Kelj fel
és játssz!

Blog

  • Görcölés

    Görcölés

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Görcölés

    The main goal is to deliver the ball into small holes located in the four corners of the playing field, while the “görcölők” (stick players) perform coordinated tasks with their sticks. Mastery requires practice, as the movements and cooperation are tightly synchronized.

    Gameplay

    Four holes are placed in the corners of the field, where players position the ends of their sticks. At each end line, one server (thrower) stands. The game is learned through progressively combined steps:

    1. Ball passing and placing:
      The server throws the ball across the field, then runs to a corner hole and raises a hand to receive the return pass. The returning player throws the ball back, and the receiving player places it into the hole. Players practice this alternately.
    2. Görcölés (stick clashing):
      The stick players lift their sticks from the holes, run toward each other along the field edge, clash their sticks at least once, then return to place them back.
    3. Combining the two tasks:
      After the ball is thrown, the stick players may leave their holes and try to reclaim them with their sticks before the returning player places the ball into the hole.

    Once these basics are mastered, a new rule is introduced: ball hitting. Stick players may strike the incoming ball from the boundary line, sending it far away. This gives them more time to perform additional görcölések (stick clashes), which score points. Attention, safe movement, and timing are crucial.

    Rules

    In the six-player version, one player with a stick stands at each corner hole. At the moment of the throw, paired players run to the center line, clash sticks, then return. Meanwhile, the ball is returned and the receiver attempts to place it in the hole.
    If successful, the stick players switch roles with the servers. If not, passing continues and the next pair performs görcölés.

    Variants

    The number of görcölések is shouted out loud, restarting from one at each run. For competitive formats, a judge or recorder keeps track of points.

    Context

    The game is traditionally played by boys and girls from about ages 10–12 and up. Typical field size is at least 10×20 meters, using a ball and wooden sticks.
    Stick players must always watch the ball and the risk to their empty hole: if the ball is far away due to inaccurate passes, they can safely continue görcölés to earn points. The excitement of the game comes from last-second dashes back to the holes.

    Sources and Methods

    The documentation draws on interviews, archival research, and earlier folklore game collections. Notable references include works by László János Hintalan and Gyula Hajdu (Magyar népi játékok gyűjteménye. Bp., 1971).  .

    Görcölés

    A játék lényege, hogy a labdát eljuttassák a pálya négy sarkában lévő lyukakba, miközben a „görcölők” botjaikkal különböző feladatokat végeznek. A játék elsajátításához gyakorlás szükséges, mivel a mozdulatok és együttműködések összehangoltak.

    A játék menete

    A pálya négy sarkában lyukak találhatók, ide helyezik a játékosok a botjaik végét. A pálya két végén adogatók állnak. A játék több mozzanat egymásra épülésével tanulható meg:

    • Labdapassz és lyukba helyezés: az adogató átdobja a labdát, majd egy lyukhoz fut, ahol felemelt kézzel várja a visszadobást, és lehajolva a lyukba helyezi a labdát. Ezt a túloldali játékossal felváltva gyakorolják.
    • Görcölés: a botjaikat a lyukból kiemelő botosok egymás felé futnak, botjaikat legalább egyszer összeütik, majd visszafutnak és újra a lyukba helyezik.
    • A két mozzanat kombinálása: a labda átdobásának pillanatában a görcölők elhagyhatják helyüket, és megpróbálhatják elfoglalni a lyukat, mielőtt a passzoló játékos a labdát elhelyezi.

    A begyakorlás után belép a labda elütése: a botosok a vonalról elüthetik az átdobott labdát, ezzel messzire küldve azt. Ez időt ad számukra minél több görcölésre, vagyis pontszerzésre. A játék során fontos a biztonság és a pontos helyezkedés.

    Szabályok

    A hatszemélyes változatban minden saroknál egy-egy görcölő áll botjával. A labdadobás pillanatában a párosok a felezővonalig futnak, összekoccantják a botokat, majd visszatérnek. Közben a labdát visszadobó játékos igyekszik a lyukba helyezni azt. Siker esetén a szerepek felcserélődnek: a görcölők adogatókká válnak, az adogatók pedig görcölőkké. Ha nem sikerül a behelyezés, folytatódik a passzolgatás és a következő páros görcölhet.

    Szabályvariációk

    A görcölések számát hangosan kell kiáltani, és minden összefutásnál újrakezdődik a számolás. A játék versenyformában bíróval vagy jegyzővel játszható, akik a pontokat rögzítik.

    Játék kontextusa

    A játékot 10–12 éves kortól játszották, fiúk és lányok egyaránt. A játékterület általában legalább 10×20 méteres, és labdán kívül ütőfák szükségesek hozzá.


    A görcölők fontos készsége, hogy folyamatosan figyeljék a labda helyzetét és azt, mennyire van veszélyben az elhagyott lyuk. Ha a dobók még messze vannak a labdától, érdemes minél többet görcölni, mert így gyűjthetők a pontok. A játék izgalmát az időzítés adja: derültséget és feszültséget teremt, amikor a görcölők az utolsó pillanatban rohannak vissza a lyukhoz.

    Forrás:

    Hintalan László János, tanár

    Irodalom: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).

    *** 

    Vajdasági változat:

    A játékosok száma: 6 fő. A pályát előzetesen ki kell rajzolni, téglalap alakúra. A téglalap négy sarkába ásni kell egy-egy kis gödröt. Négy játékosnak van bot a kezében. Minden játékos a bottal egy-egy gödörhöz áll, és a bot egyik végét belehelyezi a gödörbe. A pálya hosszabb oldalán egymással szemben állók lesznek a párok. A pálya rövidebb oldalainak felénél áll az a kettő játékos, akiknek nincsenek botjaik. Ők a kapusok.

    A labda az egyik kapusnál van, ő kezdi a játékot azzal, hogy átdobja a labdát, a szembeni oldalon álló egyik botosnak, akinek el kell találnia (elütni) a labdát a botjával. A labda elütéséhez ki kell vennie a botot a gödörből a játékosnak A másik kapus megpróbálja gyorsan megszerezni az elütött labdát és igyekszik minél előbb beletenni a megszerzett labdát az üres gödörbe, mielőtt a labdát elütő játékos vissza tenné a gödörbe a botot/ütőt. Ha előbb sikerül az üres gödörbe bele tennie labdát, mint ahogy a labdát elütő játékos visszateszi a botját, akkor az az ütőpár cserél a kapusokkal.

    Úgy is játszották, hogy a labda elütése után, az ütőjátékos a pálya hosszabbik oldalán  összefut a párjával és botjukkal háromszor összeütnek, majd visszafutnak a helyükre. Így a kapusoknak több idejük volt, hogy az üres gödörbe a labdát bele tegyék.

    Korcsoport: 14 éves kortól

                                                                                                                          Zentagunaras (Vajdaság)

    Gorcolješ


    Suština igre je da se lopta ubaci u rupe koje se nalaze u četiri ugla terena, dok „gorcolješi“ obavljaju različite zadatke pomoću svojih štapova. Savladavanje igre zahteva vežbu, jer su pokreti i međusobna saradnja strogo usklađeni.

    Tok igre
    U četiri ugla terena nalaze se rupe u koje igrači stavljaju krajeve svojih štapova. Na oba kraja terena stoje dodavači. Igra se uči kroz nekoliko međusobno povezanih faza:

    1. Dodavanje lopte i ubacivanje u rupu: Dodavač prebaci loptu na drugu stranu terena, zatim dotrči do jedne rupe, gde podignutom rukom čeka povratno dodavanje. Kada primi loptu, saginje se i stavlja je u rupu. Ovo se naizmenično vežba sa igračem sa suprotne strane.
    2. Gorcoljenje (udaranje štapova): Igrači sa štapovima ih podižu iz rupa, trče jedan prema drugom i barem jednom udare štapovima jedan o drugi, zatim se vraćaju i ponovo ih stavljaju u rupe.
    3. Kombinacija dve faze: U trenutku kada se lopta prebacuje preko terena, „gorcolješi“ mogu napustiti svoje rupe i pokušati da ih zauzmu pre nego što igrač koji vraća loptu uspe da je ubaci u rupu.

