csapatsport, célja meghatározott játékidőn belül minél több pontot összegyűjteni. Pontokat az ellenfél valamennyi tagjainak kidobásával lehet elérni. A játékidő leteltével a több pontot szerző csapat nyer.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők)

    A játékot 9×18 méter méretű röplabdapályán játszák, röplabdával. Egy csapat pályájának belterülete 9×9 méter. A játéktér mentén legalább 1,5 méter szabad területnek kell lennie.

    A játékosok létszáma 10 fő csapatonként. Vegyes csapatok esetén 5 női és 5 férfi játékos.

    Szabályok:

    • A játék két félidőből áll. A játékidő félidőnként 7-7 perc. A félidők között 3 perces szünet van.
    • A második félidő csapatonként teljes létszámmal kezdődik.
    • A csapatok a térfelet és a kezdés jogát sorsolják. A játékvezető sípjába fújva indítja el a játékot.
    • A támadó csapat térfeléről indított dobás, mely az ellenfél játékosát a váll vonalával megegyező magasságban, vagy attól lejjebb találja el, majd a labda a földet vagy a pálya egyéb részét érinti, szabályos találatnak minősül, és a játékos kiesik a játékból.
    • Szabályos találat esetén a találatot elszenvedő játékos felemelt kézzel jelzi, hogy kidobták, és egyből elindul a kidobott játékosoknak kijelölt területre (az ellenfél oldalvonala mellé).
    • Szabályos elkapásnak minősül, ha a levegőben lévő labdát úgy sikerül birtokba venni, hogy az nem érinti a talajt vagy más tárgyat. Szabályos elkapás esetén a dobást kezdeményező ellenfél kiesik, míg az elkapó csapatból a legkorábban kidobott játékos az alapvonalon keresztül visszatérhet a játékba.
    • A játékos elkaphatja a szabályos találat után a csapattársáról elpattanó, érő labdát, ami még nem ért földet, megmentve ezzel a csapattársát, és kiejtve a dobó játékost. Természetesen a sikeres elkapás után szintén visszajöhet egy korábban kidobott játékostárs. A játékos a labdát 3 másodpercig birtokolhatja, 3 lépést megtehet vele, és a labdát 3 játékos érintheti – 2 átadás.

    Szabályvariációk:

    • A játékosok létszáma: 10 vagy 12 csapaton belül.
    • A játékidő: 2×7 perc vagy annál hosszabb (tetszőlegesen megszabható).
    • A labdabirtoklás megítélése
    • Cserejátékosok szerepe

    Egyéb megjegyzés:

    A pályára lépő játékos közül az egyik a csapatkapitány, aki az ellenfél térfele mögötti alapvonalon túl helyezkedik el.

    Országonként kaphat a játékvezető és segítői, valamint az időmérő szerepe más-más értelmezést.

    A JÁTÉK KONTEXTUSA

    Eredete, elterjedése, története:

    A játék pontos eredete nem ismert, több feltételezés létezik, amelyek közül a leglogikusabbnak tűnhet, hogy egy tornatanár fejlesztette ki, aki új tevékenységet keresett tanítványainak. Napjainkra, főleg a 2000-es években nagyon elterjedt, játszák a világ nagy részén.

    Kik és hol játszották?

    Elsősorban iskolai keretek között, tornateremben diákok, de elterjedt a felnőttek körében is.

    FORRÁSOK:

    1. http://www.csupasport.hu/labdajatekok/kidobos-nem-csupan-iskolai-jatek-40109/
    2. G. A. E. Bogeng: Geschichte des Sports alter Völker und Zeiten, Leipzig, 1928
    3. M. Rovný: Teória a metodika hier, Bratislava, 1953
    4. S. Mender: Das Ballspiel im Leben der Völker, Münster, 1956
    5. Dalibor Zdeněk: Pohybové hry, Vydavateľstvo Šport SV ČSTV, Bratislava, 1965
    6. Pavel Horňák a koelktív: Pravidlá vybíjanej, Vydavateľ hopa, Košice, 2009

    Dodgeball

    The essence of the game:

    Dodgeball is a collective, contactless sport. The objective of each team is to collect as many points as possible by eliminating all members of the opposing team by hitting them with thrown balls in a given playing time.

    Parameters (playground, accessories):             

    Dodgeball can be played on any surface that has clearly marked boundaries and a center line, such as volleyball court (9x18m), the game is played with volleyball ball. Each team’s indoor court is 9x9m. There must be a free space of at least 1.5 m around the court. Each team consists of 10 players. In the case of a mixed team it is 5 men and 5 women.

    Rules:

    The game consists of two halves, each lasting seven minutes. There is a three-minute break between the halves. The second half starts again with the full number of players. Captains and referees draw for the ball and the side. The game begins with the referee’s whistle. Following distribution, players aim to hit one another. A ball is considered „live” from the moment it leaves a player’s hand up until it touches the floor, wall, or ceiling, when it becomes „dead”. If a player is hit by an opponent’s live ball, they are „out”; if the ball is dead, there is no hit. If a player catches a live ball, the opponent who threw the ball is out and a player on the catcher’s team is „revived” from the outbox; however, if they fail to secure the catch, leading to them dropping the ball, the failed catcher is out. The player can hold the ball for a maximum of three seconds and the balls can be touched by a maximum of three players.

    Variation of rules:

    • The team consists of 10 – 12 players
    • Playing time is 2×7 minutes or longer (can be extended arbitrarily)
    • Assessment of ball possession
    • The role of substituting players

    Additional information:

    One of the players coming on the field is the captain, who goes into the background for the opponent’s half.

    Depending on the country, the role of the Chief Judge, his assistant and timekeepers may have a different explanation.

    GAME CONTEXT

    Origin, distribution, history:

    The exact origin of the game is unknown. There are several assumptions, the most logical of which is that it was developed by a P.E. teacher who was looking for a new activity for his students. To this day, and especially after 2000, it has become very widespread. It is played in most countries of the world.

    Vybíjaná

    Podstata hry:

    Je to kolektívny, bezkontaktný šport, cieľom ktorého je v danom hracom čase nazbierať čo najviac bodov. Body sa dajú získať vybitím všetkých hráčov súpera. Po uplynutí hracieho času vyhráva družstvo, ktoré získalo viac bodov.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Hrá sa na volejbalovom ihrisku 9 x 18 m s volejbalovou loptou. Vnútorné územie jedného družstva je 9 x 9 m. Okolo ihriska musí byť voľný priestor aspoň 1,5 m. Každé družstvo tvorí 10 hráčov. V prípade zmiešaného družstva je to 5 mužov a 5 žien.

    Pravidlá:

    Hra pozostáva z dvoch polčasov, z ktorých každý trvá sedem minút. Medzi polčasmi je trojminútová prestávka. Druhý polčas sa začína opäť s plným počtom hráčov. Kapitáni a rozhodcovia žrebujú o loptu a stranu. Hra sa začína hvizdom rozhodcu. Hráč je vybitý ak ho priamo zasiahne lopta hodená súperovi na úrovni pliec alebo nižšie a lopta potom spadne na zem. Vybitý hráč zdvihnutou rukou naznačuje, že je vybitý a ihneď odchádza na vyznačené územie pre vybitých hráčov (vedľa postrannej čiary súpera).

