Kelj fel
és játssz!

Blog

  • Ultimate

    Ultimate

    • English
    • Magyar

    Ultimate

    Ultimate (also known as Ultimate Frisbee – although the term “Frisbee” is trademarked by the Wham-O company in the United States and therefore cannot be used in the official name of the sport) is a team sport played with a flying disc, in which two teams of seven players compete against each other.

    Characteristics

    Standard USA field layout

    The field used for the game is rectangular, with a width roughly half that of a football (soccer) field. At each end of the field there is an endzone. The aim of the teams is to score points by having one player throw the disc into the attacking endzone where a teammate catches it.
    The thrower may not run with the disc, but may pass it in any direction to any teammate. Whenever a pass is incomplete, the disc is turned over to the opposing team, who then attack the endzone on the opposite side.
    Physical contact between players is not allowed.

    A match usually ends when one team reaches 17 points and lasts approximately 100 minutes.

    Ultimate is played without referees; players themselves are responsible for fair play and for applying and observing the rules. The behavior guidelines formulated as the “Spirit of the Game” provide direction on how players should apply the rules and self-officiate a match.

    Besides the traditional outdoor grass field, Ultimate is also played indoors or on sand, in which case the format is typically 5-on-5.

    Men and women may play together in a mixed (coed) division or separately in open (men’s) and women’s divisions.

    Gameplay

    The game begins with the teams lining up in their own endzones facing each other (this applies to both the 5v5 and 7v7 formats). The defending team starts with the disc. Both teams raise a hand to signal readiness. Then one player performs the pull, the opening throw, which sends the disc to the attacking team.

    If the pull lands out of bounds, the disc must be brought to the point on the sideline closest to where it went out, and play begins from there (typically from the attacking team’s brick mark or endzone line).

    Each marker (defender) “picks up” or marks a specific attacking player, following them to hinder their movement. Teams may also play zone defense, in which defenders cover areas instead of individual players.

    There are various roles in zone defense, such as:

    • “dog”: the player who runs to the thrower and starts the stall count,
    • “wall”: players who block the middle of the field (left, right, and center positions),
    • deep: the defender responsible for preventing long throws.

    If the disc touches the ground (the marker blocks a throw or the thrower/dreceiver drops it), possession changes: the defenders become the attackers, and vice versa.

    The game is made more challenging by the stall count: once a player catches the disc, they have 10 seconds (or 8, depending on agreement) to throw it. The marker counts aloud while attempting to block the throw. When the disc is released, the defender typically calls “up”.

    Running with the disc is not allowed; any steps taken after establishing a pivot are considered travel, except for pivoting. The thrower must keep one foot on the ground as the pivot foot and may only move the other. Lifting the pivot foot constitutes a travel.

    A team scores when a player catches the disc in the opponent’s endzone. Boundary lines are not part of the playing field; if an attacking player touches the line or any area outside the field with even one foot while catching the disc, the catch is out of bounds and invalid.

    Sources

    WFDF (World Flying Disc Federation) – Rules of Ultimate 2025–2028

    https://hu.wikipedia.org/wiki/Ultimate

    Hungarian Flying Disc Association – Rules (in Hungarian), archived March 5, 2016. (Accessed January 18, 2012)

    Markaz Ultimate Frisbee – Frisbee sport (in Hungarian), archived January 31, 2012. (Accessed January 18, 2012)

    Ultimate

    Az Ultimate (Ultimate Frisbee néven is ismert – mivel a „Frisbee“ kifejezést az Egyesült Államokbeli Wham-O cég levédette, így azt a sportág nevében sem lehet használni) egy frizbi koronggal/karikával játszott csapatsport, melyben két 7 játékosból álló csapat küzd egymás ellen.

    Jellemzői

    Az USA-ban elfogadott szabvány pálya

    A játékhoz használt pálya téglalap alakú, szélessége körülbelül egy futballpálya szélességének a felével egyezik meg. A pálya két végén egy-egy célterület, úgynevezett zóna található. A csapatok célja pontot szerezni azáltal, hogy az egyik játékosa bedobja a korongot a támadott zónába, és ott egy csapattársa elkapja azt. A dobójátékos nem futhat a koronggal, de azt bármelyik irányba bármelyik csapattársának passzolhatja. Minden olyan esetben, amikor sikertelen a passz, az ellenfélhez kerül a korong, és vele az ellentétes oldalon található zóna támadásának joga. A játékosok fizikai érintkezése nincs megengedve.

    A mérkőzés általában a 17. pont megszerzéséig tart, és körülbelül 100 perc hosszú.

    Az ultimate játékvezető nélkül játszott sportág, a játékosok maguk felelősek a tiszta játékért, a szabályok alkalmazásáért, illetve betartásáért. A játék szellemiségeként megfogalmazott viselkedésminta (Spirit of the Game) iránymutatást ad, hogy a játékosoknak hogyan kell alkalmazni a szabályokat, és hogyan vezessék a mérkőzést önmaguk, játékvezető nélkül.[1]

    Az ultimate-et az eredeti füves szabadtéri pályán kívül teremben vagy homokos pályán is játsszák, ekkor többnyire az 5-5 ember elleni felállás a jellemző.[2]

    Nők és férfiak játszhatják vegyesen (coed) vagy külön csak férfiak (open), ill. csak nők (women).

    A játék menete

    A játék úgy kezdődik, hogy a csapatok felállnak a saját zónájukon belül az ellenféllel szemben (ez ugyanígy van 5v5-ben és 7v7-ben is). A védő csapatnál van ekkor a korong. A csapatok kézfeltartással jelzik, hogy készen állnak a játékra. Ekkor az egyik játékos elvégzi a pullt, vagyis a nyitó dobást (ezzel juttatva a korongot a támadókhoz). Amennyiben a pull pályán kívül leesik, a korongot a rá merőleges pontra fel kell hozni a pálya szélére, innen indulhat a támadás (alapesetben a támadók zónavonaláról indul). Minden marker (védő) „felveszi” a saját emberét (tehát folyamatosan követi a támadó párját, ezzel nehezítve a támadást, de használnak zónavédekezést is, ahol a játékosok nem egy embert fognak, hanem egy területet fednek le.

    Különböző posztok léteznek, mint pl. kutya, aki mindig a korongos emberhez fut és rászámol; a fal, akik a pálya közepét foglalja el – ebből is van bal, jobb és a középső; illetve hosszú ember, aki a hosszú passzokat védi ki). Amennyiben a korong földet ér (a marker lecsapja a támadó dobását vagy a támadó leejti a korongot), a korong a védőkhöz kerül, és ők támadnak, tehát a támadókból lesznek a védők, a védőkből támadók.