    Nakon što se sve ovo uvežba, uvodi se i izbijanje lopte: igrači sa štapovima mogu iz linije udariti prebačenu loptu i poslati je daleko. To im daje više vremena da izvedu što više „gorcoljenja“, odnosno da osvoje više poena. Tokom igre važne su bezbednost i pravilno pozicioniranje.

    Pravila
    U varijanti za šest igrača, u svakom uglu stoji po jedan „gorcolješ“ sa štapom. U trenutku kada se lopta baci, parovi trče do sredine terena, sudare štapove i vraćaju se. U međuvremenu, igrač koji vraća loptu pokušava da je ubaci u rupu. Ako uspe, uloge se menjaju: „gorcolješi“ postaju dodavači, a dodavači postaju „gorcolješi“. Ako ne uspe, dodavanje se nastavlja, a sledeći par može da gorcoljiše.

    Varijacije pravila
    Broj udaraca (gorcoljenja) izgovara se naglas, a brojanje se ponovo počinje pri svakom novom trku. U takmičarskoj verziji potreban je sudija ili zapisničar koji beleži osvojene poene.

    Kontekst igre
    Igru su igrala deca od 10–12 godina, i dečaci i devojčice. Teren je obično najmanje 10×20 metara, a pored lopte potrebni su i drveni štapovi.

    Važna veština „gorcolješa“ je da neprestano prate gde se lopta nalazi i koliko je napuštena rupa ugrožena. Ako su dodavači daleko od lopte, isplati se izvesti što više udaraca, jer se tako osvajaju poeni. Uzbuđenje igre potiče od tajminga – napetost i zabava najjači su kada se igrači u poslednjem trenutku vraćaju do rupa.

    Izvori i metode
    Hintalan László János, profesor
    Literatura: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Budimpešta, 1971).

  • Ball Hitting

    Ball Hitting

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Ball Hitting

    The game requires a ball and a bat. The bat was usually just a stick, but sometimes one end was carved flat to give it a more paddle-like shape.

    The first player holds the ball and the bat. The other players spread out across the field and wait for the ball. The first player, who has the bat, hits the ball. There is no fixed rule for how the ball must be hit—players may strike it in any manner they prefer.

    The other players try to catch the flying ball while running toward it. Whoever manages to catch the ball becomes the next hitter. If no one catches the ball, the previous hitter hits again. The game can also be played in teams, with points collected.

    Recommended age group: from 12 years

    Location: Topolya (Vojvodina)

    Labdaütés

    A játékhoz szükség van egy labdára és egy ütőre. Az ütő rendszerint csak egy bot volt, de előfordult az is, hogy az egyik végét megfaragták laposra, hogy ütőszerű formája legyen.

    Az első játékos fogja a labdát és az ütőt. A többi játékos a térben szétszóródva áll és várja a labdát. Az első játékos, akinél a bot (ütő) van, elüti a labdát. A labda ütésének módja nincs meghatározva, tetszés szerint lehet ütni a labdát. A többi játékos igyekszik elkapni a repülő labdát, úgy hogy közben futnak. Akinek sikerül elkapni a labdát, az lesz a következő ütő. Ha nem sikerül senkinek sem elkapni a repülő labdát, akkor az előző ütő üt újra. Lehet csapatokban is játszani és gyűjteni a pontokat.

    Korcsoport: 12 éves kortól

                                                                                                                                Topolya (Vajdaság)

    Udarenje lopte

    Za igru su potrebni lopta i palica. Palica je obično bila samo običan štap, ali se dešavalo da je jedan njen kraj bio obrezan i spljošten kako bi podsećao na pravi reket.

    Prvi igrač drži loptu i palicu. Ostali igrači stoje raštrkani po terenu i čekaju loptu. Prvi igrač udara loptu palicom. Način udarca nije unapred određen – loptu može udariti kako želi. Ostali igrači trčeći pokušavaju da uhvate loptu dok je još u vazduhu. Onaj ko uspe da je uhvati postaje sledeći udarač. Ako niko ne uspe da uhvati loptu, tada prethodni udarač ponovo udara.

    Igra se može igrati i u timovima, pri čemu se mogu skupljati poeni.

    Uzrast: od 12 godina.

    Mesto: Bačka Topola (Vojvodina).

  • Playing with the Bat

    Playing with the Bat

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Playing with the Bat

    This game is played with two teams standing in a circle. One team stands inside the circle — they are the batters — while the other team stands outside the circle and acts as the ball catchers. The two concentric circles should be set at an appropriate distance from each other.

    A member of the inner team hits the ball toward the outer team. The players outside run and spread out in an attempt to catch the ball before it hits the ground. If they manage to catch it, the two teams switch roles. If they don’t, they throw the ball back to the inner team and the next player in the inner circle takes a turn at hitting.

    Players may keep score, or they can simply continue playing until they get tired of the game.

    Age group: 12+

    Recorded in Kishegyes (Vojvodina)

    Ütőre-játszás

    Ezt a játékot kettő csapatban kell játszani, körben állva. Az egyik csapat van a körön belül, ők lesznek az ütők, a másik csapat pedig a körön kívül áll és ők lesznek a labda elkapók. A két koncentrikus kör egymástól kellő távolságra áll.

    A benti csapat egyik tagja elüti a labdát a kintiek felé. Azok futva és szétszóródva igyekeznek elkapni a labdát, mielőtt az leesik a földre. Ha sikerül elkapni a labdát, akkor a két csapat cserél, ha nem sikerült, akkor visszadobják a bentieknek és a benn álló csapat második játékosa üt.

    Lehet pontokat gyűjteni, vagy csak addig játszani, amíg meg nem unják a játékosok.

    Korcsoport: 12 éves kortól

                                                                                                                            Kishegyes (Vajdaság)

    Igra na reket

    Ova igra se igra u dva tima koji stoje u krugu. Jedan tim se nalazi unutar kruga – oni su udarači, dok drugi tim stoji izvan kruga – oni su hvatači lopte. Dva koncentrična kruga su na odgovarajućem rastojanju jedan od drugog.

    Jedan igrač iz unutrašnjeg tima udara loptu prema spoljašnjem timu. Igrači iz spoljašnjeg tima trče i pokušavaju da uhvate loptu pre nego što padne na tlo. Ako uspeju da je uhvate, timovi menjaju mesta. Ako ne uspeju, vraćaju loptu unutrašnjem timu i sledeći igrač iz unutrašnjeg tima udara loptu.

    Igra se može igrati na poene ili jednostavno dok igrači ne izgube interesovanje.

    Uzrast: od 12 godina.

    Mesto: Mali Iđiš (Vojvodina).

  • Hole Ball

    Hole Ball

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Hole Ball

    You have to dig a hole in the ground large enough for the ball to fit into. A spot must be marked from where the ball is hit with a stick. The goal is to get the ball into the hole. The players take turns hitting the ball until someone manages to hit it into the hole. The player who succeeds earns one point. If they do not succeed, the next player takes their turn, also from the designated hitting spot. Each player gets multiple turns, and the winner is the one with the most points.

    Age group: from 14 years old

    Horgos (Vojvodina)

    Lyukba-labda

    A földbe akkora gödröt kell ásni, hogy a labda bele férjen. Ki kell jelölni egy helyet, ahonnan a labdát elütjük egy bottal. Az a cél, hogy a labda a gödörbe menjen. A játékosok egymást követően ütik a labdát, amíg valakinek bele nem sikerül ütnie a labdát a gödörbe. Akinek sikerül, az a játékos kap egy pontot. Ha nem sikerül, akkor üt a következő játékos, színtén a kijelölt ütőhelyről. Minden játékos többször is sorra kerül és az lesz a győztes, akinek a legtöbb pontja lesz.