    Za dovolený úchop (uchopenie) lopty sa považuje chytenie lopty vo vzduchu tak, že sa nedotkne zeme alebo iného predmetu. Ak loptu, ktorá zasiahne vybíjaného hráča, chytí on sám, vybíjajúci hráč vypadne a z družstva vybíjaného hráča sa môže vrátiť cez postrannú čiaru do hry najskôr vybitý hráč.

    Ak loptu, ktorá zasiahla vybíjaného hráča, chytí ktorýkoľvek iný spoluhráč a nespadla na zem, ten zachráni svojho spoluhráča a vypadne vybíjajúci hráč. Samozrejme po úspešnom uchopení lopty môže sa vrátiť predtým vybitý hráč. Hráč môže loptu držať najviac tri sekundy a lopty sa môžu dotknúť najviac traja hráči (dve prihrávky).

    Variácie pravidiel:

    • Družstvo tvorí 10 alebo 12 hráčov.
    • Hrací čas je 2 x 7 minút alebo dlhšie (ľubovoľne sa dá predĺžiť).
    • Posúdenie držania lopty
    • Úloha striedajúcich hráčov

    Iné poznámky: Jeden z hráčov nastupujúci na ihrisko je kapitán, ktorý ide do zázemia za súperovu polovičku.

    Podľa jednotlivých štátov úloha hlavného rozhodcu, jeho pomocníka a časomeračov môže mať iné vysvetlenie. 

    KONTEXT HRY

    Pôvod, rozšírenie, história:

    Presný pôvod hry nie je známy. Existuje viac predpokladov, spomedzi ktorých je najlogickejší, že ju vyvinul učiteľ telocviku, ktorý hľadal novú činnosť pre svojich študentov.

    Do dnešných dní a najmä po roku 2000 sa veľmi rozšírila, hrajú ju vo väčšine štátov sveta.

    Kto a kde ju hrávali?

    Predovšetkým v rámci školy, študenti v telocvičniach, ale je rozšírená aj medzi dospelými.

  • Főkapus

    Főkapus

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    A játék lényege:

    A jelenlévő játékosok két csapatra oszlanak, amelyek közül az egyik csapat tagjai a kapuban állnak a gólvonalon, a másik csapat tagjai pedig meghatározott távolságról egyenként kapura lőnek. Amelyik csapat több gólt szerez, az a győztes.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):

    Focikapu, focilabda, focipálya méretei

    Szabályok:

    • Minden csapatnak van egy főkapusa, akit a csapat választ ki, s a személyével mindkét csapat játékosai tisztában vannak.
    • Az egyik csapat tagjai egyesével kapura rúgnak (a 11-es vagy 16-os vonalról), a másik csapat tagjai a kapuban védenek.
    • A kapuból kipattanó labda (a védekező játékosok kiütik, vagy róluk pattan ki) esetén, ha az nem ment át a gólvonalon, vagyis a támadó csapat nem szerzett gólt, a következő játékos lő kapura.
    • Ha a labda a játéktéren kívülre kerül, az ellenfélé lesz.
    • Amint a támadó csapat minden játékosa elvégezte rúgását, a csapatok helyet cserélnek.

    Szabályvariációk:

    • Gyakran játszották úgy is, hogy ért a szöglet vagy a bedobás is (akárcsak a fociban).
    • A mérkőzést megegyezés alapján lehet 2-3, 5-7 győztes meccsig is játszani.
    • Páratlan számú játékos esetén a játék kezdetén kijelölik, hogy a kevesebb létszámú csapatból ki az a játékos, aki kétszer rúghat kapura.
    • Bármilyen korosztályú játékos játszhatta, ilyenkor figyelembe vették a játékos képességeit (a kisebbek közelebbről is rúghattak kapura, mint a többiek).

    The main goalkeeper

    The essence of the game:

    Players are divided into two teams, where players from one team stand on the goal line, players from the other team shoot individually at the goal from a specified distance. The team that scores more goals wins.

    Parameters (playground, accessories):

    Soccer goal, soccer ball, gate, outdoor or indoor soccer field (soccer field dimensions)

    Rules:

    • Both teams have one main goalkeeper, who is chosen by the teams and agreed upon at the same time.
    • Players from one team individually shoot at the goal (from the penalty spot or from the penalty area), players from the other team catch in the goal.
    • The ball bounced from the goal line (the defending players clear it or it bounces off them), if it did not cross the goal line, i.e. the attacking team did not score a goal, the next player shoots.
    • When the ball has left the court, it belongs to the opponent.
    • When each player from the attacking team has shot, the teams switch.

    Variation of rules:

    • It is often played in such a way that a corner kick or throw-in also applies (as in football).
    • The match according to the agreement can be played for 2, 3, 5, 7 wins.
    • If there is an odd number of players from one team at the start of the match, it is determined which player can kick twice.
    • The game can be played by players of different age categories, taking into account the abilities of the players (younger ones can shoot at the goal from a shorter distance).

    Hlavný brankár

    Podstata hry:

    Hráči sa rozdelia do dvoch družstiev, kde hráči z jedného družstva stoja na bránkovej čiare, hráči z druhého družstva z určenej vzdialenosti jednotlivo strieľajú na bránu. Vyhráva družstvo, ktoré strelí viac gólov.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Futbalová brána, futbalová lopta, brána, vonkajšie alebo vnútorné futbalové ihrisko (rozmery futbalového ihriska)

    Pravidlá hry:

    • Obidve družstvá majú jedného hlavného brankára, ktorého si vyberú družstvá a zároveň si ich odsúhlasia.
    • Hráči z jedného družstva jednotlivo strieľajú na bránu (z bodu pokutového kopu, alebo z hranice šestnástky), hráči druhého družstva chytajú v bráne.
    • Z bránkovej čiary odrazenú loptu (brániaci hráči vybijú, alebo sa od nich odrazí), keď neprešla cez bránkovú čiaru, čiže útočiace družstvo nedalo gól, strieľa nasledujúci hráč.
    • Keď lopta opustila ihrisko, patrí súperovi.
    • Keď každý hráč vystrelil z útočiaceho družstva, družstvá sa vymenia.

    Variácie pravidiel:

    • Často sa hrá aj tak, že platí aj rohový kop alebo vhadzovanie (ako vo futbale).
    • Zápas podľa dohody sa môže hrať na 2, 3, 5, 7 víťazstiev.
    • Pri nepárnom počte hráčov z jedného družstva na začiatku zápasu sa určí, ktorý hráč môže dvakrát kopnúť.
    • Hru môžu hrať hráči rôznych vekových kategórií, pri zohľadnení schopností hráčov (mladší môžu strieľať na bránu z kratšej vzdialenosti).
  • Vari-vari

    Vari-vari

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    A játék lényege:

    A játékosok maguk közül választanak egy játékvezetőt, aki kívülről irányítja a játékot.