    A játékot az is nehezíti, hogy ha valamelyik támadóhoz korong kerül, 10 másodperce van a dobást végrehajtani (vagy 8, megegyezés szerint); ezt a marker hangosan számolja, miközben megpróbálja akadályozni a dobást, mikor a korongot eldobja a támadó ember akkor a védekező játékos kiálltja az „up” szót. A koronggal futni nem szabad, minden lépés (travel) szabálytalan, kivéve a sarkazás, azaz a dobó egyik lába folyamatosan a talajon van, csak a másikat mozdíthatja el. Ha a lent lévő lábát felemeli, az lépéshibának számít.

    Pontot a csapat akkor szerez, ha az ellenfél zónáján belül elkapják a korongot. A pályát határoló vonalak nem részei a pályának, és ha a támadó akár csak az egyik lábával, de érinti a vonalat vagy a vonalon túli területet elkapás közben, outnak számít és érvénytelen.

    Források:

    https://hu.wikipedia.org/wiki/Ultimate

    Magyar Frizbi Szövetség – szabályok (magyar nyelven). [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 18.)

    Markaz Ultimate Frisbee, frizbi sport (magyar nyelven). [2012. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 18.)

    WFDF (World Flying Disc Federation) – legfrissebb szabálykönyve (Rules of Ultimate 2025–2028) alapján.

  • Boundary Ball

    Boundary Ball

    • English
    • Magyar

    Boundary Ball

    Field and equipment:
    The game is played on a flat grassy or bare surface. The field is approximately 60 m long and 15 m wide. A 5-meter-wide goal is marked at each end. A center line is drawn, with additional 5-meter lines on both sides. Flags may mark important areas. A large, firm ball is used.

    Teams and start:
    Two teams play. A coin toss decides who chooses field side or throwing privilege.
    A starting player stands at the center of their throwing line and throws the ball toward the opponent’s goal.

    Gameplay:

    • A player who catches the ball in the air may advance three leaps and then throw toward the opponent’s goal.
    • The objective is to make the ball pass over the opponent’s goal and touch the ground—this scores a goal.
    • If the opponent returns the ball, play continues from that point. The ball may be returned by hand or foot.
    • If the ball flies or rolls out across the boundary line, it is thrown back from the exit point.

    Duration:
    Two halves of 15 minutes with a 5-minute break. The team with more goals wins.

    Sources: Kiss Jenő – Kiss Jenőné: De jó játék ez, gyerekek! Tankönyvkiadó Vállalat, 1978.

    Határlabda

    Pálya és eszközök:
    A játékot egyenletes, sík, füves vagy csupasz területen játsszák. A pálya kb. 60 méter hosszú és 15 méter széles. A pálya két végén kijelölik a kapukat, amelyek 5 méter szélesek. A középvonalat 5–5 méterrel mindkét irányba meghúzzák, zászlókkal is jelezhető. A játékhoz nagyméretű, tömött labdát használnak.

    Csapatok és kezdés:
    Két csapat játszik. Sorsolással döntik el, melyik csapat melyik térfelet foglalja el. A sorsolás nyertese kérheti a kezdés jogát vagy választhat térfelet.
    A kezdő csapat egyik játékosa a saját dobóvonalának közepéről az ellenfél kapuja felé dobja a labdát.

    A játék menete:

    • Aki a levegőben elkapja a labdát, három ugrással előrehaladhat, majd dobhat az ellenfél kapuja felé.
    • A cél: a labdát úgy átdobni az ellenfél kapuja fölött, hogy az a földre essen, vagy gurulva áthaladjon. Ez gól.
    • Ha az ellenfél visszaüti, onnan játsszák tovább: bárhol kézzel vagy lábbal visszadobható.
    • Ha a labda átrepül vagy kigurul a határvonalon, a kijutás helyétől lehet visszadobni.

    Időtartam:
    A játék két × 15 percig tart, 5 perc szünettel. A győztes a több gólt szerző csapat.

    Egy régi szabályleírás:

    Forrás:

    Kiss Jenő – Kiss Jenőné: De jó játék ez, gyerekek! Tankönyvkiadó Vállalat, 1978.

    Barna Jakab–Ujhelyi Sándor: Játékkönyv, 1915

  • Border defender

    Border defender

    • English
    • Magyar

    Border Defender

    Location and age group:
    Suitable for a large yard, meadow, or during excursions. Played by teams of 3–4 or 10–16 children.

    Equipment:
    Small ball.

    Field:
    A 40–60 m long, 4–5 m wide goal is marked.

    Setup:
    In teams of three, two players guard the goal, one stands in front. In teams of five, three guard the goal, two stand in front. The weaker player usually begins the throw.

    Start of the game:
    The starting player throws the ball from their goal toward the opponent’s goal.
    Passing untouched between the goal markers = 3 points.
    Passing after touching something = 1 point.

    Rules:

    • Goalkeepers try to catch the ball in the air.
    • A catcher may run toward the opponent’s goal with the ball. Others run ahead to open a path.
    • Attackers try to save the ball, throw it back to teammates, or toward the opponent goal.
    • Rough play is forbidden (no grabbing, tackling, snatching the ball).
    • Restart occurs only after the ball is returned toward the opponent’s goal.
    • Anyone hit by the ball is out; a substitute takes their place.

    Winning:
    The team with more points (goals) wins.

    Sources: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Egyetemi Nyomda, 1971.

    Határvédő

    Helyszín és korosztály:
    Nagy udvaron, réten, kiránduláson három–négy, vagy 10–16 fős csapatok játszhatják.

    Játékszer:
    Kislabda.

    Pálya:
    A korosztályhoz igazodva 40–60 m hosszú és 4–5 m széles kaput jelölnek ki (ruhából, téglából stb.).

    Felállás:
    Ha három játékos van egy csapatban, kettő áll a kapuba, kettő elöl; öt játékosnál három a kapuba, kettő elöl. A gyengébb játékos kezdi a dobást.

    A játék kezdete:
    A kezdő játékos a kapuból az ellenfél kapujába dobja a labdát.
    Ha a labda a kaput jelző tárgyak között érintés nélkül áthalad, 3 pontot ér.
    Ha a labda érintés után jut át, akkor 1 pont jár.

    Szabályok:

    • A kapuőrök igyekeznek a levegőben elkapni a labdát.
    • Aki elkapja, az a labdával az ellenfél kapuja felé futhat. Ha sokan futnak a labdával, a többiek előre futnak, hogy megnyíljon a kapu.
    • A támadó csapat próbálja megmenteni a labdát, visszadobni a társaknak, vagy eldobni az ellenfél kapuja felé.
    • Durvaság tilos: letépni, lefogni az ellenfelet, a labdát elvenni nem szabad.
    • A kezdő dobást csak azután újítják meg, ha az ellenfél visszadobja a labdát az ellenfél kapujára.
    • Aki eltalál valakit, az a játékból kiesik, helyette más lép be.

    Győzelem:
    Az a csapat győz, amelyik több gólt dob.

    Forrás: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Egyetemi Nyomda, 1971.