    Korcsoport: 14 éves kortól

    Horgos (Vajdaság)

    Lopta u rupu

    U zemlji je potrebno iskopati rupu dovoljno veliku da lopta može da stane u nju. Treba obeležiti mesto odakle će se lopta udarati štapom. Cilj igre je da lopta uđe u rupu.

    Igrači naizmenično udaraju loptu sve dok neko ne uspe da je ubaci u rupu. Onaj ko uspe, dobija jedan poen. Ako ne uspe, na redu je sledeći igrač, koji takođe udara loptu sa označenog mesta za udaranje.

    Svaki igrač dolazi na red više puta, a pobednik je onaj ko sakupi najviše poena.

    Uzrast: od 14 godina.

    Mesto: Horgoš (Vojvodina).

  • Knockout Catch

    Knockout Catch

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Knockout Catch

    Players must line up in two teams. Each team has the same number of players, e.g. 3–3. A rectangular field must be marked out with a dividing line in the middle. One team throws the ball to the other team. The goal is for someone on the receiving team to catch the ball.

    If someone successfully catches the ball, they throw it back to the opposing team, but they must throw it from the spot where they caught it. If the ball slips out of a player’s hand after they have caught it, that player is out and must leave the field. If the ball hits a player, they are knocked out and must also leave the field.

    If the flying ball doesn’t hit anyone and no one manages to catch it, it simply has to be thrown back to the opposing team. The team whose players are eliminated more slowly wins.

    Age group: From 10–11 years old

    Horgos (Vojvodina)

    Kiszorító-kiütőcske

    Kettő csapatban kell felállni a játékosoknak. Mind két csapatban ugyan annyi játékos van, pl. 3-3. Egy téglalap alakú pályát ki kell jelölni, középen egy választóvonallal. Egyik csapat dobja a másiknak a labdát. A cél az, hogy a labdát el tudja valaki kapni a másik csapatból. Ha sikerült valakinek elkapnia a labdát, az visszadobja az ellenfél csapatnak, de onnan kell dobnia, ahol a labdát elkapta. Ha kiesik a labda a játékos kezéből, miután elkapta a labdát, akkor kiesik a játékból és le kell mennie a pályáról. Ha a labda eltalálja a játékost, akkor kiütötték és szintén el kell hagynia a pályát.

    Ha a repülő labda nem talál el senkit és nem is sikerült senkinek sem elkapnia, akkor csak egyszerűen vissza kell dobni az ellenfél csapatnak. Az a csapat győz, akinek később fogynak el a játékosai.

    Korcsoport: 10-11 éves kortól

                                                                                                                               Horgos (Vajdaság)

    Igra izbacivanja i gađanja.

    Igra se igra u dva tima. Oba tima imaju isti broj igrača, na primer 3-3. Potrebno je označiti pravougaoni teren, podeljen linijom u sredini. Jedan tim baca loptu drugom timu. Cilj igre je da neko iz suprotnog tima uhvati loptu. Ako neko uspe da uhvati loptu, baci je nazad timu koji je bacio, ali sa mesta gde je uhvatio loptu. Ako lopta ispadne iz ruku igrača koji ju je uhvatio, taj igrač izlazi iz igre i mora da napusti teren. Ako lopta pogodi igrača, on je „kičen“ i takođe mora napustiti teren.

    Ako lopta u vazduhu ne pogodi nikog i niko je ne uhvati, jednostavno se vraća protivničkom timu. Pobedi tim čiji igrači kasnije nestanu sa terena.

    Uzrast: od 10 do 11 godina.

    Mesto: Horgoš (Vojvodina).

  • Pilicézés

    Pilicézés

    • English
    • Magyar
    • Српски

    Pilicézés

    How the game is played:
    The pilice (a sharpened stick) is placed on the ground, and with the bat (another stick) you strike the sharpened end of the pilice so that it flips up into the air. Once the pilice is airborne, you must hit it with the bat and send it as far as possible. The most skilled player is the one who hits the pilice the farthest.

    The game could also be played by marking a target that players had to hit. The winner was the one who hit the target the most times.

    Age group: From 12 years old

    Horgos (Vojvodina)

    Pilicézés

    A játék menete: A pilicét (meghegyezett bot) a földre kellett helyezni és az ütővel (egy másik bot)

    a pilice meghegyezett végére rá kellett ütni úgy, hogy a pilice a levegőbe repüljön. A magasba repült pilicét az ütővel el kellett találni és jó messzire elütni. A játékban az bizonyul a legügyesebbnek, aki legtávolabbra ütötte el a pilicét.

    A játékot úgy is lehetett játszani, hogy kijelöltek egy célpontot, amit el kellett találni. A győztes az lett, aki legtöbbször eltalálta a célpontot.

    Korcsoport: 12 éves kortól

    Horgos (Vajdaság)

    „Pilicézés”

    Tok igre: Pilic (oštreni štap) se postavljao na zemlju, a udarcem štapom (drugim štapom) trebalo je udariti oštreni kraj pilica tako da pilic poleti u vazduh. Pilic koji je odleteo u visinu trebalo je ponovo pogoditi štapom i udariti ga što dalje. Najspretniji igrač bio je onaj koji je najdalje udario pilic.

    Igra se može igrati i tako da se označi cilj, koji treba pogoditi. Pobednik je onaj koji najviše puta pogodi cilj.

    Uzrast: od 12 godina.

    Mesto: Horgoš (Vojvodina).

  • Botos

    Botos

    • English
    • Magyar
    • Română

    Botos (also called storking, swallowing: stick-throwing)

    Essence of the game:
    The “leader” throws his stick into the air, and the others, standing about 20–30 meters away, try to hit the flying stick with their own throws. Whoever succeeds gets to throw next and becomes the new leader. (This game requires great skill and accurate aim. Shepherd children could in this way also learn to hit running or flying game.)

    It was widespread throughout the country, with different names and slightly different rules.

    Parameters (playing field, equipment, other accessories):
    The playing field is a roughly 30-meter circle marked out on a large meadow or field.
    A strong stick about 1 meter long, also called koszt or stake.
    Number of players: at least two, but more children can participate.

    Rules:
    The players stand in a line and throw their sticks as far as possible in one direction. The one who throws the farthest becomes the first leader.
    The leader tosses his stick into the air; the others, from a distance of 25–30 meters, try to hit the thrown, flying stake with their own stakes.

    Additional notes:
    The game was common among shepherd children. It required a precise, steady hand.

    Origin, distribution, history:
    It could be found in all regions where children tended animals.

    Who played it, and where?
    Children, while herding animals in the fields.

    Source:
    László János Hintalan, teacher
    Literature: Gyula Hajdu: Collection of Hungarian Folk Games (Budapest, 1971).

    Botos (gólyázás, fecskézés: bothajító)

    Játék lényege: A „vezér” feldobja a botját, és a többiek kb. 20–30 méter távolságból megpróbálják dobásaikkal a repülő botot eltalálni. Akinek sikerült, legközelebb az dob, ő lesz a vezér. (Nagy ügyességet, biztos célzást kívánó játék. A pásztorkodó gyermekek ily módon a futó vagy repülő vadat is eltalálták.)

     Más-más elnevezésekkel és szabályokkal országosan elterjedt volt.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):           A játéktér a nagy mezőből rétből kiszakított körülbelül 30 méter alakú kör.

    Kb. 1 méter hosszúságú erős bot, amit kosztnak vagy karónak is hívtak.

    A játékosok száma: legkevesebb kettő, de több gyerek is játszhatja

    Szabályok: A játékosok egy vonalba állnak és eldobják minél messzebbre egy irányba a botjukat. Aki a legmesszebbre dobja az az első vezér.