    A játék kezdetén minden játékos megérinti a középre elhelyezett labdát (kézzel, lábbal, sarokkal). Minden játékos választ magának egy városnevet, amit hangosan el is mondanak, hogy a játékvezető is tudja. Majd a játékvezető skandálni kezdi a varí-varí-varí-varí hívószavakat, s ha kimondja az egyik játékost jelölő városnevet, a többiek elfutnak (igyekeznek a megjelölt játékostól minél messzebbre kerülni), a városnévvel rendelkező játékos pedig megérinti a labdát, s kimondja a STOP hívószót, amire a többieknek meg kell állniuk. A kijelölt játékos felveszi a labdát, s az egyik (általában a hozzá legközelebb álló) játékost ki kell ütnie a labdával. Amennyiben ez sikerül, az a játékos, akit eltalált, kiesik a játékból, s a játék elölről kezdődik. Amennyiben senkit nem talált el, továbbra is minden játékos játékban marad.

    Eszköz, játéktér:

    Labda (általában futball-labda, vagy röplabda), szabadtéri sportpálya, rét, tornaterem

    Variációk:

    A játékosok nem választanak külön játékvezetőt, hanem minden körben más játékos lesz a „játékvezető”, aki a varí-varí-varí hívószavakat mondja, és egy kiválasztott városnévvel megjelöl egy másik játékost. A játékosok nem városneveket választanak maguknak, hanem növényneveket, állatneveket, stb.  

    A játék a kiütősdi falusi, szabadtéri változata lehet.

     The essence of the game:

    Players choose one referee from among themselves to manage the game. At the beginning of the game, each player touches the ball (hand, foot or heel), which is located in the middle of the playground. Every player chooses for himself one city name that he says aloud to inform the referee. Then the referee starts chanting the call sign varí-varí-varí … and when he announces the name of the city choosen by one of the players, the others run away (trying to get as far as possible from the selected player) and the player with the specified city name touches the ball and says the password STOP, for others to stop. The designated player picks up the ball and one player (usually closest to him) must be knocked out with the ball. If he succeeds, the player who was hit falls out of the game and the game starts all over again. If he didn’t hit anyone, every player stays in the game.

    Parameters (playground, accessories):

    Ball (mostly football or volleyball), outdoor sports, playground, meadow, gym  

    Variation of rules:

    Players do not choose a referee, but there will be a different player in each round „Referee” who speaks the slogan varí, varí … and he will mark another player by city name.

    Players do not choose the names of cities, but the names of plants, animals, etc.

    The game can be a variation of the dodgeball in nature.

    Podstata hry:

    Hráči si vyberú spomedzi seba jedného rozhodcu, ktorý riadi hru zvonka. Na začiatku hry každý hráč sa dotkne lopty (rukou, alebo nohou, alebo pätou), ktorá je umiestnená v strede ihriska. Každý hráč si vyberie pre seba jedno meno mesta, ktoré povie nahlas, aby aj rozhodca vedel. Potom rozhodca začne skandovať volacie heslo varí-varí-varí-varí…, a keď zahlási meno mesta označujúceho jedného z hráčov, ostatní odbehnú (snažia sa dostať čo najďalej od označeného hráča) a hráč s určeným menom mesta sa dotkne lopty a zahlási heslo STOP, na čo ostatní sa musia zastaviť. Určený hráč zdvihne loptu a jedného (spravidla ku nemu najbližšie stojaceho) hráča musí vybiť s loptou. Keď sa mu to podarí, hráč, ktorý bol trafený, vypadáva z hry a hra sa začína odznova. V prípade, že nikoho netrafil, každý hráč ostáva v hre. 

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Lopta (väčšinou futbalová alebo volejbalová), vonkajšie športové ihrisko, lúka, telocvičňa

    Variácie pravidiel:

    Hráči si nevolia zvlášť rozhodcu, ale v každom kole bude iný hráč „rozhodcom“, ktorý hovorí volacie heslo varí-varí-varí… a menom mesta označí iného hráča. Hráči si pre seba nevolia mená miest, ale mená rastlín, zvierat a pod.

    Hra môže byť variáciou dedinskej vybíjanej v prírode.

  • Pontszerző

    Pontszerző

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    A játék lényege:

    A meglévő játékosok közül két csapatot alakítunk ki, és kijelöljük a csapatkapitányokat, illetve az egyik csapatnak kiosztjuk a jelzőszalagokat. A két csapat vegyesen, szétszórva helyezkedik el a játéktéren. A cél az, hogy a csapat tagjai minél több átadást végezzenek egymás között úgy, hogy az ellenfél csapata ne tudja megszerezni a labdát. Ha sikerül, ők kezdik az átadások számolását.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):

    1 db kézi- vagy kosárlabda, egyik csapat számára jelzőszalagok, kézi- vagy kosárlabda-pálya

    Szabályok:

    Kézi- vagy kosárlabda játékszabályok szerint játsszuk, meghatározott átadási módokkal. A határvonalon kívülre került labdát a másik csapat hozza játékba. Minden szabályos átadás egy pontot ér, amit a csapatkapitányok hangosan számolnak. Az a csapat győz, amelyik több pontot szerez a játék ideje alatt. Minden pontszámolás folyamatos, ott folytatódik, ahol elvesztették a labdát.

    Szabályvariációk:

    Játszhatjuk a játékot meghatározott pontszám eléréséig, pl. 20 pont, vagy időre. Ekkor kap a csapat egy pontot. Aki előbb éri el a 3 vagy 5 pontot, az győz.

    Egyéb megjegyzés:         

    Kisebb létszám esetén a fiúk játszhatják a játékot rúgással is (ebben az esetben szabálytalanság esetén szabadrúgással hozzák vissza játékba a labdát). 

    Collecting points

    The essence of the game:

    We will form two teams, determine the captains of the teams and give out badges to one team. Both teams will be divided on the field in a mixed manner. The goal is for the members of one team to exchange as many passes as possible so that the opponent does not get the ball. When the opponent gets the ball, the opponent starts to count the number of passes.

    Parameters (playground, accessories):

    Basketball or handball ball, markers for one team, basketball or handball court

    Rules:

    We play according to the rules of basketball or handball with a designated passing rule. The ball that left the field is won by the other team. Each valid pass means one point, which the captains count out loud. The team that scored more points during the game wins. Scoring is fluid, continuing where they lost the ball.

    Variation of rules:

    The game can be played until a specified number of points are scored, e.g. 20, or for time. In the case of a timed game, at the end of the playing time, the team with more points gets one point. Whoever reaches 3 or 5 points first wins.

    Additional information:

    With a smaller number of players, boys can also pass with their feet (in this case, they kick a free kick for a foul)

    Zbieranie bodov

    Podstata hry:

    Vytvoríme dve družstvá, určíme kapitánov družstiev a jednému družstvu rozdáme rozlišovačky. Obidve družstvá sa zmiešane rozdelia po ihrisku. Cieľom je, aby si členovia jedného družstva vymenili medzi sebou čo najviac prihrávok tak, aby súper nezískal loptu. Keď súper získa loptu, počítať počet prihrávok začína súper.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Basketbalová alebo hádzanárska lopta, rozlišovačky pre jedno družstvo, basketbalové alebo hádzanárske ihrisko

    Pravidlá hry:

    Hráme podľa pravidiel basketbalu alebo hádzanej s určeným pravidlom prihrávok. Loptu, ktorá opustila ihrisko, získa druhé družstvo. Každá platná prihrávka znamená jeden bod, čo kapitáni nahlas počítajú. Vyhráva družstvo, ktoré získalo viac bodov počas hry. Počítanie bodov je plynulé, pokračuje tam, kde stratili loptu.