  • Knock-Out Ball

    Knock-Out Ball

    • English
    • Magyar

    Knock-Out Ball

    Field:
    About 70 m long; boundaries marked at both ends. From the center, two starting lines are drawn 10–10 m toward the boundaries.

    Teams:
    Team captains select players. One line stands on the starting line facing the opponent; the rest stand scattered toward their own boundary.

    Equipment:
    A stuffed ball or small leather ball.

    Game start:
    The starting player throws the ball strongly toward the opponent.
    Opponents may:

    • Catch the ball in the air → advantage,
    • Or pick it up after bouncing → walk three big steps forward → throw it back.

    Play continues until the defenders fail to return the long throw.
    If the ball crosses the boundary line (flies or rolls out), they lose ground and must move backward.
    Whoever is eventually forced beyond the boundary loses.

    Sources: Kiss Jenő – Kiss Jenőné: De jó játék ez, gyerekek! Tankönyvkiadó Vállalat, 1978.

    Kiszorító

    Pálya:
    Kb. 70 m hosszú pálya. A két végén határvonalat húznak. A középtől a határ felé 10–10 m-re indulóvonalakat jelölnek.

    Csapatok:
    A két csapatkapitány választ csapatot. A csapat egyik része szemben áll az indulóvonalon, másik része mögöttük, a határ felé szétszórva.

    Eszköz:
    Tömött labda vagy kisebb bőrlabda (stukkball).

    A játék kezdete:
    A kezdő játékos az indulóvonalról erővel az ellenfél felé dobja a labdát.
    Az ellenfél játékosai:

    • elkapják a levegőben → előny,
    • vagy ha leesik, felkapják a földről, → visszadobhatják 3 nagy lépéssel előrébb haladva.

    A játék addig tart, amíg az ellenfél vissza tudja dobni a hosszú dobásokat. Ha nem sikerül, és a labda a határvonalon túl gurul vagy repül, vesztettek, és hátrébb kell állniuk. Aki a végén a határvonalon túl szorul vissza, az a vesztes csapat.

    Forrás: Kiss Jenő – Kiss Jenőné: De jó játék ez, gyerekek! Tankönyvkiadó Vállalat, 1978.

  • Hidden ball

    Hidden ball

    • English
    • Magyar

    Hidden Ball

    Location and age group:
    Played outdoors or indoors. Suitable for teams of 12–20 players, aged 10–15.

    Equipment:
    Small ball.

    Formation:
    One team forms a large circle holding hands; the other stands outside the circle.
    The ball is given to an outside player, and teammates close in, passing it secretly behind each other’s backs.

    Gameplay:

    • The player hiding the ball throws it at a nearby inside player.
    • If the throw hits, the outer players scatter.
    • The hit inside player picks up the ball quickly, runs to the circle boundary, and tries to hit an outside player.
    • If they miss, they are out. If they hit, the outside player is out.

    The game continues until one team is eliminated.
    On restart, the losing team forms the circle.

    Rules:

    • If the first throw misses, the ball goes to the outer players and the hiding starts again.
    • Only outer players may throw into the circle.
    • Hit players are eliminated, and inner players are replaced when knocked out.

    Sources: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Egyetemi Nyomda, 1971.

    Rejtő róta/Dugva labda/Susolós…

    Helyszín és korosztály:
    Szabadban vagy teremben játszható. Csapatonként 12–20 fő, 10–15 évesek számára.

    Eszköz:
    Kislabda.

    Felállás:
    A két csapat körben áll. Egyik csapat kézfogással nagy kört alkot, a sarokvonalakon jelölve. A másik csapat a kör köré áll.
    A labdát valamelyik külső játékos kapja meg. A többiek vállvetve csatlakoznak mellé, és a labdát hátul adják-kapják, mintha dugdosnák.

    A játék menete:

    • A labdát rejtő játékos közelében lévő belső játékosnak dobják a labdát.
    • Ha talál, a külsők szétszélednek.
    • A megdobott belső játékos gyorsan felkapja a labdát, kifut a kör szélére, és próbál eltalálni egy külsőt. Ha mellédob, kiáll.
    • Ha eltalálja, a külső esik ki.

    A játék addig tart, míg valamelyik csapat teljesen el nem fogy.
    Újrakezdésnél a vesztes csapat megy körbe.

    Szabályok:

    • Ha a kezdő dobásnál nem találnak, a labda a külsőkhöz kerül, és ismét kezdődik a dugdosás.
    • A játék időre is játszható.
    • Csak a külsők dobhatnak be a körbe.
    • Akit eltalálnak, kiesik; ha egy belsőt dobnak ki, cserélik.

    Forrás: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye, Egyetemi Nyomda, 1971.

  • Escape from the Guards

    Escape from the Guards

    • English
    • Magyar
    • Slovenský

    Escape from the Guards

    The essence of the game:

    The field is divided into 2 halves. The players are divided into two teams. Each team has attackers and guards. At the back of both halves is a circle with a ball in it. The guards’ task is to protect the circle from the attackers of the other team. The attackers’ task is to take the ball from the circle of the other team.

    Parameters (playground, accessories):

    Outdoor court of any size (depending on the number of players) with a circle in the back with an approximate diameter of 1 m.
    Ball approximately the size of a tennis ball.

    Rules:

    • Each team consists of at least five players (guards – 2, attackers – 3).
    • The ball is located in the center of the back circle of both halves.
    • The attackers of one team try to get into the circle of the other team, while in the territory of the opponents they can freeze them when catching them.
    • They are frozen until their teammates unfreeze them by touching them.
    • If the player/s get into the opponent’s circle, they cannot be frozen.
    • The player who gets the ball from the other team and passes it to his territory ends the game and his team wins.
    • Players cannot throw the ball, but they can pass it.
    • If the hook with the ball is frozen, he must return the ball back to the opponent’s circle.
    • Players cannot leave the playing field during the entire game.

    Variation of rules:

    • In several places, instead of a ball, they used natural materials. For example, a stone, a stick, a cone, …
    • The game used to be played in such a way that frozen players could only be unfrozen by being tackled by their teammates.
    • In some cases, when there were several players, the game could also be played in elimination mode. If a player from the other team caught you, you would not be frozen, but you would be eliminated immediately.
    • It was also common for players to throw a ball or other object from a circle.

    Additional information:

    The play was also used to be performed in the oratory in Rožňava – Domka.

    GAME CONTEXT

    Origin, distribution, history:

    There are no reliable sources for the origin of the game. We were taught it by an elementary school teacher who comes from Orava.

    Who and where (did) they play?

    The game was used to be played at the Elementary Schools, but also in other places like the already mentioned Oratko.

    Further variations:

    It was played long ago, not only in the present but also in the past, more or less the same way we described it.

    METHODS USED:

    • Talking and remembering the old school and teachers

    SOURCES:

    Elementary school teacher Matilda Pytáková and our memory.