    A vezér feldobja a botját, a többiek 25-30 méter távolságból megpróbálják a feldobott repülő karót a saját karójukkal eltalálni.

    Egyéb megjegyzés: A játék a pásztor gyerekek körében elterjedt. Pontos, biztosan célzó kéz kellett hozzá.

    Eredete, elterjedése, története: Minden olyan vidéken ahol a gyerekek őrizték az állatokat, megtalálható.

    Kik és hol játszották? Gyerekek, a mezőn állatőrzés közben

    Forrás:

    Hintalan László János, tanár

    Irodalom: Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).

    Denumirea jocului: Aruncător de bastoane

    Esența jocului:
    „Liderul” aruncă bota în aer, iar ceilalți, aflați la aproximativ 20–30 de metri distanță, încearcă să lovească bățul zburător cu propriile lor aruncări. Cine reușește să îl lovească devine liderul următor. (Este un joc care necesită multă îndemânare și o țintire sigură. Copiii ciobani, în acest fel, își exersau abilitatea de a lovi vânatul aflat în fugă sau în zbor.)
    Jocul a fost răspândit la nivel național, având denumiri și reguli diferite.

    Parametri / Caracteristici (loc de joacă, obiecte de joc, alte accesorii):
    Locul de joacă este un cerc cu diametrul de aproximativ 30 de metri, delimitat pe o pajiște.
    Un băț solid, de circa 1 metru lungime, numit uneori și țăruș.
    Numărul de jucători: cel puțin doi, dar poate fi jucat și de mai mulți copii.

    Reguli:
    Jucătorii se aliniază și își aruncă bastoanele cât pot de departe într-o direcție. Cel care aruncă cel mai departe devine primul lider.
    Liderul aruncă bota în aer, iar ceilalți, de la o distanță de 25–30 de metri, încearcă să lovească țărușul aflat în zbor cu propriile lor bețe.
    Cine reușește să îl lovească devine următorul lider.

    Mențiuni:
    Jocul era răspândit în rândul copiilor ciobani. Era necesară o mână sigură și o țintire precisă.

    Origine, răspândire, istorie:
    Se întâlnea în toate regiunile în care copiii păzeau animale.

    Cine se jucau și unde?
    Copiii, pe câmp, în timp ce păzeau animalele.

    Sursă:

    László János Hintalan, profesor

    Literatură: Gyula Hajdu: Culegere de jocuri populare maghiare (Bp., 1971).

  • Csülközés

    Csülközés

    • English
    • Magyar
    • Română

    Csülközés

    Game names: csülközés, csűrözés, csőszölés, csigézés, kecskézés (a team target game played with throwing sticks)

    Essence of the game

    Throwing sticks was once a hunting method: with a strong enough stick, hunters could break the leg of a small animal (e.g., a deer). Csülök means the lower part of the leg, which may be the origin of the game’s name. In the game, players aim their sticks at the set-up “csülök,” and after the throw they must run back behind the throwing line before the csősz (keeper) touches them.

    Age group

    • Recommended from age 8; adults may also play.

    Gender

    • Traditionally played mostly by boys, but suitable for mixed groups as well.

    Number of players

    • 2–10 players.

    Play area

    • At least 6 × 10 meters.

    Equipment

    • Csülökfa (“goat”): a three-branched stick about 25–30 cm long, or a wooden cylinder 4–5 cm thick, sharpened on one end.
    • One stick (60–70 cm long) for each player.
    • Chalk, stone, or similar items for marking the field.

    Rules and gameplay
    1. Selecting the csősz (keeper)

    Draw the throwing line, and set up the csülök in a small circle 6–8 meters away.
    The keeper is chosen by stick-kicking:

    1. Players stand next to each other.
    2. They press one end of their stick against their foot and hold the other end in their hand.
    3. With a strong backward-then-forward leg swing, they kick the stick.
    4. The one whose stick lands closest to the throwing line becomes the keeper.

    The keeper stands sideways at the line of the csülök so the flying sticks are less likely to hit them.

    2. Throwing and running

    • Players throw in order, but the order is not fixed.
    • Whoever hits the csülök immediately runs for their own stick.
    • Whoever misses steps aside and waits until someone knocks over the csülök.
    • After a hit, several players may run for their sticks at once.

    Tasks of the keeper:

    1. Reset the csülök in the center of the circle as quickly as possible.
    2. Try to touch the returning players on their body with the keeper’s stick.
      1. Only body contact counts; hitting the player’s stick does not.

    Whoever is touched becomes the new keeper.

    Players line up again behind the throwing line in the order they return.

    Rule variations

    • If no one hits the csülök, everyone still runs along with the last thrower. The keeper may touch anyone (there is nothing to reset).
    • The keeper may only touch players who have already picked up their stick.
    • If the keeper approaches too quickly, a player may choose not to pick up their stick and simply walk back. They miss one throw but avoid becoming the keeper.
    • Throwers may not touch the csülök nor hinder the keeper.
    • The best throw is when the csülök flies far, but the stick stays near — the keeper must run farther, giving the thrower time to get back.
    However, a miss means the player’s stick itself might fly far, making it harder to retrieve.

    Teaching the game – recommended stages
    1. Practicing throwing without a keeper.
    2. Playing the full game with a keeper.
    3. Introducing the “saving” rule.
    4. Practicing stick-kicking for selecting the keeper.
    Game context

    Csülközés was known in all Hungarian-speaking regions where people kept livestock.
    Comenius recorded the game already in 1685 under several names. It was a pastime of shepherds who used the tools of their everyday work — sticks and branches.

    Who played it and how?

    The target (“goat”, “csige”, “csülök”) was usually:
    • a three-branched, 25–30 cm stick,
    or
    • a 4–5 cm thick sharpened wooden cylinder.

    The keeper set the target in a circle about 3 meters across. Players threw from a distance using a sideways swinging motion. After a hit, each ran for their own stick. The keeper had to reset the target first, then touch one of the runners with a long flexible stick.

    The keeper was selected by backward stick-throwing or stick-kicking.

    Safety considerations

    • No one should stand directly behind the thrower — the backward swing of the stick can easily hit someone.
    • The keeper may only touch the players’ bodies; beginners should avoid “fencing” or raising the stick above waist height.

    Sources

    • Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Budapest, 1940)
    • Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Budapest, 1971)
    • Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

    Csülközés

    A játék elnevezése: csülközés, csűrözés, csőszölés, csigézés, kecskézés (hajítófával célzó csoportos sportjáték.)

    A játék lényege:

    A botdobással régen vadásztak is: megfelelő erősségű karóval kisebb állatok (pl. őz) lábát el tudták törni. A csülök a láb alsó része, a játék neve innen is származhat. A játék során a játékosok botjaikkal megcélozzák a felállított „csülköt”, majd a dobás után igyekeznek gyorsan visszajutni a dobóvonal mögé, mielőtt a csősz megérinti őket.

    Korosztály:

    • 8 éves kortól ajánlott; felnőttek is játszhatják.

    Nemek:

    • Elsősorban fiúk játéka volt, de vegyesen is játszható.

    Létszám:

    • 2–10 fő.

    Játéktér:

    • Minimum 6 × 10 méteres terület.

    Eszközök:

    • Csülökfa (kecske): háromágú, kb. 25–30 cm hosszú gally, vagy 4–5 cm vastag, egyik végén hegyes fahengerke.
    • Minden játékosnak egy bot (60–70 cm hosszú).
    • A pálya kijelöléséhez kréta, kő, vagy más jelölőeszköz.