    Variácie pravidiel:

    Hra sa môže hrať, kým sa nezíska určený počet bodov, napr. 20, alebo na čas. V prípade, že sa hrá na čas, pri ukončení hracieho času družstvo, ktoré má viac bodov, získa jeden bod. Kto dosiahne skôr 3 alebo 5 bodov, vyhráva.

    Iné poznámky:

    Pri menšom počte hráčov chlapci môžu prihrávať aj nohou (v tomto prípade pri faule kopú trestný kop)

  • Ekstrameta

    Ekstrameta

    • Magyar
    • English
    • Slovenský

    A játék lényege:

    Ez a kidobóra emlékeztető dobójáték. Fejleszti az ügyességet, a kommunikációt és a pontosságot.

    Paraméterek (pálya, kellékek)

    Játéktér: Az ekstrameta bárhol játszható. Csak a védő játékosok számára fenntartott kört kell kijelölni.

    Kellékek: labda, kréta (Kemény talajon a kör kijelölésére szolgál. Ez lehet más, a kör kijelölésére alkalmas tárgy is, pl. körbe rendezett kötél.) 

    Szabályok:

    • Az összegyűlt játékosokból két csapatot kell alkotni.
    • Ki kell jelölni egy a játékosok számához igazított méretű, kör alakú mezőt (minél több játékos vesz részt a játékban, annál nagyobb a kör).
    • A két csapat összeállítását követően kapitányt kell választani a két csapat élére.  Ezt követően a csapatkapitányok sorshúzással eldöntik, melyik csapat melyik szerepkörben (védő és dobó játékosok) kezdi a mérkőzést.
    • Egy csapat 5-15 főből állhat.
    • A támadó játékosok a kör kerületén kívül helyezkednek el, a védő játékosok pedig a kör közepén.
    • A támadó játékosoknál van a labda.
    • A jelzésre a támadók passzolgatni kezdik a labdát egymást közt, a védő játékosok feje fölött, akik mindig megpróbálnak a körön belül úgy mozogni, hogy a lehető legtávolabb legyenek a labdától.
    • A támadók célja, hogy alkalmas pillanatban a labdával eltalálják a védőket.
    • Ha a dobás nem talál, a csapatok szerepet cserélnek, és a támadók kerülnek a körön belülre, míg a védők a körön kívülre.
    • Ha egy védőt eltalálnak, megpróbálja felkapni a labdát, és onnan, ahonnan felkapta, a támadó csapat játékosait eltalálni.
    • Ha eltalálja a menekülő támadókat, akkor újra szerepet cserélnek a csapatok, ha nem, a játék elölről kezdődik.
    • A védőnek nem szabad elkapnia a dobó játékos célzott dobását, mert az találatnak minősül.
    • A játékot játszhatják időre (ez esetben az nyer, aki bizonyos idő alatt több ellenfelet talál el) vagy pontra (ez esetben pedig az a csapat nyer, aki hamarabb elér bizonyos számú találatot).

    Szabályváltozatok:

    Ennek a játéknak nincsenek további változatai.

    A JÁTÉK KONTEXTUSA

    Eredet, elterjedés, történet:

    Ez egy régi iskolai játék. Sajnos nem állnak rendelkezésre feljegyzések arról, hogy pontosan mikor keletkezett ez a játék, de az a modern időkig vezethető vissza. A nemesi udvarokból és a felső polgári osztályból ered.

    FORRÁSOK:

    1. Különböző sportokról szóló honlap (hozzáférés 2021. 07. 22.)
    2. Wikipédia (hozzáférés 2021. 07. 22.)

    The essence of the game:

    It is a throwing game reminiscent of a dodgeball. It’s improving agility, communication and accuracy.

    Parameters (playground, accessories):

    Playground: You can play ekstrameta anywhere. It’s only important to designate the circle in which the defenders will be located.

    Accessories: ball, chalk (It is needed to designate a circle on a hard surface. It can also be another object that will be able to designate a circle, e.g. a string arranged in a circle).

    Rules:

    • From among the gathered players, it’s necessary to choose two teams.
    • You need to designate a circle-shaped field, adjusted to the number of players (the more players, the larger the circle).
    • After selecting two teams, it’s necessary to choose the captains of both teams.  Then they have to draw the role in which their team will be cast at the beginning of the match (defenders and strikers).
    • In each team should be from 5-15 people.
    • The attacking players position themselves outside the perimeter of the circle and the defending players in the middle of it.
    • Attacking players are in possession of the ball.
    • For the signal, the attackers begin to pass the ball among themselves above the heads of defenders, who try to move in the middle of the circle so as to be always as far away from the ball as possible.
    • The objective of the attackers is at a convenient time to hit the defenders by ball.
    • If the hit turns out to be inaccurate, the roles change, the attackers move to the center of the circle and the defenders to the perimeter of it.
    • If a defender is hit, he tries to grab the ball as soon as possible and from the place where he grabbed the ball, he must hit the players from the attacking team.
    • If he hits the runaway, there is also a change of roles, but when he does not, the game starts from the beginning.
    • If a defending player hits the opposing team’s player, the role changes but when he misses, the game will continue in an existing order.
    • The game can be run on time (then the team that hit more opponents wins at a certain time) or the points (in this case the victory falls to the team that previously obtained a certain number of hits).

    Variation of rules:

    There are no variations of the rules of this game.

    GAME CONTEXT

    Origin, distribution, history:

    This is an old student game. Unfortunately, there are no records that specifically indicate the moment of the game’s creation, but its origins date back to the modern era. It comes from noble courts and the upper bourgeois class.

    SOURCES:

    1. Website dedicated to rules of different sports https://gamionary.pl/games/gry/ekstrameta/ (access 22.07.2021 r.)
    2. Wikipedia https://pl.wikisource.org/wiki/Encyklopedia_staropolska/Ekstrameta  (access 22.07.2021 r.)

    Podstata hry:

    Jest to gra rzutna przypominająca zbijaka, poprawiająca zwinność, komunikację i celność.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Plac gry: W ekstrametę można grać wszędzie. Istotne jest tylko wyznaczenie okręgu, w którym znajdą się obrońcy.

    Akcesoria: piłka, kreda (Potrzebna jest do wyznaczenia okręgu na twardej nawierzchni. Może też być to inny przedmiot, który będzie w stanie wyznaczyć okrąg np. sznur ułożony w okrąg.