    Menekülés az őrök elől

    Játék lényege:

    A pályát két játéktérre osztják, illetve a játékosok is két csoportra oszlanak. Minden csapatban van támadó és őr. A pálya mindkét felének hátsó részén található egy kör, amelyben egy labda van. Az őrök feladata megvédeni a kört a másik csapat támadóitól. A támadók feladata, hogy elvegyék a labdát a másik csapat köréből.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):

    Kültéri pálya tetszőleges méretben (a játékosok számától függően), hátsó részén egy körrel, melynek átmérője körülbelül 1 m.
    A labda körülbelül teniszlabda méretű.

    Szabályok:

    • Minden csapat legalább öt játékosból áll (2 őr, 3 támadó).
    • A labda mindkét fél pályájának a hátsó felében lévő körben helyezkedik el.
    • A támadók feladata, hogy elérjék a másik csapat körét, miközben a másik csapat területén megfagyhatnak, ha elkapják őket.
    • A megfagyott játékosok addig nem mozoghatnak, amíg a csapattársaik meg nem érintik őket, ezáltal feloldódnak.
    • Ha egy játékos elérte az ellenfél körét, nem lehet megfagyasztani!
    • Az a játékos, aki megszerzi az ellenfél labdáját, és sikeresen átviszi azt a saját csapatának a területére, befejezi a játékot, és a csapata a győztes.
    • A játékosok nem dobhatják egymásnak a labdát, de passzolhatják.
    • Ha a labdát tartó játékost megfagyasztják, vissza kell vinnie a labdát az ellenfél körébe.
    • A játékosok nem hagyhatják el a játékterületet a játék során.

    Szabályvariációk:

    • Több helyen a labda helyett természetes anyagokat használtak, például követ, botot, tobozt stb.
    • Az is gyakori volt, hogy a játékosok egymásnak dobálták a labdát vagy más tárgyakat a körből.
    • A játékot gyakran úgy játszották, hogy a megfagyott játékosokat csak úgy tudták feloldani, ha a csapattársaik átmentek alattuk.
    • Néhány esetben, amikor több játékos volt, a játékot kieséses formában is játszották. Ha egy másik csapat játékosát elkapták, nemcsak megfagyott, hanem egyből kiesett a játékból.

    JÁTÉK KONTEXTUSA

    Eredete, elterjedése, története:

    A játék eredetéről nincsenek megbízható források. Az adatközlőnek ezt a játékot egy általános iskolai tanárnő tanította, aki Árva vidékéről származott.

    Kik és hol játszották?

    A játékot általános iskolában tornaórán, délutáni foglalkozásokon, a tornateremben, az udvaron játszották a tanulók.

    FORRÁSOK:

    Az adatgyűjtés interjúk, beszélgetések segítségével történt (általános iskolai tanárnő: Matilda Pytáková és tanítványai).

    Útek pred strážcami

    Podstata hry:

    Ihrisko sa rozdelí na 2 polovice. Hráči sa rozdelia na dva tímy. V každom tíme sa nachádzajú útočníci aj strážcovia. Na zadnej časti oboch polovíc sa nachádza kruh, v ktorom sa nachádza loptička. Úloha strážcov je chrániť kruh pred útočníkmi druhého tímu. Úloha útočníkov je zobrať loptičku z kruhu druhého tímu.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Vonkajšie ihrisko ľubovoľnej veľkosti (závisí od počtu hráčov) s kruhom v zadnej časti s približným priemerom 1 m.
    Loptička cca vo veľkosti tenisovej lopty.

    Pravidlá:

    • Každý tím pozostáva z najmenej piatich hráčov (strážcovia – 2, útočníci – 3).
    • Loptička sa nachádza v strede zadného kruhu oboch polovíc.
    • Útočníci jedného tímu sa snažia dostať do kruhu druhého tímu, pričom na území protihráčov ich pri chytení môžu zamraziť.
    • Zamrazení sú dovtedy, dokým ich neodmrazia ich spoluhráči tým, že sa ich dotknú.
    • Ak sa hráč/i dostanú do kruhu protihráča, nemôžu byť zmrazení.
    • Hráč, ktorý získa loptičku druhého tímu a prejde s ňou na jeho územie, hru ukončuje a jeho tím vyhráva.
    • Hráči si loptičku nemôžu hádzať, ale môžu si ju podať.
    • Ak by bol háč s loptičkou zmrazený, musí vrátiť loptičku naspäť do protihráčovho kruhu.
    • Hráči počas celej hry nemôžu vyjsť z hracieho poľa.

    Variácie pravidiel:

    • Na viacerých miestach namiesto loptičky používali prírodné materiály, napr. kameň, palica, šiška …
    • Bolo bežné, že hráči si mohli hádzať loptičku alebo iný predmet z kruhu.
    • Hra sa zvykla hrať tak, že zamrazených hráčov vedeli odmraziť len tým, že ich podlezú ich spoluhráči.
    • V niektorých prípadoch, keď bolo hráčov viac, sa hra mohla hrať aj na vypadávanie. Ak ťa chytí hráč z druhého tímu, nezamrazil by ťa, ale rovno by si vypadol.

    Iné poznámky:

    Hra sa zvykla hrať aj v oratóriu v Rožňave – Domka.

    KONTEXT HRY

    Pôvod, rozšírenie, história:

    Na pôvod hry neexistujú žiadne spoľahlivé zdroje. Naučila nás to učiteľka na základnej škole, ktorá pochádza z Oravy.

    Kto a kde ju hrávali?

    Hra sa zvykla hrať na ZŠ Pionierke, ale aj na iných miestach, ako sme už spomínali – oratko.

    Ďalšie variácie, verzie rozšírenia:

    Hrala sa už aj dávnejšie, nielen v prítomnosti, ale aj v minulosti, viac-menej rovnako, ako sme ju opísali my.

    POUŽITÉ METÓDY:

    • Rozprávanie sa a spomínanie na starú školu a učiteľky

    PRAMENE:

    Učiteľka zo základnej školy Matilda Pytáková a naša pamäť

    Spracovali: Gréta Kelecsényi, Lucia Gibasová, Simona Annová a Viktóriia Bezpalko

  • Kręgle / Polish bowling

    Kręgle / Polish bowling

    • English
    • Magyar
    • Polski

    POLISH BOWLING

    “kręgle ludowe” (“folk bowling”) or simply “kręgle”.