    A játék menete és szabályai:

    1. A csősz kiválasztása

    Húzzuk meg a dobóvonalat, ennek 6–8 méteres távolságába egy kis körbe állítsuk fel a csülköt.
    A csősz kiválasztása botrúgással történik:

    1. A játékosok egymás mellé állnak.
    2. Botjuk egyik végét a lábfejhez szorítják, a másik végét kézben tartják.
    3. Erős láblendítéssel (hátra, majd előre) kirúgják a botot.
    4. Akinek a botja a legközelebb esik a dobóvonalhoz, az lesz a csősz.

    A csősz a csülök vonalában, oldalra áll, hogy ne találják el a botok.

    2. Dobás és futás

    • A játékosok sorban dobnak, állandó sorrend nincs.
    • Aki eltalálja a csülköt, az azonnal kifut a saját botjáért.
    • Aki nem talál, félreáll a vonal szélére, és vár, amíg valaki ledönti a csülköt.
    • Találat után többen is futhatnak egyszerre a botjukért.

    A csősz feladatai:

    1. A csülökfát mielőbb visszaállítani a kör közepébe.
    2. A visszafelé futó játékosokat megpróbálja botjával testén megérinteni.

    Csak a testérintés érvényes; a botjuk megütése nem számít.

    Akit elér, az lesz az új csősz.

    A befutó játékosok érkezési sorrendben állnak ismét a dobóvonal mögé.

    Szabályvariációk

    • Ha senki sem találja el a csülköt, akkor is mindenki kifut az utolsó dobóval. A csősz bárkit megérinthet (nincs mit felállítania).
    • A csősz csak akkor érinthet meg valakit, ha az már megfogta a botját.
    • Ha a csősz túl gyors, a játékos dönthet úgy, hogy nem veszi fel a botját, hanem visszasétál a vonalhoz. Így egy dobás kimarad, de nem lesz csősz.
    • A dobók nem nyúlhatnak a csülökhöz, és a csőszt nem akadályozhatják.
    • A legjobb dobás az, amikor a csülök messzire repül, a bot viszont közel marad — így a csősz messzire fut, a dobó pedig gyorsabban visszaér. Kockázat: ha nincs találat, a bot repül messzire, és a játékosnak kell érte futnia.

    A játék betanítása – javasolt fokozatok:

    1. A dobás gyakorlása csősz nélkül.
    2. A játék rendesen, csősszel.
    3. A „mentés” szabály bevezetése.
    4. A csősz kiválasztásához a botrúgás begyakorlása.

    Játékkontextus:

    A csülközés minden magyarlakta területen ismert volt, ahol állattartással foglalkoztak.
    Comenius már 1685-ben feljegyezte a játékot, többféle néven. A játék a pásztorok szórakozása volt, akik a mindennapi eszközeiket — botokat, gallyakat — használták hozzá.

    Kik és hogyan játszották?

    A célpont („kecske”, „csige”, „csülök”) általában:

    • háromágú, kb. 25–30 cm-es gally
      vagy
    • 4–5 cm átmérőjű, hegyes fahenger.

    A csősz kb. 3 méter átmérőjű körben állította fel a kecskét. A játékosok rádobásnyi távolságból, oldalsó csóváló mozdulattal céloztak. Találat után mindenki a saját botjáért futott vissza. A csősznek előbb vissza kellett állítania a kecskét, majd hosszú, hajlékony botjával megérinteni valamelyik futót.

    A csősz kijelölése bothátradobással vagy botelrúgással történt.

    Balesetvédelmi szempontok:

    • A dobó mögé soha ne álljon senki — a hátra lendített bot könnyen megütheti a mögötte várakozót.
    • A csősz csak testet érinthet; kezdőknél kerüljük a „vívást”, ne emeljük derékmagasság fölé az érintést.

    Források:

    • Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Bp., 1940)
    • Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971)
    • Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

    Csülközés

    Denumirile jocului: csülközés, csűrözés, csőszölés, csigézés, kecskézés (joc sportiv de echipă cu țintire folosind bâte de aruncat)

    Esența jocului

    Aruncarea bâtei era odinioară și o metodă de vânătoare: cu un par suficient de puternic se putea rupe piciorul unui animal mic (ex. căprioară). Csülök înseamnă partea inferioară a piciorului — de aici provine probabil numele jocului. În joc, jucătorii aruncă bâtele spre „csülök”-ul așezat, iar după aruncare trebuie să fugă înapoi în spatele liniei de aruncare înainte ca csősz (paznicul) să îi atingă.

    Vârsta recomandată

    • De la 8 ani în sus; pot juca și adulții.

    Sexe

    • A fost în principal un joc de băieți, dar poate fi jucat mixt.

    Număr de jucători

    • 2–10 jucători.

    Spațiul de joc

    • Minimum 6 × 10 metri.

    Echipament

    • Csülökfa („capra”): o creangă cu trei ramuri de aproximativ 25–30 cm, sau un cilindru de lemn de 4–5 cm grosime, ascuțit la un capăt.
    • O bâtă de 60–70 cm pentru fiecare jucător.
    • Creta, piatră sau alte marcatoare pentru delimitarea terenului.

    Regulile jocului

    1. Alegerea csősz-ului (paznicul)

    Se trasează linia de aruncare, iar la 6–8 metri se așază csülök-ul într-un cerc mic.
    Paznicul este ales prin lovirea bâtei cu piciorul:

    Jucătorii se aliniază unul lângă altul.

    Fixează un capăt al bâtei pe laba piciorului și țin celălalt capăt în mână.

    Cu o mișcare puternică a piciorului (înapoi, apoi înainte) lovesc bâta.

    Cel a cărui bâtă cade cel mai aproape de linia de aruncare devine paznic.

    Paznicul stă lateral pe linia csülök-ului, pentru a evita bâtele în zbor.

    2. Aruncare și alergare

    • Jucătorii aruncă pe rând; ordinea nu este fixă.
    • Cine lovește csülök-ul fuge imediat după propria bâtă.
    • Cine ratează se retrage lateral și așteaptă până când cineva răstoarnă csülök-ul.
    • După o lovitură, mai mulți jucători pot alerga simultan după băta lor.

    Sarcinile paznicului:

    Să ridice cât mai repede csülök-ul în centrul cercului.

    Să încerce să atingă cu bâta un jucător care se întoarce.

    Doar atingerea corpului este valabilă; atingerea bâtei nu se pune.

    Cine este atins devine noul paznic.

    Jucătorii se aliniază din nou în ordinea revenirii lor.

    Variații ale regulilor

    • Dacă nimeni nu lovește csülök-ul, toți aleargă totuși împreună cu ultimul aruncător, iar paznicul poate atinge pe oricine.
    • Paznicul poate atinge doar jucătorii care și-au ridicat deja bâta.
    • Dacă paznicul ajunge prea repede, un jucător poate alege să nu-și ridice bâta și să se întoarcă pe jos la linie — pierde o aruncare, dar nu devine paznic.
    • Aruncătorii nu pot atinge csülök-ul și nu îl pot împiedica pe paznic.
    • Cea mai bună aruncare este când csülök-ul zboară departe, dar bâta rămâne aproape — paznicul aleargă mai mult, iar jucătorul revine mai repede.
    Riscul: dacă nu nimerește, bâta jucătorului poate zbura departe, ceea ce îl încetinește.

    Predarea jocului – etape recomandate

    Exersarea aruncării fără paznic.

    Jocul complet, cu paznic.

    Introducerea regulii de „salvare”.

    Exersarea lovirii bâtei pentru alegerea paznicului.

    Contextul jocului

    Csülközés era cunoscut în toate regiunile locuite de maghiari unde se creșteau animale.
    Comenius a consemnat jocul încă din 1685, sub mai multe denumiri. Era un joc al păstorilor, folosind uneltele lor de zi cu zi — bâte și crengi.

    Cine și cum îl jucau?

    Ținta („capra”, „csige”, „csülök”) era de obicei:
    • o creangă ramificată de 25–30 cm
    sau
    • un cilindru de lemn de 4–5 cm, ascuțit la un capăt.