    Pravidlá:

    • Spośród zebranych graczy należy wydzielić 2 drużyny.
    • Należy wyznaczyć pole o kształcie koła, dostosowane do liczby graczy (zależność: im więcej graczy, tym większe koło).
    • Po wybraniu dwóch drużyn, ustala się kapitanów obu zespołów, którzy w drodze losowania wylosują rolę w jakiej znajdzie się ich zespół na początku meczu (obrońcy i napastnicy).
    • W każdej drużynie powinno być od 5-15 osób.
    • Zawodnicy atakujący ustawiają się poza obwodem okręgu a zawodnicy broniący w jego środku.
    • Zawodnicy atakujący są w posiadaniu piłki.
    • Na sygnał atakujący zaczynają podawać między sobą piłkę ponad głowami obrońców, którzy starają się poruszać w środku koła tak, aby być zawsze jak najdalej od piłki.
    • Zadaniem atakujących jest w dogodnym momencie trafić rzucaną piłką w jednego z obrońców.
    • Jeżeli rzut okaże się niecelny, następuje zmiana ról, atakujący przechodzą do środka koła.
    • Jeżeli obrońca zostanie trafiony, stara się jak najszybciej chwycić piłkę i z miejsca złapania piłki trafić w uciekających zawodników z drużyny atakującej.
    • Jeżeli trafi uciekającego, również następuje zmiana ról, gdy jednak chybi, gra rozpoczyna się od początku.
    • Obrońcom nie wolno łapać piłki przy rzucie atakującego, złapanie bowiem traktowane jest jak trafienie zawodnika.
    • Grę można prowadzić na czas wtedy wygrywa drużyna, która w określonym czasie trafiła więcej przeciwników, lub na punkty w tym przypadku zwycięstwo przypada zespołowi, który wcześniej uzyskał określoną liczbę trafień.

    Variácie pravidiel:

    Nie ma żadnych odmian zasad tej gry.

    KONTEXT HRY

    Pôvod, rozšírenie, história:

    Jest to dawna gra uczniowska. Niestety nie istnieją zapiski, które konkretnie wskazują na moment powstania tej gry, lecz jej początki sięgają epoki nowożytności. Wywodzi się ona z dworów szlacheckich i klasy mieszczańskiej wyższej.

    ZDROJE:

    1. Strona internetowa poświęcona zasadom różnych gier https://gamionary.pl/games/gry/ekstrameta/  (dostęp 22.07.2021 r.)
    2. Wikipedia https://pl.wikisource.org/wiki/Encyklopedia_staropolska/Ekstrameta  (dostęp 22.07.2021 r.)
  • Kumoterki

    Kumoterki

    • Magyar
    • English
    • Polski

    Kumoterki / Kumoterska Gońba

    A játék lényege:

    A kumoterki két kétfős csapat közti szánverseny a hóban. A verseny abból áll, hogy a lovas „kumoter” és társa irányítása alatt tartja a szánt, hogy egyikük se veszítse el az egyensúlyát és repüljön ki a pályáról.

    Paraméterek (pálya, kellékek)

    Játéktér: lovaspálya (eltérő hosszúságú és eltérő alakú lehet, a szervezők lehetőségeinek függvényében)

    Paraméterek: Ló, szán (lehetőség szerint fából készült)

    Szabályok:

    • A „kumoterki” szánja fából készül. A sport hagyományos változatában a „kumoter” és társa a Podhale régió népviseletébe öltöznek, a szán maga pedig felföldi mintával díszített.
    • A résztvevő korlátozott mértékben használhat ostort a futam során, de ez csak a lovat vagy a lovasszánt irányító személy lehet. A túlzott ostorhasználat kizárást vonhat maga után.
    • A helyes pálya követését a bírók ellenőrzik. A nem megfelelő pályán haladó szán „pályán kívül” van, amit vörös zászlóval jeleznek.
    • A rajt álló helyzetből (vagy teljes megállásból) történik. A teljes megállás a rajtvonal mögötti álló helyzet. A helyes rajtpozíciót követően a résztvevő a bíró jelzésére indulhat. Futam közben maximum 120 másodpercre lehet megállni.
    • A szabályok háromszori megsértése kizárást eredményez.
    • A csapatok külön rajtolnak el.
    • Egy időben egy páros tartózkodhat a versenypályán.
    • A bíró tartja számon a csapatok időeredményét.
    • Az a csapat nyer, amelyik a legrövidebb idő alatt teljesíti a versenypályát.

    Szabályváltozatok:

    A kumoter versenyeknek többféle típusa van. A legnépszerűbb kumoter verseny a szánverseny. Létezik olyan kumoterki változat is, ahol a kumoter partnere szán helyett sílécen versenyez.

    További információ:

    A hagyományos kumoter versenyekben kiemelt figyelmet fordítottak a szánra. Fából kellett készülnie (többnyire keményfából, kőrisből vagy bükkfából). Az esztétikai minőségre a szilárdsághoz hasonlóan adtak, s felföldi virágos mintákkal díszítették azokat.

    A JÁTÉK KONTEXTUSA

    Eredet, elterjedés, történet:

    A kumoterki a Tátra északi lábánál elterülő dél-lengyelországi kulturális régió, Podhale tradicionális sportja. A kumoterki podhalei nyelvjárásban a szánkókat, szánokat jelenti. A XIX. században a lengyel hegyvidéki területeken ez volt a leggyakoribb közlekedési forma. A helyzet már az első világháború előtt megváltozott, mikor nagyobb számban kezdtek érkezni a turisták Podhalébe, melynek következtében a hagyományos kumoterki átadta a helyét a hatékonyabb és tágasabb szánoknak, amelyek ma is megtalálhatóak Podhalében. A kumoterki azonban új fényben tündökölt, amikor az 1920-as években a Tátrában pihenő lengyel hadsereg lovasversenyeket kezdett rendezni. Az első versenyre 1929-ben került sor. A katonaság meghívta a felföldön élőket is, hogy hozzák a lovaikat és vegyenek részt a versenyben. Ezekre a versenyekre rendszeres időközönként megrendezték egészen 1938-ig. Ez a II. világháború kitörésének tudható be. Ugyanakkor a kumoterki 1973-ban Bukovinában tért vissza a versenyek rendezéséhez. Jelenleg rendszeresen vannak versenyek Zakopane, Kościelisk, Poronin, Biały Dunajec, Szaflarach és Manier városokban.

    Kik és hol játsszák (játszották)?

    A kumoterki versenyeken eredetileg többnyire katonák és a felföldön élők vettek részt az 1920-as és 1930-as években. Jelenleg mindenki részt vehet a versenyeken (turisták, a felföldi hagyományok iránt rajongók stb.).

    További információ:

    • A kumoterki szerepel az UNESCO a szellemi kulturális világörökségének listáján.
    • A koma neve onnan származik, hogy a keresztszülők gyakran szánon szállították a keresztgyermekeiket a keresztelőre.
    • A kumoter a podhalei nyelvjárásban keresztapát, „komát” jelent.
    • Henryk Dobrzański „Hubal” őrnagy, Karol Rómmel alezredes és Kleeberg tábornok is részt vett kumoterki versenyeken.

    FORRÁSOK:

    A kumoterki szervezőjének hivatalos honlapja (hozzáférés 2021. 07. 24.)

    Kumoterki / Kumoterska Gońba

    The essence of the game:

    Kumoterki is a race of a two-person pair in the snow in small sled. This race consists in the dressage by the ,,kumoter” and at the same time his partner must take control of the sled, so that both of them don’t lose their balance and don’t fly out of the track.

    Parameters (playground, accessories):

    Playground: racetrack (can be in different shapes of different lengths – it depends on the capabilities of the organizers)

    Accessories: Horse, sled (preferably wooden).