    A team game with six participants each. A traditional Polish pastime, practiced by both adults and children in Polish towns, and it was recorded that in earlier centuries the playing field was usually marked at the foot of the city walls, on a flat field. (In the crowded medieval towns there was no other place with enough room, only outside the walls.) It is also known in Silesia, Moravia, and Ukraine.
    The size of the field, together with the rules, changed over time. It is accepted that the rules also vary in today’s settlements.
    In its modern form, the playing field is rectangular, six meters long, and they draw a rectangle on the ground, and the teams place pins made of wood. In each fortress there can be twelve pins in one, two, or three rows. The method of placement is optional. Lots are drawn to decide which team begins. The members of each team are numbered, and the throwers follow one another in numerical order.
    Let us suppose that after the drawing Team A begins. Its player number one rolls or throws the ball from the baseline drawn behind the fortress into the opponent’s fortress. The throw is successful if at least two pins fall there. (After an unsuccessful throw the first player of the opponent throws or rolls.) If the throw is successful, that is, two pins of Team B have fallen, this in itself still does not mean a result. Team B’s first player may pick up the knocked-down pins and throw them one after another into Team A’s fortress. If with this pin-throw he knocks down one pin of Team A, then he regains his knocked-down pin and obtains the right to set it back up in his own fortress. If he did not knock down a pin in A’s fortress, then the unsuccessfully thrown pin becomes the loot of Team A. If at Team A, after the pin-throw, one pin falls, then now they may throw with the fallen pin, and this continues as long as there is a fallen pin, that is, until every fallen pin becomes loot.
    Whether Team B’s pin-throw is successful or unsuccessful — or whatever the outcome of the “pin battle” — next, Team B’s player number one throws or rolls the ball, and the game continues in the manner described above. They throw (roll) alternately, but always the next higher-numbered player comes.
    The game ends when one team has captured all the pins of the other. Then the winning team receives one point, a new game begins, and the other team starts. The game goes to five or ten points.

    Source:
    András Lukácsy: Népek játékai, Móra Kiadó, Budapest, 1977.

    LENGYEL TEKE

    „kręgle ludowe” („népi kréglé”) vagy egyszerűen „kręgle”.

    Csapatjáték, egyenként hat részvevővel. Hagyományos lengyel időtöltés, felnőttek és gyerekek egyaránt űzték a lengyel városokban., s feljegyezték, hogy a korábbi századokban a játékteret többnyire a várfalak tövében, sík mezőn jelölték ki. (A zsúfolt középkori városokban nem volt másutt elegendő játéktér, csak a falakon kívül.) Ismeretes Sziléziában, Morvaországban és Ukrajnában is.

    A pálya méretei, a játékszabályokkal együtt az idők folyamán változtak. Elfogadott, hogy a játékszabályok a mai településeken is változnak.

    Mai formájában a játéktér téglalap alakú, hat méter hosszú és téglalapot rajzolnak a földre, és fatelepből készült bábut helyeznek el a csapatok. Mindkét várban tizenkét bábu lehet egy, két vagy három sorban. Az elhelyezés módja tetszőleges. Sorshúzással döntik el, hogy melyik csapat kezd. Mindkét csapat tagjait számozzák, és a dobók a számok rendjében követik egymást.

    Tegyük fel, hogy a sorsolás után az A csapat kezd. Egyes számú játékosa a vár mögött húzott alapvonalról elgurítja vagy eldobja a golyót az ellenfél várába. A dobás akkor sikeres, ha ott legalább két bábu ledől. (Sikertelen dobás után az ellenfél első játékosa dob, illetve gurít.) Ha a dobás sikeres, vagyis két bábu a B csapatnál ledőlt, ez önmagában még nem jelent eredményt. A B csapat első játékosa ugyanis felveheti a ledöntött bábukat, és azokat egymás után átdobhatja az A várba. Ha ezzel a bábudobással ledönti az A csapat egy bábuját, akkor az ő ledöntött bábuját visszaszerzi, és jogot nyer arra, hogy visszaállítsa a saját várába. Ha nem döntötte le az A várban bábut, akkor a sikertelenül dobott bábu az A csapat zsákmánya lesz. Ha az A csapatnál a bábudobás után egy bábu ledől, akkor most ők dobhatnak a fekvő bábuval, s ez így megy, amíg csak fekvő bábu van, vagyis amíg minden fekvő bábuból nem lett zsákmány.

    Akár sikeres, akár sikertelen a B csapat bábukiütése – illetve akármilyen kimenetelű a „bábucsata” –, következőnek a B csapat egyes számú játékosa dob vagy gurít a golyóval, és a játék a fenti módon folytatódik. Felváltva dobnak (gurítanak), de mindig az eggyel magasabb számú játékos jön sorra.

    A játék akkor ér véget, ha valamelyik csapat a másiknak összes bábuját elzsákmányolta. Ekkor a nyertes csapat egy pontot kap, új játék indul, és a másik csapat kezd. Öt vagy tíz pontig folyik a játék.

    Forrás:

    Lukácsy András: Népek ​játékai, Móra Kiadó, Bp., 1977.

    POLSKIE KRĘGLE

    „kręgle ludowe” („ludowe kręgle”) albo po prostu „kręgle”.

    Gra zespołowa, po sześciu uczestników w każdej drużynie. Tradycyjna polska rozrywka, uprawiana zarówno przez dorosłych, jak i dzieci w polskich miastach, i zanotowano, że w dawnych wiekach pole gry wyznaczano najczęściej u podnóża murów miejskich, na równym terenie. (W zatłoczonych miastach średniowiecznych nigdzie indziej nie było wystarczająco dużo miejsca do gry, tylko poza murami.) Jest znana także na Śląsku, Morawach i Ukrainie.
    Wymiary toru wraz z zasadami gry zmieniały się z biegiem czasu. Przyjmuje się, że zasady gry zmieniają się także we współczesnych miejscowościach.
    We współczesnej formie pole gry jest prostokątne, ma sześć metrów długości, i rysuje się prostokąt na ziemi, a drużyny ustawiają kręgle wykonane z drewna. W każdym grodzie może być dwanaście kręgli w jednym, dwóch albo trzech rzędach. Sposób ustawienia jest dowolny. Losowaniem rozstrzyga się, która drużyna zaczyna. Członków obu drużyn numeruje się, a rzucający następują po sobie według kolejności numerów.
    Przypuśćmy, że po losowaniu zaczyna drużyna A. Jej zawodnik numer jeden toczy albo rzuca kulę z linii podstawowej wyznaczonej za grodem do grodu przeciwnika. Rzut jest udany, jeśli tam przewrócą się co najmniej dwa kręgle. (Po nieudanym rzucie rzuca albo toczy pierwszy zawodnik przeciwnika.) Jeśli rzut jest udany, to znaczy dwa kręgle drużyny B się przewróciły, to samo w sobie jeszcze nie oznacza wyniku. Pierwszy zawodnik drużyny B może bowiem podnieść przewrócone kręgle i przerzucić je po kolei do grodu A. Jeśli tym rzutem kręglem przewróci jeden z kręgli drużyny A, to odzyskuje swój przewrócony kręgiel i zyskuje prawo, by postawić go z powrotem w swoim grodzie. Jeśli nie przewrócił kręgla w grodzie A, to nieudanie rzucony kręgiel staje się łupem drużyny A. Jeśli u drużyny A po rzucie kręglem przewróci się kręgiel, to teraz oni mogą rzucać przewróconym kręglem i tak to trwa, dopóki jest przewrócony kręgiel, czyli dopóki każdy przewrócony kręgiel nie stanie się łupem.
    Niezależnie od tego, czy zbicie kręgli przez drużynę B jest udane czy nie — oraz niezależnie od wyniku „bitwy kręgli” — następny rzuca lub toczy kulą zawodnik numer jeden drużyny B i gra toczy się w sposób opisany wyżej. Rzucają (toczą) na zmianę, ale zawsze następuje zawodnik z następnym numerem.
    Gra kończy się, gdy jedna z drużyn zagarnie wszystkie kręgle drugiej. Wtedy zwycięska drużyna otrzymuje jeden punkt, rozpoczyna się nowa gra, a zaczyna druga drużyna. Gra toczy się do pięciu lub dziesięciu punktów.