    Paznicul așeza ținta într-un cerc de aproximativ 3 metri diametru. Jucătorii aruncau de la distanță cu o mișcare laterală. După o lovitură, fiecare fugea după propria bâtă. Paznicul trebuia mai întâi să ridice ținta, apoi să atingă unul dintre alergători cu o bâtă lungă și flexibilă.

    Paznicul era ales prin aruncarea bâtei înapoi sau prin lovirea ei cu piciorul.

    Siguranță

    • Nimeni nu trebuie să stea în spatele aruncătorului — mișcarea înapoi a bâtei poate lovi ușor pe cineva.
    • Paznicul trebuie să atingă doar corpul; începătorii nu trebuie încurajați să „se dueleze”, iar bâta nu trebuie ridicată peste talie.

    Surse

    • Lajos Árpád: A magyar nép játékai (Budapesta, 1940)
    • Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Budapesta, 1971)
    • Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

  • Kanászozás

    Kanászozás

    • English
    • Magyar
    • Română

    KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ

    Kanászozás is a traditional folk game, whose version in Hévízgyörk was known as Süttülülü. The name comes from the counting rhyme belonging to the game. One characteristic moment of the game is that “the swineherd could drive the ‘pig’ into the big hole” — that is, the rag ball into the central pit.

    A local recollection describes it as follows:
    “During Lent we were not allowed to sing, dance, or anything. We played Süttülülü, played with spinning shells, and played tag.”
    (“Süttülülü” is the Hévízgyörk name of the game kanászozás.)

    Playing area and equipment

    The game is played on an area of about 10×10 meters or larger.
    Required equipment:
    • a rag ball (“pig”),
    • a stick or stake about 1 meter long or reaching to the hip for each player,
    • chalk or another tool for marking.

    Rules of the game

    In the center of a large circle, the players dig a pit large enough for the rag ball to fit into; this will be the “castle.” Around the circle, about one and a half meters from the center, each player digs a smaller hole — but there are always fewer small holes than the number of players.

    The detailed recollection describes the course of the game as follows:

    “We take a big rag ball, that will be the pig.
    We draw a circle, that will be the castle. In the middle of the castle we dig a hole large enough for our rag-ball pig to fit into. We give each player a stick. The players dig themselves a smaller hole around the pig, about one and a half meters away. But we must dig one fewer than the number of players.

    At the beginning of the game we take the rag-ball pig out of the middle hole and place it on the edge of the circle. They stick the sticks into the middle hole, then, walking around, we say the rhyme:
    Süttülülü one,
    Süttülülü two,
    Süttülülü three!

    At the word ‘three’ everyone jumps to get a hole where they can put their stake. Of course one person does not get one — he becomes the swineherd. The pig remains at the edge of the hole; it must be hit away by someone who already has a hole. One must be clever because the swineherd stands in the circle, and if we do not hit it away so that we can quickly put our stick back into the hole, the swineherd occupies it. Then the other becomes the swineherd.

    If we manage to hit the pig well, the swineherd must go after it and drive it back. Meanwhile he always watches who takes their stick out of their hole. If a player takes it out to hit the pig, the swineherd, if he can, quickly puts his own stick there — thus that player becomes the swineherd. If the swineherd can drive the pig into the big hole, the game is over and can start again. It goes on like this until they get bored.”

    Note on the course of the game

    Sometimes a player does not try to occupy a small hole but instead wants to drive the pig into the central big hole at all costs. In the long run this makes the game boring, because there is no change of swineherd. To prevent this, it is worth hitting the pig very far away, so the player has to run a lot for it — he usually gets tired of this quickly and returns to the normal way of playing.

    Origin and spread

    Kanászozás was mainly a game of shepherd children; it was not played in mountainous regions.

    Who played it?

    • Age: from about 8 years
    • Gender: primarily boys
    • Group size: minimum 3 players, most often 5–10 players

    Further variations

    The players may occasionally swap the sticks placed in the small holes — either openly or by tricking each other. If someone takes their stick out to hit the pig and runs back, they may be surprised to find that another player has occupied their place in the meantime. These little “pranks” can cause a lot of laughter and lively confusion.

    Source

    Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

    KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ

    A kanászozás egy hagyományos népi játék, amelynek hévízgyörki változatát Süttülülü néven ismerték. A név a játékhoz tartozó kiolvasó mondókából ered. A játék egyik jellemző mozzanata, hogy „a kondás bele tudta hajtani a disznót a nagy lyukba” — vagyis a rongylabdát a központi mélyedésbe.

    Egy helyi visszaemlékezés így írja le:
    „A böjtben nem szabadott se dalolni, se táncolni, se semmit. Süttülülüztünk, csigáztunk, megkapócskáztunk.”
    (A „Süttülülü” a kanászozás hévízgyörki neve.)

    Játéktér és eszközök

    A játék egy körülbelül 10×10 méteres vagy annál nagyobb területen zajlik.
    Eszközigénye:

    • egy rongylabda („disznó”),
    • minden játékosnak egy kb. 1 méteres vagy csípőig érő bot/karó,
    • kréta vagy más eszköz a jelölésekhez.

    A játék szabályai:

    A játékosok egy nagy kör közepébe vájnak egy akkora mélyedést, hogy abba a rongylabda beleférjen; ez lesz a „vár”. A kör szélén, kb. másfél méterre a középponttól, mindenki kisebb lyukat váj magának – de ezekből mindig eggyel kevesebbet készítenek, mint ahány játékos van.

    A részletes visszaemlékezés így írja le a játék menetét:

    „Veszünk egy nagy rongylabdát, az lesz a disznó.
    Rajzolunk egy kört, ez lesz a vár, a vár közepébe vájunk egy akkora lyukat, hogy a labdadisznónk beleférjen. Minden játékos kezébe adunk egy botot. A játékosok vájnak maguknak egy kisebb lyukat, körbe-körbe a disznótól úgy másfél méterre. De eggyel kevesebbet kell vájni, mint ahány játékos van.

    A játék kezdetén kivesszük a labdadisznót a középső lyukból, és a kör szélére tesszük. A botokat a középső lyukba dugják, majd körbejárva mondjuk a mondókát:
    Süttülülü egy,
    Süttülülü kettő,
    Süttülülü három!

    A „három” szóra mindenki ugrik, hogy legyen neki lyuka, ahová beleteheti a karóját. Egynek persze nem jut, ő lesz a kondás. A disznó még ott marad a lyuk szélén; azt el kell ütni valakinek azok közül, akiknek már van lyukuk. Ügyesnek kell lenni, mert a kondás ott áll a körben, és ha nem úgy ütjük el, hogy rögtön vissza is tudjuk dugni a botunkat a lyukba, a kondás elfoglalja azt. Akkor a másik lesz a kondás.

    Ha sikerül jól elütni a disznót, a kondásnak utána kell mennie és visszahajtania. Közben mindig azt figyeli, ki veszi ki a botját a lyukból. Ha valamelyik játékos kiveszi, hogy elüsse a disznót, a kondás, ha tudja, gyorsan beledugja oda a saját botját – így az a játékos lesz a kondás. Ha a kondás bele tudja hajtani a disznót a nagy lyukba, vége a játéknak, kezdhetik elölről. Így megy, míg meg nem unják.”

    Megjegyzés a játék menetéről:

    Előfordul, hogy valamelyik játékos nem a saját kisebb lyuk elfoglalására törekszik, hanem minden áron a disznót szeretné a középső nagy lyukba hajtani. Ez hosszabb távon unalmassá teszi a játékot, mert nem kerül sor kondáscserére. Ennek megelőzésére a disznót érdemes jó messzire elütni, hogy a játékosnak sokat kelljen érte futnia — ezt rendszerint hamar megunja, és visszatér a rendes játékhoz.