    Rules:

    Sleds for the ,,kumoterki’’ should be made of wood. In the traditional version of the sport – ,,kumoter’’ and his partner are dressed in traditional costumes from Podhale and the sled itself was decorated with highlander patterns.

    • The participant is allowed to use the whip to a limited extent during the ride, but only the person driving the horse can operate the whip. Abuse of the whip may result in disqualification.
    • The correct route will be guarded by the referees. Incorrect sled’s course „offside”, will be signaled by a red flag.
    • The start takes place from the stand position, i.e. a full stop. A full stop is a stop behind the starting line. After correctly starting position the participant gets the right to take off at the referee’s signal, The stop on the runway mustn’t take more than 120 seconds.
    • Three times disobedience at the start results in disqualification.
    • Teams start the race separately.
    • There is only one pair on the racetrack at the same time.
    • The referee counts the time of each team.
    • The all race wins the team which will overcome the length of the racetrack as soon as possible.

    Variation of rules:

    There are different types of kumoter races. The most popular type of kumoter racing is racing on the sleeds. There is also a kind of kumoterki, which consists in the fact that the partner of the kumoter instead of sled uses skis.

    Additional information:

    In traditional kumoter races, a great deal of attention was paid to sleds. They had to be wooden (they were most often made of hardwood ash, beech). Also, the visual qualities didn’t give way to their solidity. They were decorated in floral highlander patterns.

    GAME CONTEXT

    Origin, distribution, history:

    Kumoterki is a traditional sport of Podhale, a cultural region located in the south Polish the northern foothills of the Tatra Mountains. Kumoterki is a sleaze in the bustle of Podhale. In the 19th century, they were the most common form of transport in mountainous polish areas. The situation had already changed before World War I, when many tourists began to arrive in Podhale, which caused the dissuasive traditional kumoterki by a more efficient and ernied sled that can be found in Podhale to this day. Kumoterki, however, gained a new glow when in the late 1920s the Polish Army, which was resting in the Tatras, began to organize horse competitions. The first competition took place in 1929. The military invited the highlanders to take their horses and come to the competition. These competitions took place on a cyclical basis until 1938. This was due to the outbreak of World War II. However, kumoterki was returned to the organization of the competition in 1973 in Bukovina. Currently, there are also regular competitions in Zakopane, Kościelisk, Poronin, Biały Dunajec, Szaflarach and Manier.

    Who and where (did) they play?

    The kumoterki races were originally attended primarily by soldiers and highlanders in the 1920s and 1930s. Currently, everyone participates in the races (tourists, enthusiasts of highlander tradition, etc.).

    Additional information:

    • Kumoterki are included in the UNESCO List of Intangible Cultural Heritage of Humanity.
    • The name of the crony was taken from the fact that the godparents often transported their godchildren to baptism.
    • Kumoter is the „godfather” in the Podhale bustle.
    • Major Henryk Dobrzański „Hubal”, Lieutenant Colonel Karol Rómmel and general Kleeberg took part in the kumoterki races.

    SOURCES:

    Official website of the organizer of kumoterki https://www.kumoterki.pl/kumoterki-co-to-jest/ (access 24.07.2021 r.)

    Wikipedia https://pl.wikipedia.org/wiki/Kumoterki (access 24.07.2021 r.)

      Kumoterki / Kumoterska Gońba

      Istota gry:

      Kumoterki to wyścig dwuosobowej pary po śniegu w małych saniach. Wyścig ten polega na powożeniu przez kumotera, w tym samym czasie jego partnerka, w tym samym czasie musi trzymać się sań, tak by oboje nie stracili równowagi i nie wylecieli z toru.

      Parametry (plac zabaw, akcesoria):

      Plac gry: tor wyścigowy (może być w różnym kształcie o różnej długości – to zależy od możliwości organizatorów)

      Akcesoria: Koń, sanie (najlepiej gdyby były drewniane).

      Zasady:

      • Sanie do kumoterki powinny być wykonane z drewna. W tradycyjnej wersji tego sportu – kumoter jak i jego partnerka ubrani są w tradycyjne stroje z Podhala oraz same sanie były ozdobione w góralskie wzory.
      • Uczestnikowi w czasie jazdy wolno w ograniczonym zakresie używać bata i palcatu, jednak batem tym może operować tylko osoba prowadząca konia lub zaprzęg, a nie osoba towarzysząca. Nadużywanie bata/palcata może skutkować dyskwalifikacją.
      • W przypadku doprowadzenia konia na start, osoba towarzysząca nie może posiadać przy sobie bata, jak też go używać. Za nadmierne używanie bata będzie publiczna nagana lub niedopuszczenie uczestnika do kolejnej imprezy. Wyłamanie konia do wewnątrz lub zewnątrz trasy powoduje dyskwalifikacje. Po dyskwalifikacji uczestnik nie ma powtórnego startu.
      • Poprawnego przejazdu wyznaczoną trasą będą pilnować sędziowie – nieprawidłowy przebieg tzw. „wyłamanie”, będą sygnalizować czerwoną chorągiewką.
      • Start odbywa się z pozycji stój, tzn. pełne zatrzymanie. Pełne zatrzymanie jest to zatrzymanie przednimi nogami między pierwszą a drugą linią startową. Po prawidłowym zatrzymaniu na sygnał sędziego uczestnik dostaje prawo do startu. Zatrzymanie na pasie startowym nie może trwać dłużej niż 120 sekund. Pole startowe (między pierwszą a drugą linią) ma długość 5m.
      • Trzykrotne nieposłuszeństwo przy starcie powoduje dyskwalifikacje w danej konkurencji.
      • Pary startują oddzielnie.
      • Na torze wyścigowym znajduje się jedna para, której liczy się czas.
      • Wygrywa ta para, która jak najszybciej pokona długość toru wyścigowego.

      Wariacja zasad:

      Istnieją różne rodzaje wyścigów kumoterskich. Najpopularniejszym typem wyścigów kumoterskich są wyścigi na saniach. Istnieje również rodzaj kumoterki, który polega na tym, że partner powożącego do pokonywania toru zamiast sań używa nart.

      Informacje dodatkowe:

      W tradycyjnych wyścigach kumoterskich przywiązywano bardzo dużą uwagę do sań. Musiały być one drewniane (były one najczęściej wykonywane z twardego drewna jesionu, buka lub brzostu). Również walory wizualne nie ustępowały ich solidności. Były one zdobione w kwieciste góralskie wzory.

      KONTEKST GRY

      Pochodzenie, dystrybucja, historia:

      Kumoterki to tradycyjny sport Podhala, czyli regionu kulturowego położonego na południu Polski u północnego podnóża pasma gór Tatry. Kumoterki to w gwarze podhalańskiej sanie. W XIX wieku były one najbardziej rozpowszechnioną formą transportu w górskich rejonach Polski. Sytuacja zmieniła się już przed I wojną światową, kiedy na Podhale zaczęło przybywać wielu turystów, co spowodowało wyparcie tradycyjnych kumoterek przez bardziej wydajne i pojemne sanie, które można spotkać na Podhalu do dzisiaj. Kumoterki zyskały jednak nowy blask, gdy pod koniec lat 20-stych XX wieku Wojsko Polskie, które wypoczywało w Tatrach, zaczęło organizować zawody konne. Pierwsze zawody odbyły się w 1929 r. Wojskowi poprosili górali, aby Ci zaprzęgli konie do swoich kumoterek i przybyli na zawody. Zawody te odbywały się cyklicznie aż do 1938 r. Było to spowodowane wybuchem II wojny światowej. Do organizacji zawodów w wyścigu kumoterek powrócono jednak w 1973 r. w Bukowinie Tatrzańskiej. Obecnie organizowane są cyklicznie także m.in. w Zakopanem, Kościelisku, Poroninie, Białym Dunajcu, Szaflarach i Ludźmierzu.