    Źródło:
    András Lukácsy: Népek játékai, Wydawnictwo Móra, Budapeszt, 1977.

  • Wołany

    Wołany

    • English
    • Magyar
    • Polski

    Wołany

    Setup and equipment
    • The players stand in a small circle (in circular shape).
    • One player goes into the middle of the circle and holds a soft ball in his hand.
    • If there is no actual ball, another soft object can be used: e.g. a pillow, beanbag, crumpled newspaper.

    Course of the game:
    Naming, throwing:
    • The player in the middle throws the ball up, and meanwhile calls out another player (says his name).
    • The task of the chosen player is to catch the ball. If he catches it, he immediately shouts: “raz, dwa, trzy – stop!” (“one, two, three – stop!”) or simply “stop!”.

    Running and stop
    • While the chosen player is shouting, the other players run away in different directions, as far as they can.
    • When they hear “stop”, everyone must stop at once and remain motionless.

    Throwing out
    • The player in the middle, after the chosen one has shouted and everyone has stopped, may take three steps in any direction. (If the space is small, it may be limited: e.g. only one step, or even no steps at all.)
    • Then he tries to hit the chosen player with the ball.

    Switch
    • If he succeeds in hitting the player whose name was called, then that player goes into the middle of the circle and takes the ball – then may continue the game.
    • Basically there is no winner or loser: the goal of the game is fun, not competition.
    • But if you want a more competitive game, it can be introduced that the hit player receives a “warning”. For example, if he is hit three times, he is out.

    Additions and variants
    • After the “stop” shout, the player in the middle may step in a limited way (e.g. only one step), depending on how large the playing area is.
    • According to another source, the game is also known in other countries in a similar form — for example in Denmark under the name “Stanto”.
    • If you play competitively, the “three warnings – elimination” rule is a good way to make the game more exciting.

    Useful notes
    • The importance of a soft ball is emphasized: it is necessary so that the hit does not hurt anyone and does not cause injury.
    • The game is suitable for various age groups: it can be played with children, but adults can also enjoy it, e.g. at school events, camps.
    • The activity of the player in the middle (throwing + aiming) and the movement of the others provides a very good physical, coordination element to the game.

    Wołany

    Felállás és eszközök

    • A játékosok kis körben (kör alakban) állnak fel.
    • Egy játékos bemegy a kör közepébe, és egy puha labdát tart a kezében.
    • Ha nincs kifejezetten labda, lehet más puha tárgy is: pl. párna, babzsák, összegyűrt újság.

    A játék menete:

    Megnevezés, dobás:

    • A középen lévő játékos feldobja a labdát, és közben kihív egy másik játékost (kimondja a nevét).
    • A kiválasztott játékos feladata elkapni a labdát. Ha elkapja, azonnal kiált: „raz, dwa, trzy – stop!” („egy, kettő, három – megállj!”) vagy egyszerűen „stop!”.

    Futás és stop

    • Amíg a kiválasztott játékos kiált, a többi játékos elszalad különböző irányokba, amilyen messzire csak tud.
    • Amikor meghallják a „stop”-ot, mindenkinek azonnal meg kell állnia és mozdulatlanul kell maradnia.

    Kidobás

    • A középen lévő játékos, miután a kihívott kiáltott és mindenki megállt, három lépést tehet bármilyen irányba. (Ha a tér kicsi, lehet korlátozni: pl. csak egy lépést vagy akár egyáltalán nem léphet.)
    • Ezután megpróbálja a labdával eltalálni a kihívott játékost.

    Csere

    • Ha sikerül eltalálni a játékost, akinek a nevét kiáltották, akkor az a játékos megy be a kör közepére, és veszi át a labdát – majd folytathatja a játékot.
    • Alapvetően nincs győztes vagy vesztes: a játék célja a szórakozás, nem a verseny.
    • Ha viszont versenyszerűbb játékot szeretnél, bevezethető, hogy a talált játékos „figyelmeztetést” kap. Például ha háromszor eltalálják, akkor kiesik.

    Kiegészítések és variánsok

    • A „stop” kiáltása után a középen lévő játékos léphet korlátozottan (pl. csak egy lépés) attól függően, mekkora a játéktér.
    • Más forrás szerint a játék más országokban is ismert hasonló játék formájában — például Dániában „Stanto” néven.
    • Ha versenyt játszol, a „három figyelmeztetés – kiesés” szabály jó mód arra, hogy izgalmasabb legyen a játék.

    Hasznos megjegyzések

    • A puha labda fontossága kiemelt: azért szükséges, hogy a találat ne sértsen senkit, sérülést ne okozzon.
    • A játék alkalmas különböző korosztályok számára: gyerekekkel is lehet játszani, de felnőttek is élvezhetik, pl. iskolai eseményeken, táborokban.
    • A középen levő játékos tevékenysége (dobás + célzás) és a többiek mozgása nagyon jó mozgásos, koordinációs elemet ad a játéknak.

    Wołany

    Ustawienie i przyrządy
    • Gracze stają w małym kole (w kształcie koła).
    • Jeden gracz wchodzi do środka koła i trzyma w ręku miękką piłkę.
    • Jeśli nie ma wyraźnie piłki, może być inny miękki przedmiot: np. poduszka, woreczek z fasolą, zgnieciona gazeta.

    Przebieg gry:
    Nazwanie, rzut:
    • Gracz stojący w środku podrzuca piłkę i jednocześnie wywołuje innego gracza (wypowiada jego imię).
    • Zadaniem wybranego gracza jest złapać piłkę. Jeśli ją złapie, natychmiast krzyczy: „raz, dwa, trzy – stop!” albo po prostu „stop!”.

    Bieg i stop
    • Gdy wybrany gracz krzyczy, pozostali gracze uciekają w różnych kierunkach, jak najdalej tylko mogą.
    • Kiedy usłyszą „stop”, wszyscy muszą natychmiast się zatrzymać i pozostać nieruchomo.