    • Eredete, elterjedése:

    A kanászozás főként pásztorgyerekek játéka volt; hegyvidéken nem játszották.

    • Kik játszották?
    • Életkor: kb. 8 éves kortól
    • Nem: elsősorban fiúk
    • Létszám: minimum 3 fő, leggyakrabban 5–10 játékos

    További változatok:

    A játékosok időnként cserélhetik a kisebb lyukakban tartott botjaikat – akár nyíltan, akár egymást megtréfálva. Ha valaki kiveszi a botját, hogy elüsse a disznót, majd futna vissza, könnyen meglepődhet, ha időközben más foglalta el a helyét. Ezek a kis „csínyek” sok derültséget és élénk kavarodást okozhatnak.

    Forrás: Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

    kérjük!)

    KANÁSZOZÁS – SÜTÜLÜTÜ

    Kanászozás este un joc popular tradițional, iar varianta sa din Hévízgyörk era cunoscută sub numele Süttülülü. Numele provine dintr-o formulă de numărătoare folosită în joc. Unul dintre momentele caracteristice ale jocului este că „porcarul putea împinge ‘porcul’ în gaura mare” — adică mingea de cârpă în adâncitura centrală.

    O mărturie locală îl descrie astfel:
    „În Post nu aveam voie să cântăm, să dansăm sau nimic. Ne jucam Süttülülü, ne jucam cu cochilii rotative și ne alergam.”
    („Süttülülü” este denumirea jocului kanászozás în Hévízgyörk.)

    Spațiul de joc și echipamentul

    Jocul se desfășoară pe un spațiu de aproximativ 10×10 metri sau mai mare.
    Echipament necesar:
    • o minge de cârpă („porcul”),
    • pentru fiecare jucător un băț sau țăruș de aproximativ 1 metru sau până la nivelul șoldului,
    • cretă sau alt instrument pentru marcaje.

    Regulile jocului

    În centrul unui cerc mare, jucătorii sapă o groapă suficient de mare pentru ca mingea de cârpă să încapă în ea; aceasta va fi „cetatea”. Pe marginea cercului, la aproximativ un metru și jumătate de centru, fiecare jucător sapă o gaură mai mică — dar întotdeauna se fac cu una mai puține decât numărul de jucători.

    Mărturia detaliată descrie desfășurarea jocului astfel:

    „Luăm o minge mare de cârpă, aceea va fi porcul.
    Tragem un cerc, aceea va fi cetatea. În mijlocul cetății săpăm o groapă suficient de mare ca porcul-minge să încapă în ea. Fiecare jucător primește un băț. Jucătorii sapă o gaură mai mică pentru ei în jurul porcului, la aproximativ un metru și jumătate. Dar trebuie să săpăm cu una mai puține decât numărul de jucători.

    La începutul jocului scoatem porcul-minge din gaura din mijloc și îl punem pe marginea cercului. Bățele sunt puse în gaura centrală, apoi, mergând în cerc, spunem formula:
    Süttülülü unu,
    Süttülülü doi,
    Süttülülü trei!

    La cuvântul „trei” toți sar ca să prindă o gaură în care să-și pună țărușul. Desigur, unul nu prinde și acela devine porcarul. Porcul rămâne pe marginea găurii; trebuie lovit de cineva care deja are o gaură. Trebuie să fii isteț, pentru că porcarul stă în cerc, și dacă nu lovim porcul astfel încât să putem băga repede bățul înapoi în gaură, porcarul o ocupă. Atunci celălalt devine porcarul.

    Dacă reușim să lovim bine porcul, porcarul trebuie să alerge după el și să-l aducă înapoi. Între timp, el urmărește cine își scoate bățul din gaură. Dacă un jucător îl scoate ca să lovească porcul, porcarul, dacă poate, își bagă repede propriul băț acolo — astfel acel jucător devine porcarul. Dacă porcarul reușește să împingă porcul în gaura mare, jocul se termină și poate începe din nou. Așa merge până când se plictisesc.”

    Observație privind desfășurarea jocului

    Uneori un jucător nu încearcă să ocupe propria gaură mică, ci vrea cu orice preț să împingă porcul în gaura mare din centru. Pe termen lung, aceasta face jocul plictisitor, deoarece nu are loc schimbul de porcar. Pentru a preveni acest lucru, porcul este bine să fie lovit foarte departe, astfel încât jucătorul să fie nevoit să alerge mult după el — de obicei se plictisește repede și revine la jocul obișnuit.

    Origine și răspândire

    Kanászozás era în principal un joc al copiilor păstori; nu se juca în zonele montane.

    Cine îl juca?

    • Vârstă: de la aproximativ 8 ani
    • Gen: în principal băieți
    • Număr de jucători: minimum 3, de obicei 5–10

    Alte variante

    Jucătorii își pot schimba uneori bețele din găurile mici — fie pe față, fie păcălindu-se unul pe altul. Dacă cineva își scoate bățul ca să lovească porcul și se întoarce în fugă, poate fi surprins să vadă că altcineva i-a ocupat locul între timp. Aceste mici „farse” pot provoca multă veselie și agitație.

    Sursă

    Hintalan László: Szabadon is végezhető eszközös népi játékok

  • Tekézés

    Tekézés

    • English
    • Magyar
    • Română

    TEKÉZÉS

    Essence of the Game

    The essence of tekézés is that players with sticks try to hit the ball rolling in front of them, meaning they must throw at a moving target. Success depends on how accurately they can hit the ball and how quickly they can occupy the holes. The game can only begin once the players have properly practiced rolling and throwing. Throwing at a moving target strongly develops perceptive and anticipatory skills.
    Players must practice hitting the ball rolling in front of them with their thrown sticks, that is, aiming at a moving target. This greatly develops perceptive abilities.
    The game should only begin once both previously mentioned skills—rolling and throwing—have been acceptably practiced by both boys and girls.

    Parameters (playing area, equipment, additional elements)

    • Age: for players above 10
    • Gender: with a wooden ball, it is a boys’–men’s game; with a rubber ball, it can be played mixed
    • Number of players: minimum 3; in teams even 20–30
    • Space: large open area
    • Equipment: one ball, wooden sticks

    Rules

    A throwing line is drawn. Behind this line, every striker player digs a small hole at intervals of 3 meters. In front of the throwing line, 3–5 meters away and parallel to it, the rolling line is drawn.

    Two teams are chosen, and it is decided which one starts. The striking team stands by the holes and places the end of their sticks into them. The receiving team spreads out over the field to stay safe from the flying sticks. Two players stand at the ends of the row of holes; they roll the ball back and forth in front of the stick players.

    When the ball rolls to the far side, the throwers hurl their sticks at it to drive the ball as far away as possible. If a member of the receiving team catches the ball—while the two rollers stand next to the holes—they throw the caught ball to them, and one of the rollers places it in the hole.

    If the stick players fail to hit the ball and it rolls to the far side, the team members run quickly to the holes. Someone receives the ball from close range and suddenly places it into one of the holes. If a hole is successfully occupied, the two teams switch roles.
    The value of folk games is that they are played for the joy of the game, not necessarily for winning—therefore the team switches can continue endlessly.

    Additional Note

    The greatest tension occurs near the end of the game. If someone returns with their stick, places it into a hole—not necessarily the one they originally had—and notices that a thrower wants to put the returned ball into a still-empty hole, they can quickly move their stick into that hole.

    The player holding the ball may not run with it, so they must wait for a teammate to reach the holes and pass the ball to them, so that they may place it into the remaining empty hole. If the keepers of the holes notice this intention, any one of them may move their stick into the empty hole at any time. Such moments can create very exciting confusion.