      Kto i gdzie grał?

      W wyścigach kumoterek pierwotnie brali udział przede wszystkim żołnierze i górale w latach 20-stych i 30-stych XX wieku. Obecnie w wyścigach biorą udział wszyscy (turyści, pasjonaci góralskiej tradycji itp).

      Informacje dodatkowe:

      • Kumoterki wpisane są na Listę reprezentatywną niematerialnego dziedzictwa kulturowego ludzkości UNESCO.
      • Nazwa kumoterki wzięła się od tego, że saniami rodzice chrzestni wozili często swoich chrześniaków do chrztu. Kumoter to w gwarze podhalańskiej ,,ojciec chrzestny’’.
      • W zawodach wyścigów kumoterek brał udział m.in. major Henryk Dobrzański „Hubal”, podpułkownik Karol Rómmel oraz generał Kleeberg.

      ŹRÓDŁA:

      1. Oficjalna strona organizatora kumoterek https://www.kumoterki.pl/kumoterki-co-to-jest/ (dostęp 24.07.2021 r.)
      2. Oficjalna strona organizatora kumoterek https://www.kumoterki.pl/ (dostęp 24.07.2021 r.)
      3. Wikipedia https://pl.wikipedia.org/wiki/Kumoterki (dostęp 24.07.2021 r.)
    1. Ducza

      Ducza

      • Magyar
      • English
      • Slovenský

      Szabályok:

      A ducza játékban minden játékos azonos hosszúságú bottal rendelkezik. A talajba állított hosszabb bot pedig célpontként szolgál (a játékosok botjának hosszánál tízszer nagyobb távolságra ássák bele a földbe). Az összegyűlt játékosok célja, hogy a botjukkal eltalálják a talajba állított botot. Aki eltalálja, az bothossznyival közelebb léphet a célhoz. A játékos a második dobását már közelebbről adhatja le. Ha a játékos elvéti a talajba állított botot, bothossznyit vissza kell lépnie. A játékot az nyeri, aki az előre meghatározott idő alatt a legközelebb jut a célpontként szolgáló bothoz. Ha valamelyik játékos teljesen megkerüli a talajba állított botot, az megnyeri az egész játékot. Ezt követően a játékot elölről lehet kezdeni. 

      A játék kontextusa

      Eredet, elterjedés, történet:

      A játék Podlasie vajdaságból származik. Azt főként a nemesi udvarokban élő fiúgyerekek játszották. A középkortól egészen a modern korig széles körben elterjedt volt.

      FORRÁSOK:

      1. Régi népi játékokról szóló honlap (hozzáférés 2021.07.21.)
      2. Nemzetközi tradicionális sportokról szóló honlap (hozzáférés 2021.07.21.)

      Ducza

      Rules:

      Ducza is a game in which each player has a stick of the same length. You should also stick a larger stick into the ground, which will serve as a target (it is pounded into the ground at a distance of 10 sticks that players have). The objective of the collected players is to hit with their stick in a stick pounded into the ground. Whoever hits it can approach him by the length of his stick. The player makes then the second throw from a shortened distance. If a player misses the stick pounded into ground, then he must go back for a length of his own stick. The player who is closest to the stick during the predetermined time of the game wins. Also, when one of the players completely overturns the grounded stick – it wins the whole game. Then the game can be played again from the beginning.

      GAME CONTEXT

      Origin, distribution, history:

      The game derives from Podlasie. It was played primarily by boys in noble courts. It was widespread the most after the Middle Ages – in modernity.

      Ducza

      Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

      Pravidlá:

      Ducza to gra, w której każdy zawodnik ma pałeczkę o tej samej długości. Należy też wbić w ziemię większy kij, który będzie służył jako cel (jest on wbity w ziemię w odległości długości 10 pałeczek, które posiadają gracze). Zadaniem zebranych graczy jest trafienie swoją pałeczką we wbity w ziemię kij. Kto w niego trafi, ten może zbliżyć się do niego o długość jednej swojej pałki. Gracz wykonuje wtedy drugi rzut ze skróconej odległości. Jeśli gracz nie trafi we wbitą w ziemię pałkę, to musi cofnąć się o długość jednej swojej pałki. Wygrywa ten kto w trakcie ustalonego wcześniej czasu partii lub ilości rzutów, znajdzie się najbliżej kija. Również gdy któryś z graczy wywróci kompletnie uziemionego kija – to wygrywa całą rozgrywkę. Gra może toczyć się ponownie od początku.

      KONTEXT HRY

      Pôvod, rozšírenie, história:

      Gra wywodzi się z Podlasia. Grali w nią przede wszystkim chłopcy na dworach szlacheckich. Najbardziej rozpowszechniła się po okresie średniowiecza – w nowożytności.

    2. Toczenie fajerki

      Toczenie fajerki

      • Magyar
      • English
      • Polski

      Szabályok:

      A játék lényegében egy fémkarika forgatása. A karika eredetileg cserépkályhából származott. A karikát függőlegesen (az élére) állították fel. A karikát egy drótból készült hosszú kampóval forgatták (melyet a karika belső pereméhez kellett illeszteni) a rajttól a célig, melynek vonalát előzetesen kijelölték a karikaforgatásra szánt felületen. Az a játékos nyer, amelyik (a rajtvonaltól a célvonalig tartó) pályát a legrövidebb idő alatt teljesíti anélkül, hogy a karika a földre esne.

      A JÁTÉK KONTEXTUSA:

      Eredet, elterjedés, történet:

      Ez egy Podlasie járásból származó ősi lengyel játék. Főként a paraszti közösség szórakoztatását szolgálta.

      FORRÁSOK:

      1. Különböző sportok és játékok szabályairól és történetéről szóló honlap (hozzáférés 2021. 07. 24.)
      2. Regionális internetes újság cikke (hozzáférés 2021. 07. 24.)

      The essence of the game:

      Sztekiel is a simple punching and throwing game, which consists of knocking out a wooden pin with a wooden stick. It was a game very important for the war and post-war generation of Poles.

      Parameters (playground, accessories):

      Game Square: No special game square required. It can be anywhere. A certain convenience, however, may be a piece of land, which is marked with units of measurement, so that it is easier to measure the distance of the stamped wooden pin. However, this is not necessary.

      Accessory: Small wooden pin sharpened on two sides, flat or rounded stick (length about 60cm), circle (It can be plastic, wooden or any circle into which a wooden pin will be inserted).