    Wyrzucenie / trafienie
    • Gracz w środku, po tym jak wywołany krzyknął i wszyscy się zatrzymali, może zrobić trzy kroki w dowolnym kierunku. (Jeśli przestrzeń jest mała, można to ograniczyć: np. tylko jeden krok albo w ogóle nie może zrobić kroku.)
    • Następnie próbuje trafić wywołanego gracza piłką.

    Zmiana
    • Jeśli uda mu się trafić gracza, którego imię zostało wywołane, wtedy ten gracz wchodzi do środka koła i przejmuje piłkę – i może kontynuować grę.
    • Zasadniczo nie ma zwycięzcy ani przegranego: celem gry jest zabawa, a nie rywalizacja.
    • Jeśli jednak chcesz bardziej rywalizacyjnej gry, można wprowadzić, że trafiony gracz otrzymuje „ostrzeżenie”. Na przykład jeśli zostanie trafiony trzy razy, odpada.

    Uzupełnienia i warianty
    • Po okrzyku „stop” gracz w środku może zrobić ograniczoną liczbę kroków (np. tylko jeden), w zależności od tego, jak duże jest pole gry.
    • Według innego źródła gra jest znana także w innych krajach w podobnej formie — na przykład w Danii pod nazwą „Stanto”.
    • Jeśli grasz w formie zawodów, zasada „trzy ostrzeżenia – odpadnięcie” jest dobrym sposobem, by gra była bardziej emocjonująca.

    Przydatne uwagi
    • Podkreśla się znaczenie miękkiej piłki: jest potrzebna, aby trafienie nie zraniło nikogo i nie spowodowało kontuzji.
    • Gra nadaje się dla różnych grup wiekowych: można grać z dziećmi, ale dorośli też mogą ją lubić, np. na szkolnych wydarzeniach, obozach.
    • Działanie gracza w środku (rzut + celowanie) oraz ruch pozostałych daje bardzo dobrą, ruchową i koordynacyjną wartość w grze.

  • Ring

    Ring

    • English
    • Magyar
    • Polski

    Krąg (“Ring”) – detailed description
    Type: throwing–catching team game
    Age group: 10+
    Number of players: 8–20
    Equipment: wooden or thick cardboard disc, two parallel lines 8–15 meters apart

    The field
    • Two parallel lines: Team A stands behind the left one, Team B behind the right one.
    • The teams stand facing each other.
    • The middle area is the “playing field” – this is where the disc falls.

    Course of the game

    1. Starting throw
      o One player of one team (e.g. A) rolls or throws the disc across toward Team B.
      o The throw must reach the other team either in the air or rolling on the ground.
    2. Catching
      o If Team B catches the disc before it falls → Team B may take 1 big step forward toward the other team.
      o If the disc falls to the ground without being caught by the other team → Team A may step forward.
      o If the disc goes sideways or does not reach the team → irregular, new throw.
    3. Alternate throws
      o The teams always throw the disc alternately.
      o After each catch or mistake they move closer to each other, advancing between the lines.
    4. Forbidden
      o to throw intentionally in a very high arc
      o to throw too strongly so that the other side cannot catch it
      o to step out of the area behind the line at the moment of the throw
      o to step forward too early (only allowed at the referee’s signal)
    5. Goal of the game
      o The team that reaches the opponent’s line wins, or
      o throws across so that the disc passes behind the opponents standing on the other side and no one touches it → automatic victory (rare but spectacular).

    Tips
    • The teams should discuss who throws and who catches.
    • The disc may be replaced with a “softer”, flat frisbee-like object.
    • With younger children a playful, running-based variant can also be played.

    Krąg („Gyűrű”)

    Típus: dobó–elkapó csapatjáték
    Korosztály: 10+
    Létszám: 8–20
    Eszközök: fa- vagy vastag kartonkorong, két párhuzamos vonal 8–15 méterre

    A pálya

    • Két párhuzamos vonal: A csapat a bal oldalon, B csapat a jobb oldalon áll mögötte.
    • A csapatok egymással szemben helyezkednek el.
    • A középső terület a „játéktér” – ide esik a korong.

    Játék menete

    1. Kezdődobás
      • Az egyik csapat (pl. A) egyik játékosa átgurítja vagy átdobja a korongot B csapat felé.
      • A dobásnak a levegőben vagy a földön gördülve kell a másik csapathoz érkeznie.
    2. Elkapás
      • Ha a B csapat elkapja a korongot lehullás előtt → B csapat 1 nagy lépést előreléphet a másik csapat felé.
      • Ha a korong leesik a földre, anélkül, hogy az ellenfél elkapná→ A csapat léphet előre.
      • Ha a korong oldalra megy vagy nem éri el a csapatot → szabálytalan, újradobás.
    3. Váltakozó dobások
      • A csapatok mindig felváltva dobják a korongot.
      • Minden elkapás vagy hiba után közelednek egymáshoz, a vonalak között haladva.
    4. Tilos
      • szándékosan nagyon magas ívben dobni
      • túl erősen dobni, hogy a másik ne tudja megfogni
      • kilépni a vonal mögötti területről a dobás pillanatában
      • túl hamar előrelépni (csak a játékvezető jelzésére lehet)
    5. A játék célja
      • Az a csapat nyer, amelyik eléri az ellenfél vonalát, vagy
      • úgy dob át, hogy a korong átmegy a túloldalon állók mögé, és senki nem ér hozzá → automatikus győzelem (ritka, de látványos).

    Tippek

    • A csapatoknak érdemes megbeszélniük, ki dob, ki kap el.
    • A korongot lehet „puhább”, lapos frizbiszerű tárggyal helyettesíteni.
    • Kisebb gyerekekkel játékos, futó-alapú változat is játszható.

    Krąg („Pierścień”)
    Typ: drużynowa gra rzutno–chwytna
    Grupa wiekowa: 10+
    Liczba osób: 8–20
    Przyrządy: drewniany lub gruby kartonowy krążek, dwie linie równoległe oddalone o 8–15 metrów

    Boisko
    • Dwie linie równoległe: drużyna A stoi za lewą, drużyna B za prawą.
    • Drużyny stoją naprzeciw siebie.
    • Środkowa część to „pole gry” – tutaj spada krążek.