    Game Context

    • Who played it? Players above 10
    • Gender: boys–men with a wooden ball, mixed with a rubber ball
    • Location: played on a meadow

    Sources

    Szabadon (is) végezhető eszközös népi sportjátékok – Hintalan László János, teacher
    Literature: Hajdu Gyula – Collection of Hungarian Folk Games (Budapest, 1971)

    TEKÉZÉS

    Játék lényege:

    A tekézés lényege, hogy a botos játékosok megpróbálják eltalálni a előttük elgurított labdát a botjaikkal, vagyis mozgó célra kell rádobniuk. A siker azon múlik, mennyire ügyesen találják el a labdát, illetve milyen gyorsan tudják a lyukakat elfoglalni. A játék csak akkor kezdhető el, ha a gurítást és a dobást a résztvevők már megfelelően begyakorolták. A mozgó célra dobás erősen fejleszti a beleérző képességet.

    A botosok azt kell gyakorolják, hogy az előttük elgurított labdát eltalálják kidobott botjaikkal, vagyis mozgó célra kell rádobni. Ez nagyon fejleszti a beleérző képességet.
    Csak akkor érdemes elkezdeni a játékot, ha mindkét, előbb említett játékelemet – a gurítást és a dobást – már elfogadhatóan begyakorolták a fiúk és a lányok.

    Paraméterek (játéktér, játékszerek, egyéb kiegészítők):

    • Életkor: 10 év felettieknek
    • Nemek: fagolyóval fiúk–férfiak játéka, gumilabdával vegyesen is játszható
    • Létszám: minimum 3 fő, csapatok esetén akár 20–30 fő
    • Tér: nagyobb szabad terület
    • Eszközök: egy labda, ütőfák

    Szabályok:

    Meghúzzuk a dobóvonalat. A vonal mögött egymástól 3 méterre minden ütőjátékos egy kis gödröt ás magának. A dobóvonal előtt 3–5 méterre, azzal párhuzamosan húzzuk meg a gurítóvonalat.

    Válasszunk két csapatot, és döntsük el, melyik kezdjen. Az ütőcsapat tagjai a lyukakhoz állnak, botjaik végét a lyukakba helyezik. A fogadócsapat szétszórtan áll a játéktéren, hogy a kirepülő ütőfáktól védve legyen. Két játékos a lyuksor két végéhez áll, ők gurítják oda és vissza a labdát a botosok előtt.

    Amikor a labda átgurul a túloldalra, a dobók hozzávágnak botjaikkal, hogy a labda minél távolabb kerüljön. Ha a fogadó csapat egyik tagja elfogja a labdát – miközben a két gurító a lyukak mellé áll – odadobják nekik az elkapott labdát, és a gurítók egyike beleteszi azt a lyukba.

    Ha a botosok nem találják el a labdát és az átgurul a túloldalra, a csapattagok gyorsan felfutnak a lyukakhoz. Valaki közelről megkapja a labdát, és hirtelen beleteszi az egyik lyukba. Sikeres lyukfoglalás esetén a két csapat szerepet cserél.
    A népi játékok értéke, hogy nem feltétlen a győzelemért, hanem magáért a játékért játszanak – így a csapatcserék akár végtelenül is ismétlődhetnek.

    Egyéb megjegyzés:

    A legnagyobb feszültség a játék befejezése előtt érhető el. Aki visszaér botjával és belehelyezi egy lyukba – nem feltétlen abba, amelyikben eredetileg volt – és észreveszi, hogy egy dobójátékos a visszakapott labdát egy még üres lyukba akarja tenni, gyorsan átteheti botját annak lyukába.

    A labdát tartó játékos nem futhat a labdával, így meg kell várnia, hogy egy csapattársa a lyukakhoz érjen, és átpasszolhassa neki a labdát, hogy az tegye a még üres lyukba. Ha ezt a szándékot a lyukak gazdái észreveszik, bármelyikük bármikor átrakhatja botját az üres lyukba. Ilyenkor nagyon izgalmas kavarodás alakulhat ki.

    Játék kontextusa:

    • Kik játszották? 10 év felettiek
    • Nemek: fagolyóval fiúk–férfiak, gumilabdával vegyesen
    • Helyszín: mezőn játszották

    Források:

    Szabadon (is) végezhető eszközös népi sportjátékok – Hintalan László János, tanár
    Irodalom: Hajdu Gyula – Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971)

    TEKÉZÉS

    Esența jocului

    Esența jocului tekézés este că jucătorii cu bețe încearcă să lovească mingea care rulează în fața lor, adică trebuie să arunce către o țintă în mișcare. Reușita depinde de precizia loviturii și de rapiditatea cu care pot ocupa gropile. Jocul poate începe doar după ce participanții au exersat suficient rostogolirea și aruncarea mingii. Aruncarea către o țintă în mișcare dezvoltă puternic capacitatea de anticipare.
    Jucătorii trebuie să exerseze lovirea mingii care rulează în fața lor cu bețele aruncate, adică să țintească o țintă în mișcare. Acest lucru dezvoltă foarte bine capacitatea de percepție.
    Jocul merită început doar dacă ambele elemente – rostogolirea și aruncarea – au fost deja exersate corespunzător de băieți și fete.

    Parametri (teren, echipament, alte elemente)

    • Vârstă: peste 10 ani
    • Gen: cu minge de lemn este joc pentru băieți–bărbați; cu minge de cauciuc se poate juca mixt
    • Număr de jucători: minimum 3; în echipe chiar 20–30
    • Spațiu: teren mare, deschis
    • Echipament: o minge, bețe de lovire

    Reguli

    Se trasează linia de aruncare. În spatele acestei linii, la distanțe de 3 metri, fiecare jucător sapă o mică groapă. În fața liniei de aruncare, la 3–5 metri și paralel cu aceasta, se trasează linia de rostogolire.

    Se aleg două echipe și se stabilește care începe. Echipa care lovește se aliniază lângă gropi și pune capătul bețelor în ele. Echipa care primește se răspândește pe teren pentru a fi protejată de bețele aruncate. Doi jucători se poziționează la capetele șirului de gropi; ei rostogolesc mingea înainte și înapoi în fața celor cu bețe.

    Când mingea rulează spre partea opusă, jucătorii aruncă bețele spre ea pentru a o trimite cât mai departe. Dacă un membru al echipei care primește prinde mingea – în timp ce cei doi rostogolitori stau lângă gropi – le aruncă mingea prinsă, iar unul dintre rostogolitori o pune într-o groapă.

    Dacă jucătorii nu lovesc mingea și aceasta rulează spre partea opusă, membrii echipei aleargă rapid spre gropi. Cineva primește mingea de aproape și o pune brusc într-o groapă. Dacă groapa este ocupată cu succes, cele două echipe își schimbă rolurile.
    Valoarea jocurilor populare este că se joacă pentru plăcerea jocului, nu neapărat pentru victorie – astfel schimbarea echipelor poate continua la nesfârșit.

    Observație

    Cea mai mare tensiune apare la finalul jocului. Dacă cineva se întoarce cu băta, o pune într-o groapă – nu neapărat în cea inițială – și observă că un jucător de la aruncare vrea să pună mingea într-o groapă încă liberă, poate muta rapid băta în acea groapă.

    Jucătorul care ține mingea nu are voie să alerge cu ea, astfel trebuie să aștepte până când un coechipier ajunge la gropi, pentru a-i pasa mingea, ca acesta să o pună în groapa neocupată. Dacă gardienii gropilor observă această intenție, oricare dintre ei își poate muta băta în groapa liberă. Din astfel de situații se poate crea o mare învălmășeală.

    Contextul jocului

    • Cine îl juca? peste 10 ani
    • Gen: băieți–bărbați cu minge de lemn, mixt cu minge de cauciuc
    • Loc: se juca pe câmp

    Surse

    Szabadon (is) végezhető eszközös népi sportjátékok – Hintalan László János, profesor
    Literatură: Hajdu Gyula – Colecția jocurilor populare maghiare (Budapesta, 1971)