      Rules:

      The game consists of tapping a wooden stick in a sharpened wooden peg (dagger) placed in a circle, so that the one after tapping lifted in the air, during which the player must knock it out as far as possible. To hit the pin is used a flat or rounded stick, which measures about 60 cm. Points are awarded for knocking a wooden pin out of a circle (if an opponent in the same round fails to knock the pin out of the circle) or if it knocks the wooden pin further than the opponent. The player who first scores the established before number of points wins all game. This game leaves a lot of space for improvisation, but it should always retain its essence (i.e. hitting a wooden peg so that it can lift and then knock it out). However, the goal for which points will be allocated to individual players may change. The number of points that will result in one player (or team) winning a match or game may also change.

      Variation of rules:

      In the sztekiel (kiczka) you can play individually and as a team. Points can only be awarded for knocking out a wooden pin from the circle in the middle where it’s located or for more distant punching it than the opponent did. The sets (rounds) can also be divided into 5 attempts to break the peg and at the end of the round the distances from all 5 attempts can be summed – the one whose sum of distances will be greater wins.

      GAME CONTEXT

      Origin, distribution, history:

      This game originates from war-torn Poland. Thanks to the undemanding conditions that were necessary to play it – it spread very quickly. During World War II in Poland, this game was called the „game of freedom”, because during the war it allowed at least a moment to forget about traumatic events. After the war, it was also of great importance. As Henryk Walendowski (one of the witnesses of the war and an active player of sztekiel), said: „for us it was a sport of freedom. In a city full of post-war rubble, we went to the field and played the sztekiel. It was an opportunity for us to meet and have a genuine sense of freedom after the war.”

      Who and where (did) they play?

      Sztekiel was played primarily by rural youth and children from Wielkopolska, but not only. Adults also participated in the sztekiel competition. They were mainly people from Greater Poland Voivodeship’s villages, but there are also signs about the presence of this game in Poznań (capital city of Greater Poland Voivodeship) itself. This occurred during and after World War II.

      Further variations:

      Sztekiel is a game that has its counterparts in different areas of Polish. In Malopolska, for example, the sztekiel is called ‘kiczka”.

      Additional information:

      Nowadays, sztekiel has been pushed into the drawer of forgotten games. However, there is a tournament in which graduates of the High School of Ignacy Paderewski in Poznań from the 1950s take part, for which the sztekiel was the main pastime.

      Sztekiel reached great popularity at the 2008 TAFISA World Traditional Sports Games in South Korea.

      SOURCES:

      Istota gry:

      Sztekiel to prosta gra wybijakowo-rzutna, która polega na wybijaniu drewnianego kołka za pomocą drewnianego kija. Była to gra bardzo ważna dla wojennego i powojennego pokolenia Polaków.

      Parametry (plac zabaw, akcesoria):

      Plac gry: Nie jest wymagany specjalny plac gry. Może to być dowolne miejsce. Pewnym udogodnieniem może być jednak kawałek ziemi, który jest oznaczony jednostkami miar, tak by łatwiej było mierzyć odległość wybitego drewnianego kołka. Nie jest to jednak konieczne.

      Akcesoria: Mały zaostrzony z dwóch stron drewniany kołek, płaski lub zaokrąglony kij (długość około 60cm), okrąg (Może to być plastikowy, drewniany lub jakikolwiek okrąg, do którego środka zostanie włożony drewniany kołeczek).

      Zasady:

      Gra polega na stuknięciu drewnianym kijem w zaostrzony drewniany kołeczek (sztekiel) ulokowany w kole, tak by ten po stuknięciu uniósł się w powietrzu w czego trakcie zawodnik musi wybić go jak najdalej. Do wybicia kołeczka służy płaski lub zaokrąglony kij, który mierzy około 60 cm. Punkty przyznawane są za wybicie drewnianego kołka z okręgu (jeśli przeciwnik w tej samej rundzie nie zdoła wybić kołka z okręgu) lub jeśli wybije on drewniany kołeczek dalej niż przeciwnik. Gra się do ustalonej przed rozpoczęciem rozgrywki ilości punktów.

      Wariacja zasad:

      Gra ta pozostawia wiele pola do improwizacji, jednak zawsze powinna zachować swoją esencję, czyli to na czym tak naprawdę polega (tj. uderzanie w drewniany kołek tak by się uniósł a następnie wybijanie go). Może się jednak zmieniać cel, za który będą przydzielane poszczególnym zawodnikom punkty. Może się także zmieniać liczba punktów, która będzie skutkowała wygraniem przez jednego zawodnika (lub drużyny) meczu lub partii. W szteklu (kiczce) można grać indywidualnie i drużynowo. Punkty można przyznawać tylko za wybicie drewnianego kołka z okręgu, w którego środku się znajduje lub za dalsze jego wybicie niż zrobił to przeciwnik. Partie można także podzielić np. na 5 prób wybicia kołeczka i na koniec rundy zsumowywać odległości ze wszystkich 5 prób – wygrywa ten, którego suma odległości będzie większa. 

      KONTEKST GRY

      Pochodzenie, dystrybucja, historia:

      Gra ta wywodzi się z pogrążonej II wojną światową Polski. Dzięki niewymagającym warunkom, które były konieczne do gry w nią – rozpowszechniła się ona bardzo szybko. W Polsce gra ta nazywana była ,,grą wolności’’, ponieważ w trakcie wojny pozwalała ona przynajmniej na chwilę zapomnieć o traumatycznych wydarzeniach. Po wojnie również miała wielkie znaczenie. Jak mówi jeden ze świadków wojny i czynny gracz sztekla Henryk Walendowski: “dla nas to był sport wolności. W mieście pełnym powojennego gruzu, chodziliśmy na pole i graliśmy w sztekla. Była to dla nas okazja do spotkania i autentycznego poczucia wolności po czasach wojny”.

      Kto i gdzie grał?

      W sztekla grała przede wszystkim wiejska młodzież i dzieci z wielkopolski, ale nie tylko. Dorośli także brali udział w rozgrywkach sztekla. Byli to ludzie głównie z wielkopolskich wsi, ale istnieją też zapiski mówiące o obecności tej gry w samym Poznaniu. Miało to miejsce podczas II wojny światowej oraz po jej zakończeniu.

      Dalsze warianty:

      Sztekiel to gra, która ma swoje odpowiedniki w różnych rejonach Polski. Na przykład w Małopolsce na sztekiel mówi się ,,kiczka’’.

      Informacje dodatkowe:

      Obecnie sztekiel został zepchnięty do szuflady gier zapomnianych. Istnieje jednak turniej, w którym biorą udział absolwenci Liceum im. Ignacego Paderewskiego w Poznaniu z lat 50. XX wieku, dla których sztekiel był główną rozrywką.

      Sztekiel cieszył się dużą popularnością na Światowych Igrzyskach Sportów Tradycyjnych TAFISA w 2008, które odbyły się w Korei Południowej.  

      ŹRÓDŁA:

      1. Blog polskiego pasjonata sportów Bartosza Prabuckiego https://inspirowanysportem.pl/sztekiel-ciekawa-gra-powojennego-pokolenia-polakow/  (dostęp 22.07.2021 r.)
      2. Wikipedia https://pl.wikipedia.org/wiki/Sztekiel (dostęp od 22.07.2021 r.)