    Przebieg gry

    1. Rzut początkowy
      o Jeden z zawodników jednej drużyny (np. A) przetacza albo przerzuca krążek w stronę drużyny B.
      o Rzut musi dotrzeć do drugiej drużyny w powietrzu lub tocząc się po ziemi.
    2. Złapanie
      o Jeśli drużyna B złapie krążek zanim spadnie → drużyna B może zrobić 1 duży krok naprzód w kierunku drugiej drużyny.
      o Jeśli krążek spadnie na ziemię bez złapania przez przeciwników → drużyna A może zrobić krok naprzód.
      o Jeśli krążek poleci na bok albo nie dotrze do drużyny → nieprawidłowe, rzut powtarza się.
    3. Naprzemienne rzuty
      o Drużyny zawsze rzucają krążek na zmianę.
      o Po każdym złapaniu lub błędzie zbliżają się do siebie, przesuwając się między liniami.
    4. Zabronione
      o rzucać celowo bardzo wysokim łukiem
      o rzucać zbyt mocno, aby druga strona nie mogła złapać
      o wychodzić poza obszar za linią w momencie rzutu
      o robić krok naprzód zbyt wcześnie (można tylko na sygnał sędziego)
    5. Cel gry
      o Wygrywa ta drużyna, która osiągnie linię przeciwnika, lub
      o rzuci tak, że krążek przeleci za stojących po drugiej stronie i nikt go nie dotknie → automatyczne zwycięstwo (rzadkie, ale efektowne).

    Wskazówki
    • Drużyny powinny ustalić, kto rzuca, a kto łapie.
    • Krążek można zastąpić „miększym”, płaskim przedmiotem podobnym do frisbee.
    • Z młodszymi dziećmi można grać w zabawną, bardziej biegową odmianę.

  • Jack Frost

    Jack Frost

    • English
    • Magyar
    • Slovenský

    Jack Frost

    The essence of the game:

    The chasing player must catch all the other players so that each of them is “frozen”.

    Parameters (playground, accessories):

    A large area is recommended, but this game can be played virtually anywhere. It may require a lot of time, however.

    Rules:

    One player is selected as a chaser whose task is to catch the other players. Once the chaser touches someone, the tagged player must remain standing at the same spot and becomes “frozen”. While the chaser is chasing the remaining players, someone who is not frozen may set the frozen players free. It is enough just to touch them. A frozen player may then start moving again and the game continues.
    The game is over when all the players are frozen. The chaser then chooses a player who will be chasing in the next round.

    Variation of rules:

    If there is a lot of players in the game, several players may be selected as chasers (two, three).

    GAME CONTEXT

    Origin, distribution, history:

    A more complicated version of a regular tag. As far as we know, the game is generally played in Tornaľa (Tornalja) and its surroundings, because, as we have found out, the people living in remoter towns and villages do not know it.

    Who and where (did) they play?

    The game was played mostly by younger pupils and children, it can be played by the adults as well, though. It is recommended to be played outdoors, in a large space, but, of course, it can be played indoors, too.

    Additional information:

    The game takes a long time, but the related emotions drive the players on and do not let them get tired. The game encourages cooperation and mutual help in children (or adults). Everyone plays an important role here, without mutual help the game ends.
    With this game it is definitely true: “one for all and all for one”.

    Fagyasztócska

    Játék lényege:

    A fogónak el kell kapnia az összes játékost úgy, hogy mindenki le legyen fagyasztva.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):

    Nagy tér javasolt hozzá, de valójában bárhol lehet játszani, illetve sok idő szükséges hozzá.
    Semmiféle játékszert vagy kiegészítőt nem igényel.

    Szabályok:

    Egy fogó van, aki megpróbálja elkapni a többi játékost. Ha a fogó megérint valakit, annak mozdulatlanná kell válnia, le kell „fagynia”. Miközben a fogó a maradék játékost kergeti, valaki, aki nincs lefagyasztva, feloldhatja a fagyás alól a megfogott játékost egy érintéssel. Ekkor a lefagyott játékos újra megmozdulhat, és megy tovább a játék.
    A játéknak akkor van vége, ha az összes játékos le van fagyva. Ilyenkor választ valakit a fogó a játékosok közül, aki a következő fogó szerepét tölti majd be.

    Szabályvariációk:

    Ha sokan játszák, akkor több fogó is lehet (kettő, három).

    JÁTÉK KONTEXTUSA

    Eredete, elterjedése, története:

    A rendes fogócska egy komplikáltabb változata.
    Ismereteink szerint Tornalján (Tornaľa) és környékén van elterjedve, ugyanis tapasztalataink szerint távolabbi városok és falvak lakosai nem ismerik ezt a játékot.

    Kik és hol játszották?

    Főleg a kisiskolások, a gyerekek játszották, de akár felnőttek is játszhatják.
    Szabad ég alatt, nagy téren javasolt ezt játszani, persze beltérben is lehetséges.

    Egyéb megjegyzés:

    Sokáig tart a játék, de az izgalom az, ami hajtja a játékosokat, és nem engedi, hogy elfáradjanak.
    Ez a játék a gyerekeket (de akár a felnőtteket is) az összefogásra és a másik segítésére ösztönzi. Itt mindenki fontos szerepet tölt be, egymás segítése nélkül a játék véget ér.
    Erre a játékra kétségen kívül mondható, hogy „egy mindenkiért, mindenki egyért.”

    Mrázik

    Podstata hry:

    Naháňač musí chytiť všetkých hráčov tak, aby bol každý z nich zamrznutý.

    Parametre (ihrisko, hracie prostriedky, iné doplňujúce pomôcky):

    Odporúča sa veľký priestor, ale túto hru je možné hrať kdekoľvek, resp. hra si vyžaduje veľa času.

    Pravidlá hry:

    Určí sa jeden naháňač, ktorý sa snaží chytiť ostatných hráčov. Ak sa naháňač niekoho dotkne, ten musí zostať stáť a je „zamrznutý“.
    Kým naháňač chytá zostávajúcich hráčov, niekto, kto nie je zamrznutý, môže oslobodiť zamrznutých spoluhráčov. Stačí, ak sa ich dotkne.
    Vtedy sa zamrznutý hráč môže opäť začať pohybovať a hra pokračuje.
    Hra končí vtedy, keď sú všetci hráči zamrznutí. Následne si naháňač vyberie jedného zo spoluhráčov, ktorý bude v ďalšom kole naháňať.

    Variácie pravidiel:

    Ak je v hre veľa hráčov, môžu sa určiť viacerí naháňači (dvaja, traja).

    KONTEXT HRY

    Pôvod, rozšírenie, história:

    Komplikovanejšia verzia obyčajnej naháňačky.
    Podľa našich poznatkov je hra rozšírená v Tornali a okolí, pretože podľa našich zistení obyvatelia vo vzdialenejších mestách a dedinách túto hru nepoznajú.

    Kto a kde hral hru?

    Hru hrali predovšetkým mladší žiaci, deti, ale môžu ju hrať aj dospelí.
    Odporúča sa hrať ju pod holým nebom, na veľkom priestranstve, ale samozrejme je možné hrať ju aj v interiéri.

    Iné poznámky:

    Hra trvá dlho, ale emócie pri hre poháňajú hráčov a nedovolia im, aby sa unavili.
    Táto hra podnecuje deti (ale aj dospelých) k spolupráci a vzájomnej pomoci. Každý tu zohráva dôležitú úlohu, bez vzájomnej pomoci sa hra končí.
    Pri tejto hre rozhodne platí: „jeden za všetkých, všetci za jedného“.